Ki alapította a Hortobágyi Nemzeti Parkot?

A HNP hazánk első és legnagyobb kiterjedésű nemzeti parkja. A védetté nyilvánító határozattal 1973-ban alakulhatott nemzeti parkká 52 ezer hektáros területen, amely a folyamatos bővítések és összevonások révén ma már több mint 82 ezer hektár védett területet foglal magába. A kihirdetésének jogszabályai az 1850/1972. és 1851/1972. számú OTvH Közlemények voltak, melyeket több módosítás (11/1993 KTM, 6/1996 KTM, 3/1998 KTM) követett. A Nemzetközi Természetvédelmi Únió (IUCN) védett területeket osztályozó rendszere II-es kategóriába sorolta a nemzeti parkot.

A HNP Újszentmargita Tilos-erdő erdőrezervátumának magterülete (22,3 ha) fokozottan védett terület (15/2000 KÖM).

Az eredeti törzsterületet és az Újszentmargitai erdőt ill. legelőt (52.000 ha) a 2100/1980. számú OKTH közlemény 1. pontja alapján Bioszféra Rezervátummá nyilvánították (UNESCO MAB Program).

Egyes részei a 2436/1980. OKTH számú közlemény 8. pontja alapján Ramsari Egyezmény alá tartozó területek. Ezek akkor pusztanévként kerültek felsorolásra a következőképpen: Zám, Pentezug, Angyalháza, Hortobágyi Halastó, Tiszafüredi Madárrezervátum TT, továbbá az Egyek-pusztakócsi mocsarak TT-ből Hagymás, Jusztus és Feketerét.

Az UNESCO Világörökség Bizottsága 1999. december 1-én a HNP területét (akkor 74.820 ha-t) felvette a Világörökség listára.

ja és,hogy miért:A HNP létesítéséről szóló dokumentumok alapján a védetté nyilvánított terület rendeltetése az alábbiakban foglalható össze.

Védje és fejlessze a puszta jellegzetes természeti értékeit, őrizze a Hortobágy sajátos pusztai tájképét, növény- és állatvilágát.

Biztosítsa a Hortobágy különleges madárvilágának háborítatlan fészkelését és vonulását. Természetes körülmények között, hiteles formában őrizze és mutassa be a hagyományos pusztai életformát, a kiveszőfélben lévő ősi magyar állatfajtákat és a Hortobágy kulturális értékeit, történelmi emlékeit, tekintettel ezek kiemelkedő hazai és nemzetközi jelentőségére.