Ez lehetséges? Van ezzel baj?

Ha szeretted az adott felmenődet akkor valószínűleg jó ember volt, vagyis nem fog egy olyan alacsony rendű állat alakjában újjászületni, mint pl. egy légy.

Ha érdekel téged a reinkarnáció, vagy az olyan vallások amik ebben hisznek, olvasgass utána, ásd bele magad. Nem baj ha érdekel vkit egy bizonyos téma, de főleg egy ilyen hitkérdés nem biztos h a barátaidat érdekli vagy leköti, vagy esetleg ők másban hisznek, úgyh talán nem kéne ezekkel a gondolatokkal traktálni őket. Ha szeretnél ezzel kapcsolatban elbeszélgetni vkivel biztosan találsz ilyen embert. Szerintem.

A reinkarnáció nem veszi figyelembe azt, hogy a növények is élőlények, és éppúgy éreznek is, mint az állatok.

Amúgy meg nem sok alapja van... ez is csak egy hit, amit a tudomány már régen túlhaladott.

Amit érdemes megfogadni belőle, az az, hogy ne bántsd ok nélkül az élőlényeket (a növényeket se) - és az, hogy te nem vagy a többi élőlény fölé helyezve.

> Már a spanok felhívták a figyelmem arra, hogy 2 év alatt rettentő sokat változtam minden téren.

Egy 17 éves srác esetén az lenne a csoda, ha nem… :-)

> Mikor meghalunk, újjászületünk egy másik testben, állatéban stb...

> Ha például a nagymamánk elhunyt, és egy légy testében születik újra, és ez a légy ránk száll mivan ha leütjük?

Mert nekünk fogalmunk sincs róla,hogy mit akar.

Nos érdemes kicsit mélyebbre ásni. HA létezik reinkarnáció, akkor meg kell nézni, hogy mi mozgatja. A reinkarnáció ad lehetőséget arra, hogy megszabadulj a karmától. Mi a karma? Következmény. Okozat. Bármi, amit teszel, annak következménye van, akár jó, akár rossz. Pontosabban bárminek, ami nem az igazságosság, a természetesség szerint történik.

Pl. ha egy tömegben elkezdesz lökdösődni, akkor a lökdösődés átragad az egész tömegre, így előbb-utóbb téged is lökdösni fognak. Vagy ha ellopsz egy biciklit, akkor úgy általában növeled a lopások számát, az elkeseredett, bizalmatlan emberek számát, ami előbb-utóbb visszahat rád. Lehet nem a biciklidet fogják ellopni, hanem más téren fog ez megnyilvánulni.

Az embert tehát születése óta folyamatosan próbálják hatások letéríteni az igazságosság, a törvény, azaz a dharma útjáról. Az ember azért születik újjá, hogy megtanulja a hatások ellenére a dharma útját járni. Azaz megtanuljon olyan embernek lenni, akit ha meglöknek abban a tömegben, akkor nem löki tovább a mellette állókat, akármilyen lökdösődés is van. Aki emberhez méltó, igazságos, bölcs módon cselekszik akkor is, ha a legnagyobb embertelenségek, igazságtalanságok veszik körbe.

A koncepció az, hogy a lélek továbbviszi az élettapasztalatait, folyamatosan fejlődik. Nomármost ha pl. valaki gazdagnak születvén gőgös lesz, kihasználja az embereket, akkor elbukta azt a feladatát, hogy gazdagként is „jó ember” maradjon, természetesen, ember módjára viselkedjen. Ha légyként születne újjá, akkor miben segítené őt az ilyen irányú fejlődésben? Hát kb. semmiben.

Jó néhány reinkarnációs tan mondja azt, hogy az ember kizárólag emberként születhet újjá. Én személy szerint az állatként történő újjászületést egyfajta elkorcsosult, a lényegtől eltávolodó tannak tartom. Nem „logikus”. A lélek fejlődése folyamatos, nincs visszafejlődés. Maximum elakadhat egy-egy próbán, amit alkalmasint akár nehezítve is visszakap.

