Ha az élet értelme a szaporodás, és a gének továbbadása, akkor miért nem vagyunk olyanok, mint a Tiszavirágok, vagy az imádkozó sáskák? azok hogyan szaporodnak?

Amúgy pedig:

[link]

[link]

Szerinted hogy valószínűbb, hogy átadod a géneidet?

Ha van rá összesen két heted az egész életedből?

Vagy ha van rá jópár évtizeded? (a nők mondjuk nem termékenyek életük minden pillanatában, ahogy elérték a megfelelő kort, de még így is nagyságrendi különbségek vannak)

A kérdésben megfogalmazott állítás egyszerűen nem igaz!

Az élet értelme nem a szaporodás, hanem (leginkább termodinamikai szempontból) az egyre tökéletesebb formákba való fejlődés.

A különféle fajok sajátos szaporodási stratégiákat követnek, amelyek számos tényezőtől függnek, pl. hogy adott faj milyen ökológiai fülkét tölt be, mennyire fejlett az idegrendszere/érzékszervei, mivel táplálkozik stb. Pl. az a szaporodási mód, ami ideális a pisztrángoknál, azt eltérő adottságaik okán képtelenek lennének követni mondjuk a nyálkagombák vagy a vak barlangi szalamndrák. Hasonlóképpen a nőstény teknősök esetében a jól bevált módszer az utódok (tojások) beásása a homokba, hogy azután a nap melege kikeltse őket. Ha egy emberi fajhoz tartozó nő ugyanígy tenne (a szülés után elásná az újszülöttjét a tengerparti homokban), az nem lenne egy nyertes szaporodási stratégia. De említhetném azokat a pókokat is, amelyek esetében a csenevész hímek bebújnak a nagy nőstény végbelébe és a hátralévő életüket ott leélve végzik az egyetlen hasznos tevékenységüket: a nőstény megtermékenyítését. (Ha a hím nem így tenne, akkor a nőstény az első kopuláció után azonnal leharapná a fejét, majd megenné őt, mint ahogy az más pókfajoknál elő szokott fordulni.)

Ezért teljesen felesleges a tiszavirágok vagy a sáskák, vagy éppen a kannibál pókok szaporodási stratégiáját számon kérni az embereken.

"Ha az élet értelme a szaporodás"

Az életnek nincs valamilyen felsőbbrendű értelme. Ma élő élőlények vannak, amik máig sikeresen szaporodtak. Ehhez különféle stratégiák váltak be.

"miért nem vagyunk olyanok, mint a tiszavirágok, vagy az imádkozó sáskák?"

Az imádkozó sáskánál a hímnek az egyszeri párosodás hozta a legjobb eredményt. Ezért a hím hagyja, hogy a nőstény megegye, mert ezzel is növekszik a sikeres utódnevelés esélye.

A tiszavirágok párkeresése úgy alakult a leghatékonyabbnak, ha egyszerre válnak imágóvá (szárnyas rovarrá) és egyidőben rajzanak. Amelyik későn ébred, vagy hosszabb időre próbálja beosztani az energiáit, annak kisebb az esélye a sikeres szaporodásra.

Az emberek és az emlősök többsége tartósan együtt él egy másik nemű egyeddel vagy meg tudja találni és ezért többször is tud szaporodni. A nősténynek is jobb stratégia, ha nem eszi meg a hímet, mert az ráadásul segíthet az utódnevelésben. A hímnek sem lenne jó, ha a nemzés után elpusztulna, mert akkor kevesebb utódja lenne. Ezért nem vagyunk tiszavirágéletűek.

#6

"Ezért a hím hagyja, hogy a nőstény megegye, mert ezzel is növekszik a sikeres utódnevelés esélye."

Nem mondanám. A hímeknél megfigyelhetőek olyan stratégiák, amelyek a szexuális kannibalizmus esélyét.

[link] annibalism_in_an_Australian_praying_mantid

Egy adott párosodás esetében a hím szaporodási sikerét is növelheti, ha megeszi a nőstény, de nyilván amelyiket nem eszik meg, az többször is tud szaporodni, így összességében sikeresebb lehet.

"A hímeknél megfigyelhetőek olyan stratégiák, amelyek a szexuális kannibalizmus esélyét."

?

... amelyek a szexuális kannibalizmus esélyét csökkentik.

Bocs, lemaradt, telefonról írtam, abban béna vagyok.

Szerintem a legértelmetlenebb dolog a szaporodás, mert úgyis meghal mindenki. Tök mindegy mit csinált, akkor is meghal és nem marad utána egy idő után semmi, hogy élt. Régen élt emberekről sem tudunk semmit, csak néhány kivételes személyiség volt eddig az évezredek alatt, akire emlékezni fognak még sokáig, pl Jézus, Leonardo, Newton stb. A

legtöbbnek nem is volt gyereke, mégis rájuk emlékszik a világ, nem a Kiss Pálokra és Pálnékra.