A sok gondolkodás stressz?

Csak nem járnak botoxkúrákra - mert a mai fizetésekből nem telik a tudósoknak ilyesmikre.

🤦

Intelligencia = sok gondolkodás

Sok gondolkodás = összefüggések jobb átálátása, világ működésének jobb megértése

összefüggések jobb átálátása, világ működésének jobb megértése = több aggodalom

több aggodalom = stressz

stressz = korai öregedés

Nem hiába, hogy sok ostoba ember fiatalabbnak tűnik a koránál.

Kérdező - te hol láttál ilyen "kutatókat"?

😱

Nekem az egyetemen anno nem tűnt fel, hogy az utcán látható átlagos emberektől bármiben is különböznének...

🤔

Amúgy - az alapkérdésre válaszolva - átlagemberek esetében IGEN a válasz, hisz a legtöbb ember számára annyira stresszes a gondolkodás, hogy inkább ezt az undorító cselekedetet egész élete folyamán maximálisan elkerüli!

😆

"A kutatók nagy része mintha korán öregedne, az arcbőrük mintha hamarabb ráncosodna és vesztené el rugalmasságát, illetve a kopaszodás is mintha gyorsabban beállna."

Nem tapasztaltam ilyet. (Illetve nyilván ismerek olyan kutatót, akire igaz, de olyat is, akire nem. Nem hiszem, hogy volna érdemi eltérés a többi emberhez képest.) A hajhullás egyébként emlékeim szerint inkább genetikailag kódolt.

Egyébként a kutatói lét tényleg elég sok stresszel járhat (főleg ha annyira fizetik meg, mint sok helyen Magyarországon), de valószínűleg a gondolkodás a legkevésbé stresszes elfoglaltságok közé tartozik.

Inkább az a stresszes, hogy középszerű oktatói, adminisztratív, stb. tevékenységek kötik le a munkaidejük 90%-át, a maradék időben meg valamilyen kutatást kell színlelni, minimális anyagi háttérrel.

Valós perspektívával kecsegtető kutatómunkát csak elvétve találni a mai egyetemeken. Ezek a "kutatói" pozíciók csak a politika által jól kontrollálható tekintélyek biztosítására vannak fenntartva.

Nyilván egy tehetséges ember előbb-utóbb megőrül egy ilyen környezetben, ezért kb. az ilyenek nem is maradnak meg ott sokáig - tehát vagy elmenekülnek, vagy lebutulnak egy átlagember szintjére...

A Mézga család című rajzfilmsorozatban Máris szomszéd karaktere jól szemlélteti ezt jelenséget!

#5

De, pontosan erre akartam célozni. A kutatókon (jellemzően) elég erő publikációs stressz van. Szakfolyóiratokba kell publikálni a kutatási eredményeiket, a rendszerességén (és minőségén) múlhatnak pályázati pénzeik, sőt, akár az állásuk is. (Aztán nyilván az már munkahelytől is függ, hogy ezt hol mennyire veszik komolyan.) Anyagi forrást kell szerezni a kutatásokhoz (pl. pályázatokból), kísérletet kell tervezni, a nem működik, akkor kijavítani, adatokat kiértékelni, stb., stb.

Pont azt mondom, hogy egy csomó stresszfaktor van, csak valószínűleg nem elsősorban a gondolkodás az.

Matematikus vagyok matematikusokkal körbevéve. Egyáltalán nem néznek ki nálunk rosszul az idősebb kollégák. Van 1-2 idős kolléga, aki betegesebb, és ez meglátszik rajtuk, de ez természetes, valakit sajnos jobban megvisel az öregedés.

Van stressz, sokfelől, ahogy említették itt többen is, a publikációs kényszer elég nagy stresszfaktor, de ezen kívül az oktatás is sok stresszt hordoz magában, mert sok kurzuson irreálisan magas átmenő kvótát írnak elő, és akkor is lehetetlen annyi embert átengedni, ha konkrétan minden sz**ra pontot adunk, egész egyszerűen mert vannak, akik be se járnak, és velük meg nem lehet mit kezdeni. Stressz van a pályázatok kapcsán is, szóval tényleg van bőven min stresszelni. De alapvetően ez egy nagyon jó munka, minden hátulütőjével együtt is. Talán 1-2 munkatársamat tudom felsorolni, akik már kiégtek és várják a nyugdíjas éveket, de itt alapvetően lelkes a társaság, az idősek is.