Másik oldalról az élet a reinkarnáció szerint ciklikus. Az egyik fázisban a fizikai életben élünk, a másik fázisban ettől megszabadulván dolgozzuk fel a tapasztalatokat. A túlvilágon töltött idő nem pár nap és általában nem is pár év. Hosszú idő, mire a lélek levetkőzi a személyiségét, megszabadul a vágyaitól, érzéseitől. Persze minél tapasztaltabb, bölcsebb a lélek, annál könnyebb ezt megtennie.

A harmadik oldalról meg erősen külön kell választani a lelket a személyiségtől. A személyiség mindaz, amit életed során összeszedsz. A jellemed, hogy kiket ismersz, kiket szeretsz, ez mind a személyiségedhez tartozik. A hiba ott szokott ugye lenni, hogy a személyiségedet a körülmények alakítják ki, és nem a lélek alakítja.

Az ember gyakran a saját személyiségével azonosítja magát. Pedig pont ez az, ami a reinkarnáció tana szerint kizárólag egyetlen életre szól. Ha meghalsz, majd újjászületsz, akkor nem fognak érdekelni a mostani szeretteid, hiszen azok a lélek szempontjából csak múló szerepek. Te sem emlékszel az előző életeidre, de nincs is jelentőségük. A lélek a tapasztalatot viszi tovább nem az emlékeket. Kicsit olyan ez, hogy tudsz járni, de nem emlékszel, hogy hogyan tanultál meg, mert nem az a fontos. Vagy ismered az „alma” szót, de nem emlékszel a körülményre, mikor megtanultad. A nagymamád – még ha akár légyként is fog újjászületni –, nem fog téged keresni, tudatos személyisége számára idegen leszel, – nota bene egy légy nem igazán képes gondolkodni –, maximum amennyiben mégis találkoztok később, úgy esetleg lelki rokonságot fog érezni, ha a személyiség hangzavarában meghallod a lélek hangját.

Buddhára mondják, hogy képes volt felidézni az előző életeit, és képes volt azt elviselni. Az ember még néha saját élete hibáira is képtelen visszagondolni úgy, hogy ne legyen benne fájdalom. Vajon előző életeidben mennyi ma bűnnek tartott dolgot követhettél el, amit képtelen lennél elviselni?

(Amúgy ha nincs igazából reinkarnáció, akkor is jó tanítás lehet a reinkarnáció tanában található bölcsességeket megérteni, mert materialista szemléletben is értelmezhető az egész. Az ember nem csak egyén, de része az emberiségnek, annak egy képviselője, illetve az emberiség múltjának folytatása, jövőjének megteremtője. Minden amit etikusnak, erénynek tartunk, az társadalmi szempontból is jó. Persze ez nem azt jelenti, hogy az egyéni voltunk nem fontos, de minek erősíteni azt, ami úgyis túlteng bennünk. Inkább erősítsük azt, ami gyengébb bennünk, azaz a társadalomtudatosságunkat, azaz, hogy nem Béla vagyok csak, hanem egy ember, családom, városom, nemzetem, foglalkozásom, világképem, korom egyik képviselője.)

Nem érdemes az előző életekkel foglalkozni, az a fontos, amit most, ebben az életben, ebben a percben teszel. Ma gyakran hangoztatott kifejezés a „carpe diem”, azaz élj a mának. Ez nem szerencsés abban az értelmezésben, amiben ma használjuk, azaz hogy ne törődj a jövővel, a következményekkel, hanem elégítsd ki a vágyaidat.

Viszont van egy jó értelmezése, ami nagyon tanulságos lehet: élj a mában, vagy élj ma. Ez nem azt jelenti, hogy a jövőt vagy a múltat nem kell figyelembe venni, hanem azt, hogy amit ma meg tudsz tenni, azt ma tedd meg, amit meg nem ma tudsz megtenni, amiatt nem rágódj többet, mint kellene. Sok ember vagy a múltba révedve álmodozik, vagy az áhított vagy félelmetes jövővel foglalkozik, ahelyett, hogy ma hozna döntéseket és hajtana végre tetteket. Hiába álmodozol, hogy milyen jó lenne, ha egyszer megtanulnál igazán jól gitározni, ha ma nem teszel érte semmit.

Tehát inkább foglalkozz a jelenlegi életeiddel, mint az előző életekkel.

