Mi a rosszabb, ha valaki WOW-ozik vagy ha megszállott spirituális?

en mindkettonek voltam megszallotja (wow helyet en lineage2-t jatszottam) ugyhogy sajat tapasztalataim alapjan batran mondhatom hogy ez is, az is egyforman rossz hatassal van az ember eletere.

Sokkal kellemesebb szabadon elni!:)

Én a wowot 12évesen kezdtem 16 évesen hagytam abba. Megtanultam belőle angolul, felvettek egy jó gimnáziumba és sok embert ismertem meg, akikkel máig tartom a kapcsolatot.

Aki mindenféle démonokban hisz, és várja a világvégét + csillagjegy alapján választ magának párt azzal valami baj van, de ő nyilván így érzi jól magát. Addig míg árt nekem, engem nem zavar.

Melyik a rosszabb? Szerintem nem lehet összehasonlítani, mert mind a kettő kategória jól érzi magát úgy, ahogy van.

Szerintem mindennek van mértéke és helye, amely szerint konkrét esetben meg lehet valamit ítélni. A megszállott spirituális érdeklődésben azért ott van a Dalai Láma, XVIII. Benedek pápa is, de az összes vallás és ezoterikus irányzat összes papja, erős hívője.

Hogy melyik a rosszabb, azt leginkább társadalmi szinten lehet jól értelmezni. Ha a társadalomnak kára származik belőle, akkor a dolog káros, rossz. Ha az egyénnek származik belőle gondja, akkor az azért a társadalom problémája is.

Ha valaki egy órát játszik naponta – mondjuk TV nézés helyett – azzal nincs gond. Ha nem megy a szellemi fejlődése, a hétköznapi tevékenységei rovására, akkor remek formája lehet a kikapcsolódásnak.

Ha valaki viszont munka és tanulás helyett is játszik, megváltozik az értékítélete, gondolkodása, ha függőség alakul ki a játékkal kapcsolatban az nagyon negatív.

Ha valaki filozofikus alkat és a különböző – vagy egyetlen – spirituális tanításból valódi felismerésekre jön rá, segíti az illetőt a világ jobb megértésében, megélésében, elfogadásában és jobb emberré teszi, az jó.

Ha valaki viszont félreérti ezeket a tanokat, elmerül benne úgy, hogy közben egy álomvilágban él, amely nem felel meg a valóságnak, ha a valódi tettek és célok helyett kívülről várja életének megváltozását, irányítását, az ugyanúgy káros lehet.

Ha valaki megszállott, attól még nem biztos, hogy káros következményei vannak a megszállottságának. Egy megszállott spiritualitásban hívő emberből remek pap lehet pl. De ha valaki programozó, játékfejlesztő, akkor majdnem, hogy munkaköri kötelessége ismerni egy játékot. Ha a megszállottságát alkotássá, tudássá tudja konvertálni, akkor az nagyon jó tud lenni.

Bár azt gondolom, hogy egy játékra irányuló megszállottság ritkán jár a társadalom és az egyén számára hasznos tettekkel, gondolatokkal. A leggyakrabban pont az a baj vele, hogy a megszállott ember túl sok időt, energiát, sőt akár pénzt öl bele egy olyan dologba, aminek nincs jelentősége hosszútávon, nem járul hozzá semmihez.

Gondold át, hogy ha valaki mondjuk tizen-huszonévesen WOW megszállott, az tulajdonképpen ebből mit profitál, amit fel tud mutatni mondjuk 60 évesen, aminek akkor még jelentősége, vagy egyáltalán nyoma van?

Mondjuk azért azt hozzáteszem, hogy maga a játék, mint műfaj a régi időkben eléggé spirituális jellegű volt. Az ókori szenet, a sakk, a gó, mind-mind valamiféle filozófiai, vallási jelentéstartalommal is rendelkezett. A számítógépes játékoknál persze ez már nincs így. Viszont rámutat ez a tény arra, hogy a játék is lehet eszköze a szellemi fejlődésnek.

Még egy dolog: A világ régi és mai nagy spirituális gondolkodóit azért úgy általában ismerjük. A világ legjobb játékosait maximum egy szűk réteg, és csak a mai játékosokról van szó. Tudjuk a régi idők nagy vallásalapítóinak, szentjeinek, gondolkodóinak a nevét, de hogy ki volt pl. a XIX. század legjobb sakkjátékosa, vagy ki volt a X. szádaz legjobb gó játékosa? Ha fenn is maradt a neve, azt kevesen ismerik. Érdemes rajta elgondolkodni, hogy miért.