Szerintetek is áltudományos azt állítani, hogy hullámok terjedhetnek közeg nélkül?(fényre gondolok)

#10 - kérdező írta:

"Ez ugyanolyan hülyeség, mintha kitalálnánk, hogy léteznek hangrészecskék és nevezzük ezeket fononoknak."

Válasz:

Ezt már rég kitalálták és használják. Például eme kérdésemre a fonon-interakció teóriával adták meg a legkorrektebb magyarázatot:

https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__alkalmazott-tudom..

#10

Látom, az érvelési eszköztárad legmagasabb foka a "nekem van igazam, és kész" technika. Gratulálok!

Mi jellemzően – tágan értelmezve – mechanikai hullámokat ismerünk. A fény nem mechanikai hullám. A fény az fény, aminek a viselkedését olyan képletek írják le, amik hasonlóak a mechanikai hullámokat leíró képletekéhez, illetve – és ebből fakadóan – a fény hasonló jelenségeket tud produkálni, mint a mechanikai hullámok (pl. interferencia).

Mi történik egy mechanikai hullámban? A közeg részecskéinek van valamilyen állapota (pl. pozíció, nyomás, de lehetne ez amúgy bármi, hőmérséklet, akármi). Ez az állapot változik. A részecske meg kölcsönhatások révén megváltoztatja a közeli részecskék állapotát. A hullám terjedésének a paramétereit a közeg határozza meg, hogy milyen tulajdonságról van szó, milyen kölcsönhatás közvetíti a változást, az egyik részecske változása hogyan változtatja meg a másikat. Így többek között a hullám terjedési sebessége is a közeg részecskéi közötti viszonytól függ, és a közeghez viszonyítva annyi, amennyi. Pl. a vízhullám terjedési sebessége a vízhez képest annyi, amennyi, ha én egy autóval száguldok el a tó mellett, amiben a vízhullámok terjednek, attól még a vízhez képesti sebesség lesz a fix.

Nyilván – lévén eddig minden hullám terjedéséhez kellett valamiféle közeg – ez testet is öltött az éter hipotézisében, a felvetés az volt, hogy bizonyára van egy közeg, és a fény nem más, mint ebben a közegben tovaterjedő állapotváltozás. Remek. De már itt volt egy bökkenő. Mechanikai hullámok esetén a hullám terjedési sebessége erős összefüggésben van a közeg rugalmasságával. A fénysebességből kiszámolva ezt az éter egy rendkívül kemény közeg kellene, hogy legyen. Oké, csakhogy komplett bolygók mozognak ebben az éterben látszólag akadálytalanul. Jó, bizonyára valahogy ez az éter úgy működik, hogy az anyagi részecskékkel nem lép kölcsönhatásba.

Aztán jöttek a kísérletek. Ha az éter egyfajta közeg, akkor meg lehetne mérni, hogy a Föld milyen sebességgel halad ehhez a közeghez képest. A Michelson–Morley-kísérlet nullás eredményt adott. Fura lenne, de még furább, hogy a Föld forgási irányától, meg a keringésétől függetlenül is nullás eredményt adott, azaz este, reggel, nyáron, télen is állunk az éterhez képest.

Ezt még ki lehetne úgy magyarázni, hogy a Föld magával ragadja az étert, az megmagyarázná, hogy miért kapjuk azt, hogy a Föld áll az éterhez képest. Remek. Csakhogy a csillagok csillagászati aberrációjából meg az jön ki, hogy a Föld mozog az éterhez képest. Egy másik kísérlet meg a fénysebességet mérte áramló folyadékban. A kísérlet eredményét az éter koncepciója alapján úgy lehet interpretálni, hogy a mozgó közeg csak részben viszi magával az étert. Hát ezek így eléggé ellentmondó fejlemények.

Azt se feledjük el, hogy ha van az egész világegyetemet kitöltő közeg, akkor az tekinthető egyfajta abszolút közegnek, így ehhez viszonyítva ki lehet jelölni egyfajta abszolút teret. A relativitáselmélet következménye meg az, hogy nincs és nem létezhet abszolút tér, mind a távolságok, mind az időtartamok nem abszolútak, mindig csak egy adott viszonyítási rendszerhez képestiek, és nem azonosak egy másik viszonyítási pontból mértekkel.

