Fizika el tudná magyarázni vki?

"vagyis a hálózati feszültség 325V-nál nem több"

helyesen:

vagyis a hálózati feszültség CSÚCSÉRTÉKE 325V-nál nem több

maci

Biztos láttál már szinusz görbét. Na a hálózati feszültség is úgy változik időben. (x-tengely:idő, y-tengely:feszültség)

A szinusz minden egyes csúcsa, ahol a legmagasabb, ott 325V. De a gyakorlatban nem ezt adják meg, hanem egy átlagos értéket (pontosabban effektív értéket), mert ez jellemzi a jelalak egyfajta munkavégző képességét. Ez a csúcsérték gyökketted része. (..kicsit leegyszerűsítve)

Visszafelé: ha az effektív érték 230V, akkor a csúcsérték 325V.

Találtam egy ábrát:

[link]

..Az oldal közepe táján, "A váltakozó feszültség effektív értéke" résznél lévő ábra. Umax a 325V, Ueff a 230V.

a gyök2-őt nem érted?

Nos a gyök2 egy szám, mégpedig az a szám aminek a négyzete pontosan 2

ez a szám konkrétan: 1,4142135623730950488016887242097

Ha ezt önmagával megszorzod, a négyzetét kapod meg, ami=2

maci

Tehát, ha jól sejtem, azt nem érted, hogy miért pont gyök2.

Ha tudnál integrálni, akkor magad is rá jöhetnél az okára.

A lényeg az, hogy a 230V az az egyenfeszültség, ami ugyan akkora munkát képes végezni, mint a 325V-os csúcsértékű szinuszosan (ez fontos, mert más jelalaknál nem helyes a gyök2 használata) váltakozó.

A matematikája bonyolultabb annál, mint amit itt le lehetne vezetni. Ha ilyen irányban tanulsz tovább, ott úgyis elmagyarázzák, ha pedig nem, akkor egyszerűen fogadd el, hogy annyi.

A következőröl van szó:

A mérnöki praxisban igen gyakori, hogy egy idõben ( térben ) változó dolgot, vele valamilyen szempontból egyenértékû, idõben ( térben ) állandó mennyiséggel jellemeznek. Ilyen az effektív érték fogalma is.

Mivel a hálózati feszültség (és áram is) időben nem állandó, hanem változó, ezért annak megadása picit macerás, ill. ha ezt konkrétan meg is adnánk, azt a hétköznapi ember sem értené meg. Ezért aztán azt mondjuk hogy ezt az időben változó mennyiséget helyettesítjük egy ugyanolyan "hatású" időben állandó mennyiséggel.

A megértés érdekében két analógiát említenék:

1. Analógia: Legyen egy talajon kezdetben nyugvó test, melynek tömege, ill. a súrlódási viszonyok is adottak.

Fejtsünk ki erre -egy talajjal párhuzamos irányú erőt, amely erő időben változik.

Pl: Kezdetben legyen az erő 100 N; és növekedjen ez 500 N-ra. A változás legyen lineáris.

Ekkor azt mondjuk hogy a kifejtett erő időben lineárisan változik, 100N és 500N között. Minden időpillanatban más és más az erő.

Ezért ezt - az időben változó erőt - helyettesítjük egy időben állandó erővel. Könnyen belátható, hogy ez az időben állandó erő a 100N és az 500N számtani középarányosa, azaz 300 N. Ezt átlagerőnek is mondjuk.

Ennek következő a fizikai jelentése: Az átlagerő (300N) ugyanannyi idő alatt ugyanannyi munkát végez, mint a változó erő.

Ez könnyen belátható akár grafikailag is, (de akár egy kis integrálással):

Rajzoljuk meg a változó erőt grafikonba. A grafikon alatti terület mértékszáma megegyezik a végzett munka mértékszámával. Az első esetben egy trapéz a terület, amelynek párhuzamos oldalai 100 ill. 500 egység.

Ennek területe épp megegyezik az átlagerő grafikonja alatti területtel, mely egy téglalap, és egyik oldala 300 egység. Másik oldala, ill. a trapéz magassága a megtett út mértékszáma, amely azonos, így tehát a területek is, azaz a végzett munkák is megegyeznek.

2. analógia:

Kinematikában az átlagsebesség fogalma:

Az átlagsebesség az a sebesség, amellyel a test haladván, ugyanannyi idő alatt ugyanakkora utat tesz meg, mint változó sebesség (mozgás) esetén.

Visszatérve a váltóáramra: Az effektív áram az az áram, amely ugyanannyi idő alatt ugyanakkora hőt termel, mint a váltóáram.

Tehát az időben szinuszosan változó áram helyettesítve van egy effektív árammal (átlagárammal), amely effektív áram munkája egy t idő alatt megegyezik a szinuszosan változó áram t idő alatt végzett munkájával.

A kettő egyenlőségéből felírható egy egyenlet, amit ha megoldunk, akkor kijön hogy

Ieff=Io/gyök kettő. (közelítően 0,7071*Io.)

Továbbá az is kijön, hogy mindez a feszültségekre is igaz, tehát:

Ueff=Uo/gyök kettő. (közelítően 0,7071*Uo.)