Miért sötét az éjszakai égbolt?

Szerintem ez a kérdés, ha nem egy 6 éves tette fel, akkor nyugodtan mehet az ezotériához.

Ekkora hülyeséget, hogy mindenhol egy csillagnak kéne lenni. Tudod, pontszerű fényforrásnál (egy csillag nagy távolságból) a fényáram a távolság négyzetével csökken. És te -mint ember- olyan buta vagy, hogy csak 5-6 fotontól kezdve látsz valamit. Ezért nem láthatsz el végtelen messze.

A kérdéshez visszatérve, az a fekete, ahonnan nem jut fény a szemecskédbe. :P

Erre a kérdésre kézenfekvő válasz az, hogy azért, mert a Nap nincs fent az égen ez csak részigazság, a helyes válasz azonban, nem ez hanem ennél sokkal bonyorultabb. Eme kérdésen már Johannes Kepler is törte a fejét, de mint lényeges kozmológiai problémát Wilhelm Olbers német csillagász fogalmazta meg 1826-ban Azóta mint Olbers-paradoxont emlegetjük.

Feltevések:

1. a világegyetem végtelenül nagy és végtelenül öreg

2. végtelen számú egyenletesen elhelyezkedő csillagot tartalmaz, vagyis az éjszakai égbolton bármerre is nézünk minden fele csillagot kellene látnunk.

3. Figyelembe véve a a fény véges terjedési sebességét, a csillagoknak térben is időben is egyenletesen kell eloszlaniuk, a világegyetem statikus vagyis mindig ilyen volt és ilyen lesz mint ahogy ezt most látjuk

4. a fény az euklideszi tér egyenesei szerint terjed

5 a fénysugár nem veszít energiájából útja során akkor az égboltnak végtelenül fényesnek kell lennie.

Ezen feltevések közül egy vagy többnek hamisnak kell lennie.

Ha abból indulunk ki, hogy az univerzum öröktől fogva létezik és mindig egyenletesen töltötték be a csillagok, akkor elegendő idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy akár a legtávolabbi csillag fénye is megérkezzen hozzánk. Ha egyenletesen töltik ki a teret, akkor könnyű belátni, hogy bármerre nézve csillagot kell látnunk. Egy egyszerű példával szemléltetve: figyeljünk meg egy sűrű erdőt! A közeli fák között még ellátunk, de egy bizonyos távolságon túl bármerre nézve csak fákat láthatunk Tudjuk, hogy a fénysugár erőssége a távolság négyzetével fordított arányban csökken. Kétszer akkora távolságban lévő fényforrás fényét negyed, háromszor akkora távolságú fényforrás fényét csak kilenced olyan erősnek látjuk. Igen ám, de ha feltesszük, hogy a csillagok egyenletesen oszlanak el a térben, akkor számuk is növekszik a távolság négyzetével Abban nem kell kételkednünk, hogy a fénysugarak egyenes vonalban terjednek, viszont többen kétségbe vonták, hogy gyengítetlenül érnek el hozzánk. Voltak kutatók, akik úgy gondolták, hogy a csillagok közötti tér nem teljesen átlátszó; gáz- és porfelhők nyelik el a messzi csillagok fényét. Ám hamar rá kellett jönniük, hogy ha ez így lenne, akkor az ilyen csillagközi anyagnak erősen fel kellene forrósodnia. Ennek eredménye pedig megint csak az lenne, hogy az egész égboltnak egyenletesen fényleni kellene. Olbers élete végéig töprengett a kérdésen.

Ha az univerzum csak véges ideig létezett, mint azt a jelenleg elfogadott ősrobbanás elmélet állítja, akkor csak végesen sok csillag fényének volt lehetősége, hogy elérjen hozzánk, emiatt a paradoxon feloldható. Hasonlóképpen, ha az univerzum tágul, és a távoli csillagok egyre távolabb kerülnek tőlünk (ez is az ősrobbanás elmélet egy állítása), akkor fényük a vörös felé tolódik el, ami csökkenti fényerejüket, ez ismét a paradoxon feloldásához vezet. A két hatás külön-külön is képes a paradoxon feloldására, az ősrobbanás elmélet szerint azonban hatásuk együttes; az idő végessége a fontosabb hatás. Egyesek úgy vélik, hogy az éjszakai égbolt sötétsége az ősrobbanás elméletet támasztja alá.

Egy másik - nem a Bing Bang elméleten alapuló - feloldást mutatott be Benoit Mandelbrot. Eszerint a csillagok az univerzumban nem egyenletesen oszlanak el, hanem fraktálszerűen, mint egy Cantor-szőnyeg, ez magyarázza a nagy méretű sötét területeket. Jelen ismereteink alapján nem dönthető el, hogy ez az állítás igaz-e.

1. Attól, mert a világ végtelen, még nem kötelező végtelen sok csillagnak lennie.

2. Attól, mert végtelen sok csillag van, még nem jelenti azt, hogy homogén módon helyezkednek el. Lehet, hogy szép sorban állnak egymás mögött, és akkor csak a legközelebbit látod.

Tehát: azért sötét, mert nem világít semmi, csak párezer csillag (kb ennyit látunk).

Nah szóval^^ Én nem csatlakoznék semmilyen zaklatott hangvételű szóváltáshoz, röviden vitához, inkább csak leírom, amit gondolok :)

Hogy miért sötét az éjszakai égbolt...

~Azért, mert azt, amit mi sötétnek látunk az égboltból, az a terület éppen a Föld árnyékkúpjába esik, amit a Nap hoz létre :) Mellesleg ezért látszanak a csillagok is, mert az adott területet a napfény nem éri, így a Naphoz képest apró fényforrások is láthatóvá válnak.

Szerintem a lényege:

A világegyetem egy végtelen tér, amelyben kaotikusan helyzkednek el égitestek.

Vannak üres terek (vákuum) amit semmi sem világít meg, mivel nincs ami megtartaná a fényt (pl. por, részecskék vagy égtest-bolygó, hold).

Egyes égitestek különböző távolságban különböző méretekkel rendelkeznek, amelyek egymást is fedhetik, árnyékolhatják.

Mivel vannak távoli égitestek, ezért -ha egyidősek az égitestek, és tágul a világegyetem- akkor sok csillagnak még nem is ért el a fénye a Földre. De vannak olyan égitestek -ezek többen vannak- amelyeknek nem is fog, mert méretük ahhoz túl kicsi, hogy a fénye jelentősen látszódhatna.

Mindazonáltal rengeteg üres tér van, csak kis %-a szilárd vagy gázhalmazállapotú anyag.