Miért létezik bármi és nem a semmi?

Egy kis érdekesség, szerintem neked tetszeni fog:

[link]

Főleg olyan kb 10:45 körültől.

Ez a fizikának egy megoldatlan kérdése - főleg mivel gyakorlatilag nem igazán vizsgálható, így ez inkább vagy matematikai kérdés, vagy filozófiai.

De egy biztos: ez nyitott, megoldatlan terület.

Ebből az következik, hogy nem a gyk-n fogsz rá válaszra lelni, mert a Nobel-díjas elméleti fizikusok is csak vakargatják a fejüket, hogy mégis WTF.

A lehetséges válaszokat amúgy elég jól felsoroltad, szóval nem igazán van mit hozzáfűzni.

A válasz tehát: vagy ezek közül valamelyik, vagy valami más, amire nem gondolunk még.

Talán annyit tennék hozzá, hogy a sok-sok paraméter, amit említettél, a JELENLEGI tudásunk alapján "véletlen" csak - értsd: nem ismerünk olyan fizikai törvényszerűséget, ami "lock"-olná ezeket az értékeket. Ezért tűnik "fine-tuned"-nek az Univerzum.

Ettől még lehet ilyen, csak most még nem tudunk róla, nem értjük.

Létezik a bármi (a világ létezik), ezért tudunk feltenni ilyen kérdéseket.

Ha nem létezne semmi, akkor nem tudnánk feltenni ilyen kérdéseket sem.

Azok a gondolatok, miszerint milyen ideálisan alakultak a különböző természeti törvények, azért sem teljesek, mert ha sokkal korábban tenné fel valaki a kérdést (ősrobbanás után), vagy sokkal később (esetleges hőhalál előtt), akkor nem lenne helyes a gondolatmenet. Az is lehetséges, hogy más törvények mellett a mi általunk ismert élet elképzelhetetlen, de másfajta igenis létezhet.

Isteni közremáködést feltételezni egy univerzum méretű és bonyolultságú rendszer létrehozásához egy sokkal összetettebb problémát ad hozzá a kérdéshez: hogyan keletkezett Isten? Ha feltételezed, hogy ez az isten ráadásul egy gondolkodó lény, akkor az különösen magasra teszi a lécet.

Az eddigi válaszok között sok jó, és mind más nézőpontból. Egy újabbat talán, én is mondok.

Adott egy emberi tudás. Ez mindig kisebb a még megismerhetőhöz képest. Éppen ezért, emberünket az, amit már jól ismer, kevéssé érdekli annál, amit még nem. Ebből kétféle van. Az egyiket valaki azért már tudja, ezért ezt tőle meg lehet kérdezni (a többitől nem érdemes). Az más kérdés, hogy a választ megértjük-e vagy sem. A másik eset, hogy senki se tudja (vagy azért, mert még nem ismerte meg valaki, vagy azért, mert nem is lehetséges - ennek is sok alesete van). Ez azért izgalmas, mert a legtöbben ezt szeretnék megtudni, eközben erre semmi esélyük. De talán éppen ezért lehet fantáziálni, hiszen többnyire nem lehet cáfolni őket (és ez lehet sikerélmény, kérdés, milyen minőségű).

Részletesebben: az erőkről és kölcsönhatásokról való állítás hamis, úgy igaz, hogy akkor más szabályai lennének a természetnek és más lenne a világ. Hogy milyen, arról nem érdemes elmélkedni, mert nem lehetséges a megismerése. Arról van szó, hogy a megismert világunkról az a tapasztalat, hogy az erőtörvény szerint, ha a dolgokra erő hat, akkor valamilyen tulajdonságuk változik, ha az erőhatás megszűnik, akkor nem változik. Ez egy szabály, és léte nem feltétele a létezésnek. Más szabály másfajta létezést eredményez.

A "lehetséges válaszok" olyanok, amik nem ellentmondásosak és teljesek. Különben nem válaszok. És itt nem érdemes ezeket boncolgatni, mert ahhoz egyenként több kötet szükséges. De azt azért vegyük figyelembe, a napot, holdat, sziklát vagy nitrogént e problémák nem érdeklik, ezek csak az embert érdeklik. Az ember tudása véges, ha ezzel nem elégedett, tágíthatja (és egy életre el lehet vele, de csak kevés kérdésre fog választ találni), erre vannak módszerek. Más módszer, például a fantáziálás lehet szórakoztató, de komolyan venni tilos, mert ha mégis, akkor átmentünk az álomvilágba és itt hagytuk az emberi valóságot.

#3-mal annyiban vitáznék, hogy ez nem egy megoldatlan, hanem megoldhatatlan kérdés. A megoldatlannál van esélyem (az emberiségnek), hogy mégis kielégítő választ találjunk. A megoldhatatlan attól az, hogy a szükséges ismeret nem elérhető, például mert már nem létezik (elmúlt), vagy lehetetlen (mint például egy elektron vagy proton szemmel való megfigyelése, pedig tudjuk, hogy vannak, csak éppen mert nem direkt figyelhetjük meg, kell néhány korlátozást megadni).

Filozófusok sokat vitatkoztak arról, a világ megismerhető vagy sem. Csakhogy itt a kérdés inkább az, adott egy ember (vagy emberiség), a megismerhetőség csak rá vonatkozhat, mert másról nem tudunk (de ha mégis van másik "emberiség" amit mondani fogok, rá is vonatkozik).

Ez az emberiség ismert képességekkel rendelkezik abban az értelemben, hogy van egy korlát, ami fölé nem tud menni. Ez az emberiség véges számú, tehát mondható egy korlát, aminél nem lehet több és bonyolultabb az emberiség tudása. És azt kell megkérdeznünk, ez a korlát nagyobb-e, mint ami az univerzum összes tulajdonsága (ha az univerzum végtelen - nem tudjuk - akkor nyilván kisebb). Gyanítjuk, hogy az univerzum határához nem érünk el, mert ha mégis, jön a következő kérdés: mi van azon túl, vagy a végtelenről alkotott képzetünk netán hülyeség? Összefoglalva: bármit is gondolunk, adott pillanatban ne lépjünk túl egy határt, mert akkor vagy azt kell mondanunk, hogy képzetünk a valóságtól függetlenül szabadon szárnyal, vagy azt, próbáljuk megérteni, és ha ez komoly, az agyunk be fogja dobni a törülközőt, mert ezt már tudjuk róla. Más szavakkal megőrül és/vagy meghal az, aki komolyan, valósághű, igaz választ keres abban, amire nincs. És ezzel nem mondom, hogy ne fejlődjünk, pusztán azt, ésszerűen tegyük.

Ha semmi nem létezne, az senkinek nem tűnne fel.

Mivel az élőlényeknek van öntudata és világtudata, így meg lett állapítva, hogy létezik a világunk.

Ha nincs, aki megállapítsa, és semmi információrögzítő nem létezik a világunkon kívül, akkor honnan derülhet ne ki bármikor, hogy nem létezett semmi?

Tehát nincs értelme az abszolút semmiről beszélni. Az ember csak a lét keretein belül tud gondolkodni. Nincs két eset, csak a létezés van.