Valami régi dologról, földből kiásott csontokról pl. hogy tudják megállapítani hogy kb. milyen idősek?

Egy adott tárgy korát több technika egyidejű használatával lehet megállapítani.

Vegyünk például egy ókori egyiptomi cserépdarabot. Nincsen rajta semmilyen felirat, egy ásatáson került elő. Hogyan állapítjuk meg az életkorát ennek a cserépdarabnak?

Az első és legfontosabb információ az, hogy milyen rétegből került elő. Az legtöbbször (hozzáértő régésznek) kapásból megmondja az adott lelet korát. Hiszen egy lelet ritkán van egyedül a semmi közepén - általában valamilyen romvárosban, vagy alatta van. A helyszínen talált pollenekből, állati csontokból, növényekből sokat meg lehet állapítani. Hogyan?

A növények nagyon jó korjelzők, hiszen az időjárás folyamatosan változik. Sok növény pedig csak adott területen, adott időjáráson él meg - és szépen "vándorolnak" az időjárással együtt (vagy kipusztulnak). Ezeket a növényeket ismerjük, más helyekről, illetve emberi feljegyzésekből (ha vannak ilyenek) meg lehet állapítani, a lelet mikor került a földbe.

Másik fontos elhelyezkedési információ az, hogy milyen mélyen, milyen réteg alatt van. Régen általában több város épült egymásra. Ezeknél a rétegeknél minél lejjebb megyünk, annál régebbi a város - a város korát pedig sokszor feljegyzésekből meg lehet állapítani. Másik nagyon fontos jelzés az aktuális városban lévő egyéb edények, azoknak a díszítése (mely szintén korszakonként változott), illetve, az ábrázolt csaták, uralkodók (ezeket általában tudjuk, mikoriak).

Ha ezek az információk rendelkezésre állnak, akkor olyan 100 éves pontossággal meg lehet mondani a lelet korát.

Na, de mi van akkor, ha mondjuk nem egyiptomi, hanem őskori, amikorról nincsenek feljegyzések, csak találtunk egy szemétdombot, és kíváncsiak vagyunk, mikor éltek itt emberek.

Az első és legfontosabb most is az állatok, növények megismerése. Szerencsére az őskoriak eléggé "szemeteltek" így rengeteg, ma már kihalt állat csontját dobálták szanaszét - ezeket pedig más helyeken való azonosítással kb körbe tudjuk zárni, hogy mikor éltek. Ilyenkor már tudunk egy maximum időt, mikori a lelet (ez általában 1000 éves nagyságrend).

Esetleg fontos információ egy esetleges környezeti katasztrófa, például vulkánkitörés. Ezeknek az idejét a geológusok nagy pontossággal meg tudják állapítani - tehát ha a lelet alatt-fölött vulkáni hamu (vagy kitöréskor képződő vegyületek) vannak, az nagyon sokat segít a kormeghatározásban.

Nagyon fontos ismeret ezenkívül a használt eszközök minősége. az őskori eszközök lassan fejlődtek, egyre kifinomultabbak lettek - tehát a talált leletünk melletti, esetleg törött kőbalták nagy segítséget jelenthetnek, hiszen a korszakot nagyon pontosan behatározzák.

Ezek voltak a "környezeti" kormeghatározások - természetesen nem nagy pontosságúak, viszont egy szakértő ezen infókból nagyon sok információt le tud szűrni.

És akkor következzenek a radioaktív kormeghatározások.

Ezek arra építenek, hogy körülütünk az elemeknek egy része radioaktív izotóp - ezek beépülnek az élőlényekbe. Amikor az adott élőlény meghal, és többet nem táplálkozik, az adott izotópok elkezdenek bomlani. A felezési idejüket ismerjük, a koncentrációt szintén.

Ebből már könnyedén meg tudjuk állapítani, milyen régen halt meg az élőlény. Ez a C14-es kormeghatározás. viszont minden radioaktív kormeghatározás csak akkor eléggé pontos, ha kellően nagy a vizsgálható minta, illetve, nem túl régi. Kormeghatározás maximum 40.000 évig használható, illetve, a pontossága túl közeli dátumoknál, illetve távoliaknál nem túlzottan megbízható. Általában kiegészítő kormeghatározásnál használják, egy jó régész csak megerősíti a gyanúját.

Régebbi leletek esetén már leginkább földtörténeti rétegek segítenek. Különböző hegységek kora, környező kőzetek kora segít. De ekkor már nem számít a pontosság annyira - egy dinoszaurusz csontja esetében a millió év is megfelelő pontosság.

Tehát legnagyobb segítség a környező kőzetek, amiben beágyazódott a lelet. De ezenkívül még van itt is radioaktív kormeghatározási lehetőség: méghozzá a kálium-argonos kormeghatározás. Itt is hasonló az elv, mint a C14-nél, csak az idő itt sokkalta jobban elnyúlik: a felezési idő 1.3 milliárd év, így viszont csak több millió év a minimum időtartam, ahonnan kezdve el lehet kezdeni vizsgálni a mintát.

Tehát több lehetőség van, ezek csak az általánosan használt technikák. De ezek segítségével egy profi részég eléggé nagy pontossággal meg tudja állapítani a minta korát - de fontos figyelembe venni, hogy minél régebbi, annál nagyobb szórással lehet csak megmondani, hogy mikori.

Egy csontról marha egyszerűen - radicarbon kormeghatározással.

Vagy mégegyszerűbben a réget korából, amelyben találták.