Az atombomba hogy találja el a célját?

Az atombomba egyik lényeges előnye, hogy nem kell vele túl pontosan célozni.

Amúgy meg tényleg komoly műszaki probléma egy rakéta pontos célba juttatása, de erre nagyon jól rá lehet segíteni olyan korrekciós adatokkal, melyet pl. egy eredetileg ismeretlen pozíciójú, rövid időre aktivált mobilradar jelére modulálnak fel. Ezzel a technikával a leszállási fázisban lehet kimérni a rakéta pozícióját és néhány méterre pontosítani a becsapódás helyét - bár komoly hátrány, hogy ügynöki bázis kell hozzá az ellenség területén.

Ma viszont az erre a feladatra specializált katonai műholdak is el tudják látni ezeket a feladatokat, mely dologról (elvileg) az ellenség semmit sem tudhat előre. Mindezért nagyon valószínű, hogy alapos műholdsöprés lesz, ha majd eldurvul a nemzetközi helyzet.

A felszín felett robbanó atomrakétáknál viszont ez teljesen felesleges, mert a vákuumban való repülés idején a rakétán is lehet nagyfelbontású optikai bemérőeszközöket használni, amelyek már kilométeresnél pontosabb becsapódást tesznek lehetővé a legszélsőségesebb időjárási körülmények esetén is.

Az atmoszférába belépve az optikai szenzorok már használhatatlanná válnak, ezért a repülés utolsó fázisát már csak távirányítással lehet korrigálni, ami a zavarás veszélye miatt már nagyon kerülendő eljárás, "szerencsére" atomfegyver esetén ez már nem is szükséges.

Repülőgépről dobták le.

[link]

A témában van egy nagyon jó és mindmáig érdekes információkat hordozó publikáció, melyet Vladimír Belous írt 1988 környékén, és 1989-ben szlovákra is lefordította azt egy egyetemi docens, ha valakit esetleg mélyebben érdekelne ez a nyomasztó téma:

[link]

Azt nem tudom, hogy kiadták-e magyar nyelven, viszont van egy olyan kínos téma is, melyről soha se ejtenek szót a nagyhatalmak propaganda jellegű anyagai. Ez pedig nem más, mint az a tény, hogy egy hatalmas nemzetközi kereskedelmet és személyi forgalmat lebonyolító világrendben elvileg teljességgel lehetetlen az atomfegyverek alkatrészenkénti becsempészését megakadályozni az ellenfél területére.

Bármely nagyhatalom kiterjedt kereskedelmi, idegenforgalmi, stb. aktivitásokat folytat a többi országgal, és nem lehet minden nagy konténerhajót, magánjachtot, kisrepülőt, stb. átellenőrizni az utolsó csavarig. Kismillió módja van a mindössze néhány kilogrammos, de erősen sugárzó alkatrészek biztonságos becsempészésének is, és a valószínűtlen lebukás esetén sem lehet felderíteni annak a valós küldetését.

Az összeszereléseket elvégezhetik az alvóügynökök által kontrollált intézményekben (tengerparti hotelek, külvárosi kereskedelmi raktárak lezárt karbantartó-helyiségei, magánházak eldugott pincéi, stb.), a szakemberek hazatérnek a nyaralásból, és a cucc ott fekszik felhasználásra készen az ellenséges terület belsejében. A felderíthetetlen titkosított kommunikáció az ügynökök számára globális szinten is teljesen meg van oldva.

Ha minden kötél szakad, akkor az alvóügynökök felrakják a valamilyen legális gépnek (pl. hordozható kompresszor homokfúvásra, stb.) álcázott cuccot egy furgonra, és bemehetnek vele bármelyik nagyvárosi agglomerációba, vagy akár valamelyik stratégiai katonai objektum közelébe is leparkolhatnak. Azt is meg lehet oldani, hogy a cucc robbanás előtt felrepüljön néhány száz méterre, vagy íves pályán akár néhány kilométerre is odébb legyen lőve, mint egy reaktív lövedék.

Az ilyen támadás ellen gyakorlatilag nem létezik hatékony elhárítás, és ilyen fegyverből több száz példány is be lehet csempészve egy nagyhatalom területére, melyeket szintén több száz alvóügynök képes célba juttatni.

A nagyhatalmak stratégái mindezt jól tudatosítják, és ezért mindmáig rettegnek attól a pillanatól, amikor eljön a nukleáris adok-kapok ideje, hisz a kozmikus sebességgel haladó, sok robbanófejes és hamis radarmegtévesztő objektumokat kibocsájtó ballisztikus rakéták teljes elhárítása is gyakorlatilag egy lehetetlen feladat, de a becsempészett robbanófejeknél már abszolút nem marad semmilyen esély.

Ezen megfontolásból kifolyólag még senki sem merte kimérni az első nukleáris csapást. A nukleáris fegyverrendszereket csakis akkor fogja bevetni egy nagyhatalmi formáció, amikor az már teljesen vesztésre fog állni a konvencionális fegyvernemekkel vívott háborús konfliktusban.

A jelenlegi Ukrán konfliktus kapcsán nagyon valószínű, hogy ha tényleg meglépik, akkor "false flag" típusú támadással fog megtörténni az első nukleáris kategóriájú fegyverhasználat.