Mi az evolúciós magyarázat arra, hogy vannak fajok melyek több millió éve szinte változatlanok?

Ez így ebben a formában nem igaz. Több millió éve létező _fajok_ ugyanis nincsenek. Egy faj átlagos életideje nem olyan rettenetesen sok, átlagosan kb. 4 millió év.

Vannak ellenben olyan _csoportok_, amik nem sokat változtak az elmúlt pár száz millió évben, mint pl. a cápák, a krokodilok vagy a rovarok. Ennek oka egyrészt, hogy az evolúció sebessége nem egyforma, ráadásul a változások csak akkor válnak hangsúlyossá, ha azok az adott helyen és időben adaptív jellegűek bírnak lenni. Ha a változás egy adott csoport esetén nem előnyös vagy közömbös, akkor nem is lesz változás.

Evolúció akkor "történik" ha van valamilyen nyomás, vagy létrejön egy olyan mutáció, ami az adott egyedet erősebbé teszi, mint a többit.

Ha az egér az élethelyén megszűnik minden ellenség, és megjelenik valamilyen tényező, ami szabályozza a szaporodását (vagyis mondjuk egy életciklus alatt csak 2-3 egér születik, vagy marad életben, de nem ragadozók miatt), illetve megfelelő mennyiségű táplálék áll rendelkezésre, akkor nagyon nagy eséllyel az egér (jó, már nem egér, tudom :D ) evolúciója le fog állni.

Az adott fajok azért fejlődnek, változnak, hogy növekedjen a túlélés esélye. Az evolúció igazából a természetes szelekcióval kéz a kézben jár. A ragadozók mindig a leggyengébb egyedet kapják el, így mindig a legerősebb, a legéletképesebb mutációval rendelkező egyed fog túlélni.

Tehát a legjobb rejtőszínű, a legmesszebb ugró, a leggyorsabb futó, és egyáltalán, a legjobb tulajdonságokkal bíró lény marad életben, tehát adja tovább azokat a géneket, amelyek ezeket a tulajdonságokat hordozzák.

A krokodil például ezért "állt" meg a fejlődésben már elég régen: nincs nagyon szelekció. Lassan szaporodik (tehát egymással sem kell nagyon versenyezni) van bőven táplálék (tehát a gyengébb egyed is életképes) nincs ellenségük (tehát a gyengébb is életben marad), így, hiába is jelennek meg hasznos, pozitív mutációk, mert nem fognak elterjedni, hiszen a gyengébb génkészlet is öröklődik.

Kicsit ronda lesz, amit mondok most, de: az ember a technológiával ítéli magát majdnem hogy halálra. Régen ügyebár csak azok élték túl, akik ellenálltak a betegségnek, eléggé erősek voltak a túléléshez, vagy elég leleményesek, hogy a hiányosságaikat pótolják (vagyis egy ember nem éri utol a gazellát, de így nyílvessző, vagy egy dárda már igen...). Viszont, mivel "ma" (tehát az elmúlt 6-7 ezer évben) ez a szelekció egyre jobban kiveszik, míg az elmúlt 50-100 évben szinte teljesen megszűnt (hiszen mindenféle betegséget meggyógyítunk, az életképtelenebb ember is teljes életet él = tovább adja a hibás génjeit) így az ember evolúció (ami folyamatban van bizony, csak nagyon kicsi időszeletet nézünk, ezért nem látjuk) szinte megszűnt: ezért is van egyre több genetikai problémánk. Mert régen az ilyen-olyan beteg ember nem adják tovább a hibás géneket, hanem kiszelektálódnak, ma viszont élnek tovább. A nemzőképtelen emberek is teherbe eshetnek, ilyen-olyan kezeléssel, esetleg béranyával elintézik, hogy a, valamilyen oknál fogva hibás gének (hiszen oka van, hogy nem tudja tovább adni a génjeit) tovább öröklődnek, még tovább rontva az amúgy is egyre rosszabb emberi génállományt.

Tudom, ronda dolog ilyen mondani, de pusztán a természet szemszögéből nézve így néz ki. Társadalmilag persze egyáltalán nem, és én sem értek egyet az életképtelenebb emberek sorsukra hagyásával, vagy bármi ilyen, de a Föld szemszögéből így néz ki. Még ha csúnyán is hangzik.

Ja, ki tették a Taigetosz hegyéhez vezető útra... a rabszolga-kereskedők és korbeli "stricik" meg összeszedték őket. Ennyit a spártai polgár rétegről.

Az evolúció kapcsán pedig szerintem felesleges lenne hosszan ecsetelnem azt amit már elmondtak.

Ha nincs olyan tulajdonság ami megfelelő mértékű előnyt jelentene az utódnemzés vagy életben maradás terén, akkor nem fog kiemelkedni egyetlen egyed sem annyira hogy azt már új faj jeleként kezelhessük.

"Ha vaszünk egy fajt, mondjuk a lovat, és képzeletben elvisszük egy "biztonságos" bolygóra, ahol nincsenek ellenségei,"

Erre nagyon jó példa a mára kihalt dodó nevű madár. Ez valaha egy röpképes galamb volt, ami sikeresen elkeveredett egy szigetre (Mauritius szigetére egész pontosan), ahova nem követték az ellenségei. És mi lett vele? Megnövekedett, röpképtelen lett.

Tehát nem igaz az, hogy egy vadászás nélküli faj kiszabadulván a ragadozó általi szelekció alól változatlan marad. Más példán is azt látjuk, hogy az ilyen fajok megnőhetnek, és csökkenhet a mozgási képességük.

Miért?

Mert nem csak a ragadpzó jelent szelekciót. Szelekció lehet a táplálék mennyisége. Ha az bőven van, akkor még mindig szelekció lehet a hőmérséklet. Ahol sok a kaja és kevés a ragadozó, de néha hideg van, ott bizony megéri nagyobbnak lenni, mert a nagyobbak jobban védettek a hideg ellen, a mértre és zsírosságra fog folyni a szelekció. Talán ez történt a dodóval is.

Meg aztán minden mutáció, ami valamilyen közvetlen vagy áttételes módon gyorsítja a szaporodást, előnyben van. Ha tényleg semmi de semmi szelekció nincs, akkor csak az olyan mutációk tudnak elterjedni, amik valahogy gyorsítják az adott egyed szaporodását (több tojás, évenként több fészkelés, hamarabbi ivarérettség stb). a a kajából kevés van, de nem kell erősebbnek/ügyesebbnek lenni a megszerzéséhez, akkor az a család fog több kaját megszerezni, amelyiknek több tagja van. Ha a kaja mennyiség hullámzik, akkor az a nyerő, aki tud rakárazni, azaz könnyen hízik.

Ha csak szaporodási verseny van, akkor a kevésbé szapora egyedeket nem a verseny gyűri le, hanem simán a sodródás miatt is kihalhatnak. De ilyen a tényleges valóságban nem igazán van, valamiért mindig lesz valami erőforrásért zajló verseny az egyedek közt, ha nem is azonnal, hanem mondjuk pár generáció múlva. És amikor verseny van, akkor szelekció is.