#3 : „Szia, nem kell hinni a reinkarnációban.”

A hit nem elhatározás kérdése. Bár annyiban igazat adok, hogy érdemes megnézni más vallásokat, filozófiákat, jól megismerni a tudományokat is. Csak így láthatod, hogy mi az, ami konkrét, mi az, ami szimbolikusan értelmezendő, egyfajta „tanmeseként”.

Minden esetben szét kell választani, hogy valami mit tanít, és mire tanít. Sokan hajlamosak a vallások, filozófiák tanításait pusztán abból az okból elvetni, hogy „de hát Isten nem 6000 éve teremtette a világot, hiszen ott vannak a dinoszauruszok”. Persze ha nem vallási tanításról van szó, sokkal megengedőbbek vagyunk. Lehet tanulni Artúr király történetéből, a Gyűrűk urából, a Mátrixból, bármilyen meséből, történetből, függetlenül attól, hogy az tényleg megtörtént-e, jól írja-e le szó szerint a világot.

Aki a vallások tanításait elintézi azzal, hogy ő nem hisz Istenben, az kb. olyan, mintha azt mondaná, Gandalf jellemével nem kell foglalkozni, nem jó példakép az ő jelleme, hiszen Középfölde nem létezik, csak kitalálták.

Nem véletlenül maradtak fenn ezek a vallások, és nem véletlenül épül rá az összes civilizáció világképe. Valamit nem véletlen a mai korunk összes furcsasága, groteszksége sem. Ezek mind-mind valami nagyon fontosat tanítottak az emberről, és ma ez a tanítás nem igazán érvényesül. Az ember keresi is a támpontokat az életéhez, nem véletlenül burjánzanak úgy a különböző ezoterikus ágak, amelyek – tisztelet a kivételnek – még inkább félreértve, kiforgatva az egyes vallási, filozófiai tanokat, de mégiscsak az élet misztikus, lényegi oldalát keresik.

Ez egyszerűen nem igaz. :-) Illetve attól függ, hogyan értelmezed a valóságot, mit jelent számodra a „megvalósítható” kifejezés.

Az egy dolog, hogy ha sokat ismétled, akkor egy után elhitetheted magaddal, hogy amit gondolsz, az a valóság. Persze ilyenkor jönnek a bácsik, akik fordítva akarnak rád adni egy kabátot és egy gumitapétás szobába költöztetnek.

A igazi valóság az, amit más is képes ugyanúgy megélni valóságként. Már pedig hiába akarod akármennyire lefutni a maratont 2 másodperc alatt, soha nem fog sikerülni.

Korunk egyik legfelkapottabb ezoterikus maszlaga a „vonzás törvénye”. Ez egy erősen a tényleges ősi tanításokból kiragadott és félreértett dolog. Lehet belőle tanulni, de meg kell szűrni. Azt gondolom senki nem gondolja, hogy fizika tanulás nélkül pusztán azért mert „bevonzza”, meg fogja kapni a Nobel-díjat.

Persze fontos az, hogy tudatosítsd a célodat, gondolj rá, legyen reflektorfényben. De tettek is kellenek, akarat, kitartás, amit erősíthet ez a fajta tudatosítás.

Buddha egyik legfőbb tanítása a négy nemes igazság és a nemes nyolcrétű ösvény volt:

Négy nemes igazság:

1. A szenvedés létezik. (Ezt sem mindenki ismeri el. „Jól vagyok, minden happy”)

2. A szenvedésnek oka van.

3. Az ok megszüntethető. (És vele a szenvedés is.)

4. A megszüntetéséhez a nemes nyolcrétű ösvény vezet:

1. Helyes szemlélet

2. Helyes elhatározás

3. Helyes beszéd

4. Helyes cselekvés

5. Helyes életmód

6. Helyes törekvés (erőfeszítés)

7. Helyes figyelem (jelenlét, ébrenlét)

8. Helyes elmélyedés (önvizsgálat)

[link]

A vonzás törvénye a helyes elhatározást takarja, de ez önmagában nem vezet sehova, ha a többi ösvényen nem haladsz. Ezért fontos, hogy megvalósítható, de ne könnyű célokat tűzz ki magad elé, és tegyél a megvalósításért.