Igaz az, hogy ha az agyunkkal még sosem tapasztaltunk valamit, ha nincs meg a képe az agyunkban és megjelenik előttünk, akkor egyszerűen nem latjuk meg?

Miért? :D Az állatkísérletek nagyon fontosak! Enélkül nem fejlődne a tudomány (főleg az orvostudomány).

Egyébként számomra ez a csecsemős dolog még mindig nem meggyőző. Mármint az az érv, hogy az újszülött, mindent amit látna, nem venné észre, ha ebből a feltevésből indulunk ki, amelyet a kérdező feltett. Ugyanis én pont az ellenkező irányból indulok el. Én azt mondom, h a csecsemők sokkal többet látnak, mint az idősebb emberek. Viszont ez az extra látás idővel náluk elmúlik. Miért? Mert nevelőjük, vagyis a szüleik tudomást sem vesznek azokról a dolgokról, amit a gyerek lát. Az anyuka megmutatja neki, hogy "Nézd, ez itt az asztal, ez a szék, stb." De arról sosem beszélgetnek, hogy pl. "Nézd, ez itt az aurád." Állítólag a kicsik látják ezt az ún. aurát (lehet h létezik, lehet h nem, én most ebben nem akarok állást foglalni, és nem is ez a lényeg), viszont mivel a körülöttük levő emberek tudomást sem vesznek róla, ezért a kisgyerekkel is elhitetődik az, hogy az nem is létezik, tehát nincs is ott, s előbb utóbb el is múlik az, hogy lássák.

Nos tehát egy újszülött gyerek agya tényleg teljesen szűz. Nincsenek előítéletei, nincsenek hiedelmei, tapasztalatai, semmije sincs, tehát mindent, amit érzékel a megszületése után, azt befogad, és nem kérdőjelezi meg a létét.

Stem nem azon van a hangsúly, hogy vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem látunk meg, mert teljesen új dolgok. Ez így nem igaz. Hanem egyszerűen azokat nem látjuk, halljuk, tapintjuk, ízleljük stb. meg, amelyekről nem veszünk tudomást, vagy nem hiszünk benne. Mondok egy saját példát: Egyszer egy kockára vágott kalácsból ettem, de én azt hittem, hogy kenyérből eszek. Úgy ettem, mint ha kenyér lenne. Kicsit furcsáltam az ízét, és igazából nem ízlett, mert a tudatomban az volt, h én kenyeret eszek. Amikor kiderült, h az valójában kalács volt, akkor mindjárt pálfordulás történt, és amikor legközelebb ettem abból, akkor már ízlett, mert akkor már tudatosan kalácsként ettem belőle, s a kalácsot meg szeretem :) (egyébk a kenyeret is). Vhogy így lehet ez az észrevevés dolog. Minden a mi tudatunktól és hitünktől függ. Amiben nem hiszünk, az számunkra nem létezik. Hogy igaz-e ez a Kolombuszos történet, azt nem tudom, lehet h túlzás, de kizártnak sem tartom.

Egyébként az ideológiák is elég érdekesen változnak. A materializmusban a legtöbben meg voltak arról győződve, h csak az anyag létezik. Most meg már szinte az ellenkezőjéről vannak meggyőződve :D... Na kíváncsi vok, erre mit mondtok :P.

A macskás kísérletnek az a háttere, hogy a látókéregben minden irányú vonalnak külön érző sejtjei vannak. Egy vonal iránya úgy képeződik le az agyban, hogy a szem által küldött bejövő ingerek ezeket a sejteket aktiválják megfelelő módon.

A sejtek a korai csecsemő korban alakulnak ki, mégpedig úgy, hogy azok a fajták, amikre nem jön inger, nem alakulnak ki. Vagyis ha az állat nem lát vízszintes vonalat, akkor nem nem lesznek olyan sejtei, és nem fogja érzékelni a tárgyak vízszintes irányú éleit, kontúrjait. Persze ehhez az kell, hogy abban a bizonyos ketrecben ne forgassa a fejét, de ez megoldható. És nyilván ha a tárgyat nézve elfordítja a fejét, akkor az addig nem látott részeket meglátja, de lesznek olyanok, amiket addig látott, most meg nem.