Az invazív növényeknek miért nem telepítjük ide simán a kártevőit is?

Annak idején Ausztráliában a nádbogár nevű rovarfaj nagy károkat okozott a cukornádültetvényeken. Ezek megritkítására Venezuelából importálták az óriásvarangy (Bufo marinus) egyedeit, amik amúgy nagy rovarfogyasztók. Igen ám, de a varangyok nem nagyon foglalkoznak a nádbogárral, viszont-mivel erősen mérgezőek- rengeteg faj egyedeit megölik, főleg amelyek megpróbálják zsákmányul ejteni őket. Ráadásul-mivel nincs természetes ellenségük a térségben- erősen szaporodásnak indultak, annyira, hogy az ausztrál kormány kénytelen dollármilliókat költeni az ellenük való küzdelemre, egyenlőre különösebb eredmény nélkül.

Szóval nem jó dolog csak úgy felelőtlenül növény- és/vagy állatfajokat, gombákat, kórokozókat betelepíteni bárhova is.

Mivel ez további problémákat okozhat a környezetben. Bár logikusnak tűnhet, potenciálisan nagy kockázatokkal járhat.

Megnövelheti a biológiai sokféleség csökkenését, mivel ezek a kártevők nem természetes módon léptek volna be az adott ökoszisztémába. Emellett más növényfajokra is hatással lehet, és komoly gazdasági és környezeti károkat okozhat.

Ezért a biológiai kontrollnak nevezett módszerek inkább arra összpontosítanak, hogy természetes kártevőket vagy betegségeket használnak fel az invazív növények elleni küzdelemben, amelyek már ott vannak az adott környezetben. Ezek a módszerek általában jobban szabályozottak és kevésbé kockázatosak, mint az idegen kártevők bevezetése.