A fene tudja, de nekem elég tudományosnak tűnik – reprodukálható kísérletekből levont következtetéseknek, illetve az abból kialakított és ellenőrzötten működő modelleknek –, hogy a fény terjedésének hipotetikus közegétől, az éter hipotéziséből hogyan jutottunk el annak a tarthatatlanságáig, és az éter koncepció teljes elvetéséig. (Most lehet olyanokkal jönni, hogy de akkor nem az éter, hanem a vákuum, vagy a tér ez a bizonyos közeg, de ezzel tulajdonképpen az étert azonosítjuk ezekkel, és a kísérletek és következtetések ezekre nézve is ugyanazt állapítják meg, ezek nem lehetnek közegei a fény, mint hullám terjedésének.)

"vagy a tér ez a bizonyos közeg"

Nem nevezném hagyományos közegnek.

Ez egy olyan valami, ami lehetőséget ad arra, hogy részecskék és hullámok létezzenek benne. Ha ez a valami nem lenne ott, akkor valószínűleg ezek sem lehetnének benne, vagy pedig egészen másféle lenne a tulajdonságuk.

Van egy alapvető félreértés a kvantumvilág körül. Ez pedig a mérés eredményéből levonható következtetés.

A mérés lényege, hogy egy folyamatba beleavatkozunk egy eszközzel, ami valahogy változik a folyamat jellegétől függően. Mi pedig ezt a makroszkópikus változást észleljük és teszünk bizonyos megállapításokat.

Pisti egy makroszkópikus lény, a mérleg is, de ráadásul kisebb is Pistinél. Ezért egy alkalmasan kialakított mérleggel meg tudjuk jó pontossággal mondani, hogy Pisti 70 kg. Mérés vége, állítás vége, eredmény jó.

De mit tegyünk egy elektronnal? Mivel mérjük bármijét? Mert ha elég kicsi eszközzel, ami az elektront nem zavarja, akkor fenét se érzékelünk. Ha meg nagyobbal, hogy érzékelhessük, akkor bizony a mérés eredményének semmi köze az elektron tulajdonságaihoz. Ez a mikrofizika alapvetése!!!

És emiatt rohadt nehéz és drága dolog mikrofizikai jelenségekről jó dolgokat állítani.

A fény nem egyéb, mint nulla tömegű, úgynevezett fotonok áramlása, ami valójában energiaáram. És ez komoly fejtörést okoz. Mert hétköznapi jelenség a szivárvány, ami köztudottan egy hullámtermészetű jelenség (megjegyzem, ebből is kétféle van és nagyon más a kettő). Csakhogy az is hétköznapi jelenség, hogy tükörrel eltérítem a fényt, hogy oda jusson, ahová különben nem. Ez pedig - senki se tagadhatja - nyilvánvalóan anyagi jelenség, nekimegy az anyagnak, visszapattan ugyanolyan szögben.

Tehát a fény most hullám vagy anyag? Mindkettő! Ha a fény tulajdonságait emilyen féle eszközzel mérem, akkor hullámként viselkedik, ha meg amolyannal, akkor úgy tesz, mintha anyag volna. Soha senki, csak a tudatlanok mondták, hogy a fény hullámtermészetű. Minden valamirevaló tankönyvben az van leírva, a fény kettős természetű. És pontosan azt a természetét láthatjuk, amit a mérőszköz határoz meg.

Még valami kikívánkozik belőlem. Volt egy Parkinson nevű pszichológus tudománynépszerűsítő író, aki először humoros formában fogalmazta meg a következő természettörvényt: a butaság és a beképzelt önteltség (gyakran agresszivitás) egyenesen arányos. Azóta ezt a tézist valódi tudományos eszközökkel és megfelelő folyóiratokban igazolták, tehát valóban természettörvény.

#16

"Csakhogy az is hétköznapi jelenség, hogy tükörrel eltérítem a fényt, hogy oda jusson, ahová különben nem. Ez pedig - senki se tagadhatja - nyilvánvalóan anyagi jelenség, nekimegy az anyagnak, visszapattan ugyanolyan szögben."

A válasz többi részével egyet értek, de azért ide kívánkozik belőlem, hogy a hullámok is vissza tudnak verődni (pl. hanghullámok, de akár a víz hullámainál is meg lehet figyelni). Tudtommal a fényvisszaverődés ugyanolyan jól leírható a fény hullám modelljével, mint a fénytörés.