Az agy fejlődését nem teljesen értem?

Ezek csak tudományosan nem bizonyított fikciók, analógiák.

"Fejlődés"-ről annyiban hiba beszélni, hogy nem úgy van, hogy a neocortex-en kívül a többi agyterületünk olyan, mint évmilliókkal ezelőtt. Mert nem olyan, nem valószínű hogy olyan.

A neocortex ráadásul nem feltétele az intelligenciának, vannak pl. nagyon intelligens madárfajok (nem kandidátusi fokozatra gondolni, de egy kutya szintjét elérik) neocortex nélkül.

Még nagyobb hiba a korábbi rendszereket feleslegesnek, evolúciós csökevénynek tekinteni, ami nélkül jól meglennénk, mint mondjuk a lábujjunkon a körmöt. A racionális stratégia gyakran nem a nyerő stratégia - egy autónepper általában jobb árat tud elérni egy alkuban, mint egy közgazdászprofesszor. A társadalmi létezéshez elengedhetetlenek az érzelmek és indulatok.

Vegyük például a bosszúvágyat: racionálisan csak nagyon speciális esetben értelmes (ha van még esély további "tranzakciókra", stb.).

De ha van ilyen érzelem (van), és az erősebb a racionalitásnál (erősebb), akkor az elkövető nem számolhat azzal, hogy én majd józan belátással el fogok tekinteni a válaszcsapástól, mert attól nekem nem lesz jobb. (Nem támad fel a megölt hozzátartozóm, pl.)

Az emberi agy nem tevődik össze fejlődési szakaszokból (mitahogy egyetlen szerv sem). Ez borzasztóan naív, nem tudományos megfogalmazás. Viszont igaz, hogy az egyes élőlények szerveit összehasonlítva, bizonyos felépítési elemek konzerváltabbnak (régebbinek), mások újszerűbbnek fognak látszani. Ezzel persze óvatosan kell bánni, mert ha valaki azt állítja hogy egy agyterület ősi, ez nem jelenti azt hogy a belső felépítése az évmilliók alatt nem változott lényegesen meg.

A gerincesek agyának összehasonlításával efféle következtetésekre lehet jutni: a valamivel egyszerúbb viselkedésű formákban, amire jó példák a csontoshalak, a nagyagykéreg szerepe viszonylag alárendelt, és a kisagynak megfelelő terület is nagyon kicsi. A halak például a látási ingereket teljes egészében a középagyi ikertestekben dolgozzák fel, amelyek nagyok és sokrétegű kéreggel rendelkeznek. Emlősökben a látási ingerek a thalamuszban és az agykéregben dolgozódnak fel, cserébe viszont a középagyunk (a halakkal összevetve) nagyon csökevényes. Tehát ne felejtsük el, hogy az idegrendszerben nemcsak új régiók alakultak ki az evolúció során, hanem a meglévők is jelentősen módosultak. Egyébként az általad "primitívnek" tartott archicortex, más néven hippocampus felelős a mi tájékozódási és motivált tanulási képességeink jó részéért, a munkamemóriáról nem is beszélve. Ezért nem éppen a legprimitívebb funkciókhoz köthető...

De ha csak az agykéreg felépítése érdekel (csak onnan hoztál példákat, más agyterületekről nem), az anatómiailag viszonylag jól körülírt részekből áll. Ha eltekintünk a törzsdúcoktól (amelyek a mozgástervezés és kivitelezés meg a motiváció-szabályozás terén elengedhetetlenek), akkor valóban, csak a szűkebb értelemben vett kéreg és a hippocampus marad. A paleocortex-neocortex elkülönítés elég mesterséges, jó sok átmeneti jellegű kéregterülettel (pl. az insula, amely a belső szervek érzékleteit dolgozza fel). Talán helyesebb a "paleocortex"-et szaglókéregnek nevezni, még akkor is ha egyes elemei általános asszociációs funkciókat látnak el (pl. a hippocampushoz kapcsolódva a környezet "térképét" építik fel), és igazából nincs a szaglásban szerepük. Ugyanakkor az általad "újnak" tartott neocortexnek is vannak "ősrégi", megőrzött funkciói (ösztön-kontroll területek, mozgástervezés, bizonyos érzékletek feldolgozása, stb.).

Tehát nem jó valamit, ami hálózatként működőképes csak, "baltával" darabokra szeletelni - ha a szerepükre vagyunk kíváncsiak. Funkcionális csoporokat elkülöníthetünk ugyan, de ezek nem követik az anatómiai felosztást: ilyen például a "limbikus rendszer", amely a homloklebeny elülső részéből (neocortex), a törzsdúcok egyes elemeiből, a thalamus és a hipothalamus egy-egy részéből és a középvonali agytekervényből (szintén neocortex) áll (ezen rendszer feladata az ösztönszerű késztetések tervezése, vezérlése és megvalósítása). Vagy ilyenek a mozgástervező és -kivitelező pályák, amelyek a homloklebeny hátsóbb részéből, a thalamus megfelelő részeiből és a tözsdúcokból állnak, valamint érzékleteket feldolgozó, specializált rendszerek, például a látópálya, amely a thalamus oldalsó magvait és a nyakszirti lebenyt használja. De ezek is természetesen kölcsönös kapcsolatokban állnak egymással, oda-vissza, mert csak így lehetséges egy jól szervezett viselkedés kivitelezése.

Remélem megfelel a válasz.