Miért aranyosak az állatok kölykei?

Egy antropológiai sajátosságunk, hogy az embergyerekeket aranyosnak találjuk. A célja az elhullott szülők gyermekeinek felnevelése a törzs érdekében (ugye, minél nagyobb a törzs, annál erősebb). Az állatokra való kiterjesztése pedig egy elkorcsosulás. Aranyosnak tartjuk a nagy fejet és szemeket (ez volt a jellemző a csecsemőkre is). Ez igaz néhány főemlősre is, de a legtöbb állatnál a más fajú (sokszor az azonos fajú is) kölykök nem váltanak ki hasonló reakciót. Persze vannak kivételek, de azok vagy nevelés, vagy valami idegi rendellenesség folyományai. Hogy a növények esetében miért érzed ezt, rejtély... talán ez a következő lépcsőfok a továbbkorcsosulásban, és pár tíz, száz év múlva mindenki cukinak fogja tartani a palántákat (nesze neked parlagfű irtás...).

egyszer amúgy láttam a tv-ben hogy egy oroszlán örökbe fogadott egy kölyök gazellát, vagy egy gepárd egy kölyök majmot

Van egy Arányok és talányok című egész jó kis könyvecske, az hátha megválaszolja a kérdést egészen mélyen is :)

Én arra jöttem rá, h minden pici állat is és ember is aranyos aztán felnőnek sajnos!:((

A nagy szemek pisze orr és a nagy fej miatt van (ezért rajonganak a pasik a baba arcú nőkért). Furcsa, nálam ez csak állatkölyköknél jön be, az emberi csecsemőket nem találom vonzónak, de egy gorilla bébit már annál inkább (talán mert már sokkal fejlettebbek mint a babák). Növénynél, meg olyan pici az egész, kis levélke, szár, és szép színe is van.

Tudom, ez nem az a rovat, de azert elmondom! Mert Isten igy teremtette meg az embert.