Lehetséges, hogy a globális felmelegedés természetes folyamat, és a jövőben akár jelentős lehűlésbe is átfordulhat?

Kérdés, hogy mikor a jövőben.

Száz év múlva, ezer év múlva, tízezer év múlva?

Volt már több jégkorszak a földtörténelem során, és voltak a mostaninál is sokkal melegebbek, amikor a sarkkörökön sem volt jég, és a tengerek szintje 200 méterrel magasabb volt a mostaninál.

Az éghajlatváltozások azonban hosszú folyamatok, ha drasztikusan gyors volt a változás üteme, az tömeges kihalási hullámokkal is járt, és még a drasztikusan gyors is több ezer év lehetett, lásd az utolsó jégkorszak kihalt állatait.

A jelenlegi folyamat annyiból másabb, mint a korábbiak, hogy azon vitáznak, milyen szerepe van ebben a folyamatban az emberek tevékenységének, azzal, hogy globális mértékben irtotta ki a természetes környezetet. A fosszilis energia használata ebben csak egy részlet.

Egyszer biztosan megfordul a tendencia, és hűlni kezd a légkör, de ki tudja mikor? Évtizedek, évszázadok, évezredek, évmilliók a Föld történetében nem olyan léptékű különbségek, mint az ember, vagy akár az egész emberiség életében.

Azért kíváncsi vagyok, hogy még meddig akarják vitatni:

1: a felmelegedést. 50 fok elég lesz?

2: az ember szerepét. 20 év elég lesz? Normálisan ez sok ezer év lenne.

3: ha majd mindez már egyértelmű lesz, akkor jön majd, hogy "Jaajjjj, de saaaajnos mi nem tudunk ebbe beleszólni...."

Nem tudunk ám egy fenét. Mi csináltuk.

4: végül az jön majd: "hát, sajnos most már késő".

Egy fenét. Vissza is lehet fordítani.

Ja, az pénzbe kerül majd. Sok pénzbe.

Rengeteg tényszerű bizonyíték, "marker" áll rendelkezésre arról, hogy milyen volt a Föld klímája a múltban, régmúltban. Többmillió, mi több (bizonyos fokú pontossággal persze) többszázmillió évre visszamenőleg.

Ebből nagyon szép kis grafikont lehet rajzolni, hogy miképp ingadozott a bolygó aktuális átlaghőmérséklete a különböző korszakokban.

Voltak benne ennél melegebb időszakok? Igen. Nagyon is.

DE!

Ami itt a lényeg, hogy ezek a változások KIVÉTEL NÉLKÜL, MINDIG többezer, többtízezer év alatt mentek végbe (és akkor ezek voltak a leggyorsabbak). Ez elégséges idősáv volt mindig is ahhoz, hogy a fajok adaptálódni tudjanak.

Most azonban arról beszélünk, hogy kétszáz (!) év alatt változott meg gyökeresen a hőmérséklet.

Egyes fajoknál ez gyakorlatilag egy generáció.

Tehát a jogos kérdés: mi a fene okozhatta ezt a brutálisan gyors éghajlatváltozást?

Nos, csak egyetlenegy faktor van, ami korábban nem volt jelen (nyugi, ezt a kutatók már 1000x átnézték, neked így nem kell): mégpedig az ember. Ember és emberi tevékenység korábban nem volt a képletben.

Mindenekelőtt, ha a "felmelegedés" csak hőmérséklet növekedést jelentene, akkor használható lenne az e névvel illetett jelenségre. De ebben az a tulajdonság számít a legkevésbé ez ember szempontjából.

Másrészt lehet, de nem érdemes ezt az egészet kívülről nézni. A földi ciklusok oka a nap működésének ciklusai (termonukleáris ciklusok), amelyeket lényegesen befolyásolnak a világűr egyéb folyamatai (volt például tömeges kihalási ciklus, évezredkre szóló változás meteorbecsapódás okán). Ami itt alapvetően és drasztikusan más, hogy e folyamatokat az emberi tevékenység durván befolyásolja.

