A természettudományos kutatásokban mennyire van helye a tudós megérzéseinek egy témával kapcsolatban?

Mindannyian találkozunk váratlan helyzetekkel, ahol sok esetben csak a megérzésekre lehet hagyatkozni. Ezzel nincs baj, de a kapott eredményeket bizonyítékokkal kell alátámasztani, aminél nem elfogadott a "ez biztos jó, mert úgy érzem" szemlélet.

Aki mindig a megérzéseire hagyatkozik, nagyon hamar tévútra tereli magát.

A megérzésnek, vagyis az intuitív ítéletalkotásnak és döntéshozatalnak a természettudományos kutatás több szakaszában, igy pl. témaválasztásnál és a kutatási módszer választásánál nagy szerepe van. Az eredmények értelmezésénél szigorúan véve már nem kaphatna szerepet, de mégis hallani néha olyasmit, hogy bizonyos tudományos kérdésekben intuitív módon arra hivatkozva formálódik ki a konszenzus, hogy "ezt ugyan nem tudjuk falszifikálni, de matematikailag olyan szép, hogy igaznak kell lennie".

Az biztos, hogy a tények ellenében nem lehet megérzésre hivatkozni.

Van olyan, hogy induktív módszer. Ekkor előbb van a sejtés, utána ezt bizonyítja logikailag igazolt lépésekkek.

Van olyan, hogy deduktív módszer, hogy az ismeretekből ujjabb tételeket alkotok, és ez elvisz egy váratlan helyre.

Leginkább vegyesen működik.