Lehet hogy most hülyeséget kérdezek, mert nem értek hozzá: a fehérje aminosavakból van?

Amikor szétcsavarodik a DNS, akkor csak az egyik feléről készül RNS másolat, a másikról nem. Ez a magban zajlik, és az így készült RNS-t mRNS-nek hívják.

Ez kimegy a magból, keres magának egy riboszómát. A riboszóma körül úszkálnak a tRNS-ek, amik egy részről hordoznak egy aminosavat, más részről van egy kicsi, 3 bázisból álló illeszkedő szekvenciájuk. Ezt a 3 bázist mindig odapróbálják a riboszóma közepén levő három bázishoz, és ha jó, akkor a riboszóma leszedi róluk az aminosavat és odaköti a már készülő aminosavlánchoz. (Az ilyen módon megüresedett tRNS-re a sejt másik pontján később egy ugyanolyan aminosavat kapcsolnak.)

Ezután az mRNS lép három bázist, és a riboszóma körül nyüzsgő tRNS-ek megint odapróbálgatják magukat.

Ez egész addig így megy, amíg el nem készül a fehérje. Ezalatt a riboszómából kilógó hosszú aminosavlánc - vagyis a készülő fehérje - már próbálgatja felvenni a későbbi alakját, de ez már egy másik történet.

Hát kb így zajlik a dolog. Ha van még kérdés, írd meg.

Hubasszus, zárószigorlatom egyik témaköre volt a DNS-szintézis és fehérjeszintézis... BÖE. :)

Naszóval: Igen, a fehérjék aminosavakból épülnek fel. A felépítésüket pedig a DNS kijelölt szakaszai, amiket géneknek nevezünk, tárolják. A DNS-t négy bázis építi fel: az Alanin, a Guanin, a Timin és a Citozin. A DNS két szálán ezek párban találhatóak, méghozzá szigorúan a következő párok lehetségesek: A-T és C-G, a pár egyik tagja az egyik, a másik tagja a másik szálon található, és a közöttük létrejövő kapcsolat tartja össze azokat. Amikor a sejt egy fehérjét akar előállítani, akkor egy enzim (ami egyébként egy fehérje általában) felnyitja a DNS-t. Az egyik szálról másolat készül egy másik enzim segítségével, ez lesz a mRNS (messenger, azaz hírvivő), ami a sejt magjából kilép. Kint egy riboszóma nevű enzim várja, ami tulajdonképpen egy hóemberként képzelhető el leginkább. A hóember feje megkötődik a mRNS-en, és megáll egy meghatározott helyen. Ezután a környéken úszkáló tRNS-ek (transzfer, azaz szállító), amik leginkább egy kulcsra hasonlítanak, közül egy megkötődik a riboszóma hasán. A tRNS egyik részén ugyanis három bázis (a DNS-nél megismertek közül három, csak éppen itt T helyett Uracil van) található, ami a mRNS megfelelő hármasával össze tud kapcsolódni. A másik végén pedig egy aminosav kötődik meg, köszönhetően az RNS speciális szerkezetének. Ez az aminosav megkötődik a riboszómán, illetve az arról lelógó fehérjeszálon. Ezután a rendszer vár, amíg egy negyedik enzim a tRNS-t leválasztja, utána ugrik tovább. A szintézis akkor fejeződik be, amikor a riboszóma olyan bázishármashoz ér, aminek nincs tRNS párja. Ez a STOP jel. Ilyenkor a riboszóma egy ötödik fehérjére vár, ami leválasztja róla a mRNS-t illetve az aminosavak láncát. A lánc eközben felveszi a szerepének megfelelő, a szerkezetéből adódó térszerkezetet, ezzel kész az új fehérje. Természetesen eközben történhetnek hibák, sőt, történnek is, de legtöbbször ezek nem befolyásolják a készülő fehérjét. Ezt nevezzük mutációnak.

Végezetül: Örülök, hogy ilyenek foglalkoztatnak. Ne hagyd abba a kérdezést!

Olyan válaszokat kaptál, hogy ihaj. :D Az utolsó kettő nagyon szépre sikerült.