Nem árt tudni, a matematika ismer olyan folyamatokat, amelyek bizonyos peremfeltételek mellett periodikusak és stabilak, más peremfeltételek esetén lényegesen nagyobbak az amplitudók, de vannak olyan peremfeltételeki si, amitől ugyanez a folyamat intabil, sőt divergens (elszáll). Az ember nem képes a folyamatot befolyásolni, annál inkább a feltételeket. És ez az igazi gond.

A föld elég nagy egy emberhez képest. A nap drasztikusan nagyobb. Minél nagyobb léptékű egy folyamat, annál "lomhább", vagyis nehezebb befolyásolni és ha periodikus, nagy a periódushossza. Röviden szólva, az emberélethez képest ezek a folyamatok akár ezerszeresen hosszabb lefutásúak. Sőt, vannak elemei, amelyek az emberiség életéhez képest is sokkal hosszabbak. És itt most nem az a kérdés, mi lesz a földdel, hanem az, mi lesz az emberrel. Aki egyes hiányokat legfeljebb napokig képes elviselni, de van olyan, amit csak (kivételes kondival) percekig.

Ez a kérdés tehát nem azt jelenti, mit művel maga a folyamat, hanem azt, lesz-e olyan ciklusrésze, amit az emberek nem bírnak ki. Ha ez bekövetkezik, akkor összeomlik az igen kényes gazdasági egyensúly, annak háborúk a következményei, és az jósolható, hogy a nagyobb gondot nem az időjárás okozza, hanem az emberi viselkedés. Nyilván nem az emberiség fog kihalni, de a maradék pár száz évre biztosítja magának a lényegesen rosszabb létformát. Jó esetben.

"pár száz évre"

Pár százezer évre biztosan.

Elfogytak a nyersanyagok, nem lesz második ipari forradalom. Marad a középkor, esetleg néhány vízierőművel.

A kérdés, hogy a globális felmelegedés természetes folyamat-e, és a jövőben jelentős lehűlésbe átfordulhat-e, rendkívül összetett és több szakterületet érint. Alább földrajzi és biológiai aspektusból, tudományos pontossággal vizsgáljuk meg a témát.

1. Földrajzi aspektus

1.1 Természetes klímaváltozási ciklusok

A Föld éghajlata a múltban számos természetes változáson ment keresztül, amelyeket különböző geológiai, csillagászati és légköri tényezők alakítottak:

a) Milanković-ciklusok

A Föld pályájának excentricitása, tengelyferdesége és precessziója (azaz a Föld pályamozgásának ciklikus változásai) időszakos klímaváltozásokat okoznak.

Excentricitás: Körülbelül 100 000 éves ciklusban változik a Föld pályájának alakja, ami a napsugárzás mennyiségét befolyásolja.

Tengelyferdeség: A Föld tengelyének dőlésszöge 41 000 éves ciklusokban változik, ami az évszakok intenzitására hat.

Precesszió: A Föld forgástengelyének „billegése” 19 000–23 000 éves ciklusokban változik, amely a napsugárzás eloszlását módosítja.

Ezek a ciklusok nagyban hozzájárultak az elmúlt 2,6 millió évben (a pleisztocénben) a jégkorszakok és melegebb időszakok váltakozásához.

b) Vulkanikus aktivitás

Nagy vulkánkitörések hatalmas mennyiségű aeroszolt (pl. kén-dioxidot) juttathatnak a sztratoszférába, amely visszaveri a napfényt és átmeneti lehűlést okozhat.

Példa: Az 1815-ös Tambora-kitörés egy „nyár nélküli évet” eredményezett.

c) Naptevékenység

A Nap aktivitása 11 éves ciklusokban változik, de hosszabb távon is jelentős ingadozásokat mutathat (pl. a Maunder-minimum a 17. században, amikor a Naptevékenység alacsony volt, és a „Kis jégkorszak” egyik kiváltó tényezője lehetett).

d) Termohalin cirkuláció

Az óceánok hő- és sótartalom-különbségei által hajtott áramlások (pl. Golf-áramlat) is befolyásolják a globális éghajlatot. Ha ezek az áramlatok lelassulnak vagy leállnak, az drasztikus regionális változásokat okozhat. Például a Golf-áramlat gyengülése Észak-Európában lehűléshez vezethet.

