Igaz az, hogy ha az agyunkkal még sosem tapasztaltunk valamit, ha nincs meg a képe az agyunkban és megjelenik előttünk, akkor egyszerűen nem latjuk meg?

Ez azt jelentené, hogy egy új találmányt sose vennél észre.

Szerintem amivel kevered, az a keresőkép jelensége. Ha tudod hogy pontosan mit keresel, akkor könnyebben találod meg, mert a szemed átsiklik azokon, amik nem illenek a keresőképbe. Például tudod, hogy a keresett könyv gerince kék, akkor könnyebben találod meg, mint ha csak a címét tudnád.

igen és nem.

úgy, ahogy kérdezed (hajó), akkor nem igaz.

viszont a látás eléggé trükkös folyamat. Sosem azt látjuk, amit a szemünk érzékel, hanem a bejövő ingerek átesnek egy előfeldolgozáson. Gyakorlatilag alapformákat, motívumokat látunk. Ezt akkor lehet jól megfigyelni, amikor egy gyerek el kezd rajzolni. Pl. miként rajzolja aput, anyut, a házat, a macskát, napocskát, felhőt stb. Amiket akkor rajzol, azok az alapgeometriák amiket megtanul. Innentől kezdve, már csak az agyunk ilyen alapadatokat kap némi kiegészítéssel.

ha olyat látunk, amire ezek az alapdolgok nem igazán alkalmazhatóak, akkor vagyunk bajban. Ilyenkor kezd káprázni a szemünk, meg pl. ezért nehéz sokszor nekünk európaiaknak két távolkeleti arcot megkülönböztetnünk egymástól.

Én is láttam a 'mi a fenét tudunk a világról ' c. filmet. Nagyon jó film, bár az a kuriózus jelenet baromság - miért ne láthatnánk olyat amit előzőleg nem láttunk, nincs ismeretünk - ennyi erővel a csecsemő semmit sem lát.

Szerintem ezt metaforikusan értette a film.