Az életciklus és a környezeti hatások függvényében hogyan változik (és miért) a növények légzési hányadosa?

A légzést az időegység alatt keletkező szén-dioxid-gáz és az elfogyasztott oxigéngáz térfogatának hányadosával jellemezzük, ez a légzési hányados. A növények átlagos körülmények között általában szénhidrátokból fedezik energiaszükségletüket, ilyenkor a leadott szén-dioxid és a felhasznált oxigén hozzávetőlegesen megegyező térfogatú, a légzési hányados értéke 1. Csírázáskor a mag energiaszükségletét gyors lebontási folyamatok biztosítják, a duzzadó mag héja azonban megakadályozza a gyors oxigénbejutást. A termelődő szén-dioxid oxigénhez viszonyított aránya megnő, elsősorban az erjedés formájában történő anyaglebontás miatt. A maghéj felrepedése után a légzési hányados gyorsan csökken, majd 1 körüli értékre áll be. A légzési hányados 1 alá csökken, ha a növény neutrális zsírokat, olajokat éget el a sejtlégzés során, mert a lipidek H-tartalma jóval magasabb a széntartalmuknál. A növények légzésének mértékét foszforellátottsága is befolyásolja. Kellő mennyiségű foszfor hiányában a légzés csökken.

Előző vagyok. A légzés függ: hőmérséklettől (-10fok alatt megszűnik, 40fokig gyorsan emelkedik, aztan csökken majd megszűnik), fény intenzitástól (a fény intenzitásának növelésekor a légzés fokozódik), vízellátottsági állapot (a víztartalom növekedésével fokozódik)