A húrelmélet extra dimenziói időben változatlanok?

A jelenleg korszerűnek tekintett húrelméletek szerint az általunk tapasztalható három térdimenzión és az időn kívül további térdimenziók (hat vagy hét) is léteznek, amelyek egészen apróra összecsavarodott vagy magukba hurkolt állapotban vannak, ezért nem észlelhetők.

A Világegyetem tágul, vagyis az általunk tapasztalható három térdimenzió kiterjedése nő. Ezzel szemben az általam (vázlatosan) ismert húrelméleti modellek azt feltételezik, hogy a felcsavarodott/hurkolt állapotban lévő parányi extra térdimenziók kiterjedése állandó. De vajon szükségszerű-e az, hogy az extra térdimenziók a tapasztalható három térdimenziótól eltérően ilyen értelemben statikus, vagyis időben változatlan állapotban vannak? Hiszen a hétköznapi józan ész azt sugallja, hogy a parányi felcsavarodott/hurkolódott dimenzióknak is végtelenül sok különböző állapota lehet, amelyek között mondjuk oszcillálhatnak. Vagy mondjuk az egyik extra dimenzió kiterjedése nő, ugyanakkor a felcsavarodottsága is nő, ezért a mi makroszkopikus nézőpontunkból továbbra is észlelhetetlenül parányi marad.

A kérdésem tehát az lenne, hogy szükségszerű-e, hogy az extra dimenziók statikusak, vagy van-e olyan húrelméleti modell, amely az extra dimenziók kitejedésének növekedésével, vagy más időbeli állapotváltozásával számol?

---

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY: nem U Xorter vagyok :)