Tegyük fel hogy a világegyetem véges. Hogyan tudnád elképzelni?

Úgy képzelném el, mint egy buborékot. Annak a belseje üres tér, viszont gömb alakban minden oldalról zárt, ez azonban fel sem tűnik az átlátszóság miatt.

A buborék azért is jó példa, mert amikor keletkezik, amikor fújjuk, akkor az is felvúvódik, mint ahogyan a mi univerzumunk is ezt tette.

A buborék továbbá egy pillanat alatt eltűnik, amikor kipukkad. Ha jól tudom, a kvantumvilágban a részecskékkel ugyanez történik, annyi, különbséggel, hogy meg is tudnak spontán módon jelenni.

Párhirtelen ötlen amik több helyen erösen ellent mondanak a ma ismert fizikának.

-A mit ma vákumnak érzékelünk valojában valmilyen anyag erőtér akármi aminek a világ egyetem végén vége van.

-Elfogy az anyag aztán csak a semmi.

-A világ egyetem szélén valamilyen erő anyag megakadályozza hogy elhagy mint egy fal. pl vissza teleportál stb.

-Valamilyen másik nagyobb struktura kezdete. Másfajta anyag stb

-Egymástól elkülünülten több világegyetem ami további strukturákat alkot.

-Fetételezhetünk több dimenziot és a világ egyetenünk hasonló mint a mi érzékelésünkben egy gömb felülete igy nem tudjuk elhagyni.

stb

A világegyetem valószínűleg véges. Amit látunk belőle, az tényleg véges, de úgy tudjuk, a valóságban sok ezerszer nagyobb, minimum. Aztán esetleg lehet végtelen is.

Ha véges, akkor sincs határa, hanem görbül. Például, mint a Föld felszíne, ott sincs sehol határ, amin nem lehet átmenni.

Csak ez 3 dimenziós, amit nehéz elképzelni, hogyan görbül, de attól még görbül.

Tehát nincsen vége, nincsen széle, nincsenek határai.

Ja, multiverzum: ha létezik, akkor az több dimenziós, és benne vannak a különféle világok, amelyek elvileg nem érnek össze.

Még valami:

A világegyetem mai ismereteink szerint határtalan. #1 voltam

"Csak ez 3 dimenziós, amit nehéz elképzelni, hogyan görbül, de attól még görbül."

Csak épp a megfigyelések hibahatáron belül nem támasztják alá, hogy görbül.

Az #1 válaszoló buborékja jó kiindulási alap számomra is. Én a gömb felületén élő síklénynek képzelném magam. Aki bele van lapítva a 2 dimenzióba. És nem tud kifelé mutatni a térbe. Sem befelé a gömb belseje felé. Arra neki nincs irány. Csak a gömb felszínén tud mutogatni, hogy merre. És tud helyet változtatni, de csak abban a síkban. Ez egy véges világ, de határtalan, mert bármeddig mehet, nem esik le a széléről. Véges világnak érzékeljük mi kívülről a harmadik dimenzióból, de ő a maga síkjában határtalannak érzi. Nem tud eljutni a végére, mert egy gömb felszínének nincs vége.

Szóval ha "játszunk a gondolattal" akkor valahogy így láthatna bennünket egy magasabb dimenziószámú világban élő, bennünket, a mi kis téridő világunkban. Nézne bennünket, de mi nem tudnánk feléje mutatni. Hogy ez az ő világa egy négydimenziós világ lenne-e, vagy milyen dimenzió számú világból lenne jó az analógia a térből síklényt figyelek mintájára, azt nem tudnám megmondani, mert ehhez a matematikai képzettségem nem elegendő.