Mi kell ahhoz, hogy valaki tudós legyen?

Elhivatottság,megszállottság,és persze a kíváncsiság & megértés vágya,hogy az adott tárgy/fogalom/tudományág tekintetében minden kérdésére választ próbáljon találni.

Sokszor ezen tulajdonságok erősebbek ,mint a családjuk iránti szeretet,ami ügye nem normális.

A zsenialitást egy hajszál választja el az őrülettől,ez mondás nagyon is igaz

remek válaszok , de szerintem nem viszik előrébb a kérdezőt.

Szerintem az különbözteti meg őket hogy az egyik a már meglévő tényként elfogadott dolgokat tanítja és adja tovább, a másik pedig éppen ezeket kérdőjelezi meg és rájön valami olyan összefüggésre amire addig kevesen gondoltak. és ha az alapjaiban változtatja meg a tudományokat nyert. és az ő feltételezéseit fogják tanítani.

Ergo: mindketten szakértői a témának. csak az egyik többet foglalkozik vele :)

"Nem vagyok okosabb az átlagnál, csak kíváncsibb" Einstein.

Egyébként véleményem szerint kell egy született intelligencia is ahhoz, hogy valaki tudós lehessen.

Röviden: a tudomány a hogyanokkal foglalkozik. Hogyan gyógykezeljük az infarktust? Hogyan kell kiszámolni a derékszögű háromszög területét? Hogyan állítsunk elő kőolajból benzint? Hogyan állítsuk meg a beteg hasmenését?

A kiváló tudóst gyakran a miértek is érdeklik.

Abban az időben a bakteriológiai tenyészetek néha gombával befertőződtek. A páciens torokváladéka általában Strepto- és Staphylococcusokat tartalmazott, a torokváladékot petri-csészében lévő táptalajra kenték ki, és inkubálták (37 fokon) és nézték milyen baci szaporodik a taptalajon. Néha egy-egy levegőből odaszálló gombaspóra elfertőzte a tenyészetet. Ezeket kidobták, mert műhibának tartották, a nem kellő sterilitás miatt. (És valójában azok is voltak.) Egy Pasteur nevű orvos azonban ezeket a gombával fertőzött petricsészéket is alaposan szemügyre vette, kidobás előtt. Azt vette észre, hogy egyes gomba-fajok környezetében a baktériumok elpusztulnak.

Miért pusztulnak el a gomba közelében a baktériumok? - kérdezte magától Pasteur.

A válasz megtalálása regény méretű (erre itt nem vállalkozom), és a penicillin felfedezéséhez vezetett...

Édesanyám nagyon szorgalmas asszony! Mindhármunkat felnevelt és taníttatott. És épelméjű! Mégis élete java részét egy futószalag mellett töltötte!

Belőle az ambíciót ölte ki a kommunizmus.

Mindhárman diplomás kutatók lettünk, és mindhárman segítjük őt anyagilag, mert a nyugdíja kevés. De gyönyörű kertje van, és az unokáit a legfinomabb lekvárokkal és aszalványokkal kényezteti. Tyúkot azért tart, hogy nehogy ellustuljon, és fél ötkor muszáj legyen felkelni! Szóval sem az ép elméjével, sem a szorgalmával nincs baj, le a kalappal előtte, fizikai munkabírásban még mindig versenyezhet velünk. De tudós nem lett belőle.

És belőlünk sem, pedig egyetemen kutatunk, tanítunk mindhárman. A zseni nem terem minden bokorban. A valódi tudós azzal foglalkozik, amihez tehetsége van, és időben rájött erre a tehetségére, abban képezte magát a kezdetektől. Ha a tehetség és a tudás egy szekéren szalad, akkor visz a szekér tudóst...