A Merkúrról és a Vénuszról mely bolygók láthatóak és melyek nem? Ugyanazok amelyek a Földről?

A légkört elfelejtve:

> „Ugyanazok amelyek a Földről?”

Igen.

A Merkurról a nap miatt nem sok mindent, talán a Földet Vénuszt. A Merkurnak nincs légköre így ha sötét van néha, akkor biztosan látszódik sok minden.

A Vénuszról meg semmit, mert ott nincs égbolt sose a baromi komoly légkörtől.

Ha nincs légkör, akkor nem értelmes a kérdés.

Úgy érted, hogy szabad szemmel, vagy távcsővel?

Most az eddigiektől eltekintve (mert a Vénusz tényleg macerás ügy)

töltsd le az ingyenes Stellárium programot és tanuld meg kezelni, ott megadhatod a nézőpontot, vagyis kukkolhatsz a Merkúrról, ha kedved tartja.

[link]

Most így végig megyünk a naprendszeren a legkülönbözőbb nézőpontokból? Mi lenne ha elkezdenél gondolkodni. Mert nem egy ördöngösség a következő számítás:

Egy átlagos ember szemének a felbontóképessége kb. 1 ívperc, azaz a fok egy hatvanad része. Ha ennél "közelebb" van két objektum akkor azt egy pontnak látja az ember. Ebből hamar látszik, hogy itt a tanges függvénnyel lesz dolgunk, hiszen a távolság/nagyság arányt a tangens fejezi ki:

Egy t távolságra lévő x méretű objektum esetén közelítőleg igaz lesz, hogy tg alfa = m/t

A szöget ismerjük ez egy ívperc (a fok 1/60-ad része). Kis szögek esetén igaz a következő összefüggés:

tg (alfa) közel egyenlő sin (alfa) közel egyenlő alfa. (ha a szöget radiánban számoljuk).

1 ívperc radiánban: kb. 3 * 10^-4 rad

Azaz ahhoz, hogy két t távolságban lévő objektumot el tudjunk különíteni ahhoz (vagy a "méret" mint olyan látható legyen) a legkisebb távolság (méret) /a fenti átrendezése után/:

m = t*tg(alfa) = t * 3*10^-4

Ha a t = 1 méter akkor 0,3mm lesz az a távolság amit már el tud az ember különíteni.

Ha a távolság t = 1 CSE /a Föld - Nap közepes távolság/ arról tudjuk, hogy 1 CSE = 149 597 870,700 km - akkor a fentiek alapján m = 44 880 km ami ennél kisebb, vagy ha két objektum ennél közelebb van egymáshoz akkor azt egy pontnak látjuk, ha látjuk...

Szépen kikeresed a megfelelő táblázatból, hogy melyik bolygó kb. hol van és ezek egymáshoz képest milyen távol lehetnek. És akkor a fenti számítással ki tudod számolni, hogy az adott bolygóról mi és hogyan lenne látható, és még azt is, hogy mekkorának látszik.

Az, hogy egy fényes pont esetén milyen fényesnek látjuk, illetve, hogy egyáltalán látjuk-e a fényt. Az attól függ, hogy az adott irányból mennyi fény érkezik a szemünkbe. Ez már nagyon függ az éjjeli látás alkalmazkodásától, az egyéni adottságoktól és sok minden mástól. Ez megint számolható, mert tudjuk az egyes bolygók abszolút fényességét, abból a távolsággal ki lehet számolni, hogy egy adott távolságból mi a látszó fényessége (magnitudó), ha ez az érték kisebb, mint 6 akkor azt látjuk, ha nagyobb akkor nem (figyelem, a csillagászatban használt magnitudó skála fordított és logaritmikus minnél magasabb az érték annál halványabbnak látszik, átlagos ember a 6 és az annál kisebb /akár negatív/ magnitudójú objektumokat látja megfelleő alkalmazkodás és tiszta ég esetén). Ennek már kicsit bonyolultabb a számítása (a a logaritmus és pár egyéb dolog miatt), de jó böngészést meg fogod találni.

"Egy átlagos ember szemének a felbontóképessége kb. 1 ívperc, azaz a fok egy hatvanad része."

"Szépen kikeresed a megfelelő táblázatból, hogy melyik bolygó kb. hol van és ezek egymáshoz képest milyen távol lehetnek. És akkor a fenti számítással ki tudod számolni, hogy az adott bolygóról mi és hogyan lenne látható, és még azt is, hogy mekkorának látszik."

Ez az egész érvelés teljesen inadekvát. Egy fényforrás akkor is látható, ha a látószöge a szemünk felbontóképessége alatt van. Pontként. Feltéve, hogy elég fényes.