Lehet még jövője a húrelméletnek?

Tulajdonképpen igen, lehet, nem zárhatjuk ki, így az első opcióra szavaztam, pedig szívem szerint a másodikra tettem volna a voksom.

A húrelmélet jelenleg életben lévő változatai az ötféle szuperhúrelmélet, illetve az M elmélet. Ezekhez elengedhetetlenül fontos a szuperszimmetria megléte. A szuperszimmetria megjósolja egy raklapnyi új részecske létét (a már ismertek szuperpárjait). Az egyetlen apró bökkenő, hogy ezeket a részecskéket sehogy nem találjuk, egyetlen árva darabot sem a sokféléből, aminek léteznie kellene. Azt vártuk, hogy pont ahogy a Higgs-bozont, meg eddig úgy amúgy mindegyik, a részecskefizikai standard modell által megjósolt részecskét sikerült kimutatnunk kísérletesen, ezt is sikerülni fog, legalább a CERN jelenlegi képességei keretében. De semmi. Persze mindig lehet azt mondani, hogy de-de megvannak azok a részecskék, csak még nagyobb meg még nagyobb gyorsítóenergiák kellenek. Nem kizárt, hogy így is van. De ezt a végtelenségig lehet mondani, viszont a remények és valószínűségek szépen szállnak tova.

Nekem nagyon tetszene, csak kár, hogy ez nem tetszés alapján megy.

Ha úgy menne, kb. az összes tudós megszavazná.