1.2 Az antropogén hatások szerepe

Az elmúlt 150 év globális felmelegedésének üteme és jellege kiemelkedik a természetes változásokból:

Az ipari forradalom óta az emberi tevékenység, különösen a fosszilis tüzelőanyagok égetése, jelentős mennyiségű szén-dioxidot (CO₂), metánt (CH₄) és más üvegházhatású gázt juttatott a légkörbe.

Az üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedése a légkör energiaegyensúlyának megváltozását eredményezi, ami a globális átlaghőmérséklet emelkedéséhez vezet.

1.3 Lehetséges lehűlés a jövőben

Bár a globális felmelegedés jelenlegi tendenciája dominál, egy jövőbeli lehűlés elméletileg lehetséges, ha bizonyos természetes folyamatok felülírják az antropogén hatásokat. Példák:

Egy jelentős vulkánkitörés vagy vulkánsorozat rövid távon lehűlést okozhat.

A Golf-áramlat leállása és az Atlanti-óceán hőeloszlásának változása regionális lehűlést hozhat, különösen Európa és Észak-Amerika számára.

Egy új jégkorszak kialakulása azonban a jelenlegi üvegházhatású gázkoncentráció miatt rendkívül valószínűtlen, mivel ezek a gázok jelentősen lassítják a lehűlési folyamatokat.

2. Biológiai aspektus

2.1 Ökoszisztémák alkalmazkodása a változásokhoz

A globális felmelegedés és a lehetséges lehűlés hatalmas kihívást jelent a biológiai rendszerek számára.

a) Felmelegedés hatása az élőlényekre

Elterjedési területek változása: A hőmérséklet emelkedése miatt sok faj eltolódik a hűvösebb élőhelyek (pl. magasabb földrajzi szélességek vagy magasságok) felé.

Biodiverzitás csökkenése: A gyors felmelegedés miatt sok faj nem tud elég gyorsan alkalmazkodni vagy migrálni, ami kihaláshoz vezethet. Különösen érzékenyek az olyan ökoszisztémák, mint a korallzátonyok és a sarkvidéki régiók.

Invazív fajok térnyerése: Melegebb klímában jobban terjednek a kártevők és a betegségeket hordozó fajok, ami újabb problémákat okozhat az ökoszisztémákban.

b) Lehűlés hatása az élőlényekre

Egy lehűlés az élőhelyek összezsugorodását okozná, különösen a hideg éghajlatú területeken, mivel ezek a területek még hidegebbé válnának.

Az éghajlati övek délre tolódása jelentős stresszt gyakorolna az élővilágra, például a trópusi esőerdők ökoszisztémáira.

2.2 Szén-dioxid-szint és fotoszintézis

A növekvő CO₂-szint elősegítheti a növényi fotoszintézist, ami a növények gyorsabb növekedéséhez vezethet. Azonban:

Ez nem minden növény számára előnyös, és nem kompenzálja a felmelegedés negatív hatásait (pl. szárazság, talajpusztulás, szélsőséges időjárás).

Egy jövőbeli lehűlés esetén a növények fotoszintézise visszaesne, és a biomassza-termelés csökkenne.

3. A kettős folyamat lehetősége: Felmelegedés és lehűlés dinamikája

A globális felmelegedés és lehűlés folyamata között dinamikus kölcsönhatás van. Például a jégsapkák olvadása miatt az édesvíz nagy mennyiségben kerülhet az óceánokba, ami befolyásolhatja a termohalin cirkulációt és lehűléshez vezethet egyes régiókban.

Ugyanakkor az emberi tevékenységből származó üvegházhatású gázok évtizedekig, sőt évszázadokig a légkörben maradhatnak, tovább növelve a globális hőmérsékletet.

Összegzés

A jelenlegi globális felmelegedés mögött elsősorban az emberi tevékenység áll, de természetes tényezők is közrejátszhatnak a hosszú távú klímaváltozásban. Bár a természetes klímaváltozási ciklusok és váratlan események (pl. vulkánkitörések vagy óceáni áramlatok változása) elméletileg okozhatnak lehűlést, a jelenlegi tudományos konszenzus szerint az emberi tevékenység által kiváltott felmelegedés a domináns tényező.

A kérdés hosszú távú megválaszolása interdiszciplináris kutatást igényel, amely figyelembe veszi a földrajzi és biológiai folyamatokat, valamint az emberi tevékenység hatását.