Az élet miért "döntött" a szaporodás mellett?

"Miért ne történhetett volna meg az, hogy nincs szaporodás?"

Biztos megtörtént párszor, de ami nem szaporodik, az nem terjed el. Volt, nincs.

"Az élet miért "döntött" a szaporodás mellett?"

Némelyik "élet" úgy "döntött", hogy szaporodik. Néhány másik meg úgy, hogy nem.

Csak éppen az utóbbiak már nincsenek velünk.

Nem tudom feltűnt-e, de az élőlények létezése véges. Ha az "élet", mint olyan, "fenn akar maradni", akkor sokszorosítania kell magát --> másolódó molekulák, osztódó egysejtűek.

Az ivaros szaporodásnak viszont borzasztó nagy előnye az ivartalannal szemben, hogy a genetikai állomány az utódokban különbözni fog a kiindulásitól. Ez biztosítja azt, hogy a mindenkor változó körülményekben lehetőség szerint legyenek olyan egyedek, amelyek fennmaradnak.

Legegyszerűbb példa erre az antibiotikum-rezisztens baktériumok. A penicillinnel találkozó baktérium sejtfala tönkremegy és elpusztul. De ha van a populációban egy olyan mutáns, amelynek valamilyen okból ellenállóbb a sejtfala, akkor alacsonyabb koncentrációban fent fog maradni. Ha van elég ideje, akkor ezt a genetikai mutációt elég utódjának tudja továbbadni, és így a baktérium-törzs fennmaradhat penicillin mellett is.

Minden mutáció hasonló módon jut érvényre, ezért nem "tudatos" az evolúció. Mert a környezet válogatja ki az egyedeket, és nem az egyedek választják meg, hogy milyen mutációval rendelkezzenek.

Még egy kulcsszó: mutáció. Ez az örökítőanyag hibás másolásából következik, és mindig jelen van. Egyes faktorok képesek megnövelni a bekövetkezésének esélyét, de túl sok mutáció egy sejten belül általában halálos.

> Az élet miért "döntött" a szaporodás mellett?

Ahogy idézőjelbe is tetted, nem döntött semmi semmiről. A Földön rengeteg különböző anyag volt, igen változatos körülmények között, és mindenféle kémia reakció, fizikai kölcsönhatás lezajlódott. Ezek során Kialakultak olyan molekulák, struktúrák, amik nem reprodukálták magukat, és sokszor később ezek mindenféle más reakció, hatás során átalakultak, megsemmisültek. Meg kialakultak az első önmagukat replikálni tudó valamik, amiknek a száma pont emiatt – mert reprodukálni tudták magukat – elkezdett szépen nőni, amúgy magukba építve pont azokat az atomokat, molekulákat is, amik az önmagukat nem replikáló struktúrákból származtak.

Persze a reprodukció bajosan lehetne tökéletes, így megjelentek olyan változatok, amik elvesztették az önreprodukáló képességüket, ezek viszont pont emiatt nem is sokszorosították tovább ezt a változatot. Másokban olyan változások következtek be, amik hatékonyabbá, valószínűbbé tették a reprodukciót vagy a túlélési esélyeket növelték, ezek pont ezért arányaiban több egyed létrehozására váltak képessé, néha szépen lassan kiszorítva a kevésbé hatékony változatokat.

> Később megjelent a szexuális szaporodás. De erre mi szükség volt?

Nem volt rá szükség. De ott és akkor, illetve azóta is adott környezetben olyan előnyöket biztosított a lét- és fajfenntartás terén – nagyobb genetikai változatosság, ebből fakadóan a környezeti változásokhoz való potenciálisan gyorsabb alkalmazkodás –, amik miatt ahogy szépen lassan kialakult, úgy egyre nagyobb teret is nyert. Pont az előnyei miatt. (Természetesen azért az ivartalan szaporodást sem szorította ki teljesen, mint ahogy az látható az élővilágunkban.)

> A természet még olyan dolgokat is kialakított az emberben, mint a szerelem vagy az orgazmus, hogy rávegye a szaporodásra, utódokról való gondolkodásra.

Itt is csak annyi történt, hogy voltak egyedek, akik számára a szaporodáshoz kapcsolódó dolgok valamiféle örömet okoztak, a szervezet jutalmazta magát ezekért, voltak egyedek, amelyekben nem, vagy kevésbé. Nyilván az előbbiek pont emiatt motiválva voltak a szaporodásban, az utóbbiak kevésbé. Ennek meg nyilván az a következménye, hogy az előbbiek arányaiban több utódot hoztak létre, az utóbbiak kevesebbet, így – ha már megjelent ez az mutáció, ami örömérzetet társít a szaporodáshoz – generációról generációra egyre nagyobb arányban volt jelen az előbbi változat. Más élőlényekben meg nem jelent meg ilyen változás, vagy egészen változások történtek.

~ ~ ~

Az evolúció már csak így működik. Nem akar semmit, nincs se célja, se iránya, így a miért jellegű kérdéseknek sincs igazán értelmük, ha a „mi célból”, „mi végre” értelmében tesszük fel és nem a „minek a következményeként” értelmében.

Egyszerűen csak véletlenszerűen történnek dolgok. Vannak olyan változások, amik lehetségesek lennének, de valahogy a véletlenek összjátéka miatt mégsem történnek meg. Vannak változások, amik meg bár nagyon kicsi valószínűséggel történhetnének meg, de megtörténnek. A véletlen dönt, hogy milyen kártyák vannak a pakliban. Aztán az, hogy az adott környezetben melyik előnyösebb a lét- és fajfenntartás szempontjából, az rostálja meg azt, hogy mely kártyákat dobja el a természet, és melyiket tartja meg. Aztán megint a véletlen dönt arról, hogy milyen új lapokat tesz a pakliba, stb. stb…