Hogy lehet ilyen egyszerű az E=mc^2?

(Ostoba kérdés következik, az erős idegzetűek és az alacsony vérnyomásúak olvassák tovább!)

Tegnap este ezen gondolkoztam, mert teljesen hihetetlen számomra. A c^2 egy állandó, a fény sebességének a négyzete. Viszont m a tömeg, ami egy etalontól függő, azaz hasraütésszerűen definiált mennyiség. Annyi egy kilogramm, aminek pont akkora a tömege, mint egy fémdarabnak, amit Párizs közelében őriznek. E pedig az energia, ami pedig származtatott mennyiség, szintén hasraütésszerű definícióval. Egy joule az annyi energia, ami 1 newton kifejtéséhez kell 1 méter távolságon, és newtonban szintén szerepel a tömeg.

Amit hiányolok a képletből, az az arányossági tényező. Az SI-rendszert Einstein halála után vezették be, de nem hiszem, hogy ehhez a képlethez igazodtak, és ő is ezt használta. Hogyan lehetséges ekkora szerencse, hogy nem kell a képletbe sem egy szorzó, sem egy osztó, sem egy hatványkitevő, semmi? Gondolom ez Einsteinnek hosszú és bonyolult számítások tömkelege után jött ki ebben a formában.

Úgy látom, hogy a lehetetlenséggel vetekedik annak a valószínűsége, hogy a képletben szereplő mértékegységeket pont úgy választottuk meg, hogy ez így nézhessen ki. Szerintem a gondolkodásmódomban van a hiba, de nem tudok rájönni, hogy mi az.