Viszont a történet nem áll meg ott, hogy elkészült az aminosavlánc. Ez még nem feltétlenül a kész fehérje (csak egy ún. polipeptid-lánc, ezzel a kifejezéssel különböztetik meg a kész fehérjétől), nagyon sok fehérje ezek után módosításokon esik keresztül. Van, ami persze így is kész, önmagától feltekeredik a kedvenc alakzatába (ezt nevezik konformációnak), és megy a dolgára. Van, amit speciális dajkafehérjéknek nevezett enzimek (ők is fehérjék) tekergetnek-hajtogatnak a megfelelő alakba. Olyan is akad, ami még így sincs kész, hanem további módosításokat igényel: vagy leharapnak belőle kisebb darabokat (pl. egy láncként készül le, de kiharapja egy enzim a közepét, és úgy ragasztja össze a két fél-láncot, hogy valami egészen más jön ki, ami sokkal ellenállóbb), vagy hozzápakolnak. Ez már nem a riboszómán történik, a fehérje elindul hosszú útjára a sejtben. Ennek során különféle helyeken különféle módosításokon eshet át, rakhatnak rá lipideket (lényegében zsírsavakat), cukorféleségeket (akár többet is), más aminosavakat is. Ezek az anyagok az egyes aminosavakhoz tudnak kötni, meghatározott, melyikhez. Nem ott kapcsolódnak, ahol az aminosavak kapcsolódnak egymáshoz, hanem az ún. oldalláncokon. Ezek az oldalláncok továbbá még módosíthatóak is, különféle atomokat le lehet róluk szedni, újakat lehet rájuk tenni. Egészen bonyolult.

Ezt az összes módosítást szakszóval poszttranszlációs modifikációnak nevezik (poszt- = után, transzláció = riboszómán a fehérje elkészítése, az a folyamat, amit az előzőek leírtak, modifikáció = módosítás), és ez okozza, hogy egy fehérjeláncból akár negyven különféle végleges, működő fehérjét is lehet készíteni, ha a szervezet akarja. (És néha akarja.)

Egészen bámulatos módon LEGOzik a szervezetünk, hihetetlenül kreatív. :)

Én is csak bíztatni tudlak, ne hagyd abba a kérdezést. Bármi van, válaszolunk. (Ha érthetetlen a válasz, szólj, hajlamosak vagyunk telezsúfolni szakszavakkal.)

A transzfer RNS az csak egy "kapcsoló", nem a tRNS-eket szedik le és rakják össze, hanem a tRNS-ek végére kötött aminosavakat. ;) De azt hiszem, nagyjából érted a folyamatot.

Az Egyszer volt... sorozat jó, a franciák alaposan és kellő didaktikussággal tálalják a témát. (Bár szerintem az Egyszer volt az ember a legjobb, de kinek mi a szíve csücske.) Leegyszerűsít sok mindent, egyes esetekben elavult, de az ilyeneket később úgyis megtanulod, szóval alapozásnak megfelelő. Aztán ha megmarad ez a kíváncsi természeted, rá fogsz jönni, hogy is működnek valójában a dolgok, de addig bőven elég ez a szint. Bár a franciáknak van az a lökött szokása, hogy apró kikacsintásokat tesznek, amik nem érthetőek, csak szakmabelinek (még az Egyszer volt... sorozatban is több ilyen "insider poén" van), de ez valószínűleg fel sem fog tűnni.

Amúgy a rajzok kifejezetten ügyesek, jól reprezentálnak.

Az Influenza A típusa a légúti hámsejteket fertőzi. Jól látod, vírusonként eltér a célsejt.

Egyébként a vírusoknak nemigen kell túlélniük a T-sejteket a fertőzés előtt, mivel azok nem a szabad vírusrészecskéket keresik. (Mellesleg a vírus nem is kerül be a véráramba a fertőzés előtt...)

A T-sejtek feladata vírusfertőzés esetén elsősorban az, hogy a már megfertőzött sejteket észrevegye és kinyírja, mielőtt a vírusok kijöhetnének, ezáltal még időban "bezárja a vírusgyárat". Ezt úgy csinálja, hogy minden sejt mintát mutat abból, ami benne zajlik, és a T-sejt ezt állandóan ellenőrzi. Ha a minta nem odavaló, akkor a T-sejt támad.