A természettudományos kutatásokban mennyire van helye a tudós megérzéseinek egy témával kapcsolatban?
Mindannyian találkozunk váratlan helyzetekkel, ahol sok esetben csak a megérzésekre lehet hagyatkozni. Ezzel nincs baj, de a kapott eredményeket bizonyítékokkal kell alátámasztani, aminél nem elfogadott a "ez biztos jó, mert úgy érzem" szemlélet.
Aki mindig a megérzéseire hagyatkozik, nagyon hamar tévútra tereli magát.
A megérzésnek, vagyis az intuitív ítéletalkotásnak és döntéshozatalnak a természettudományos kutatás több szakaszában, igy pl. témaválasztásnál és a kutatási módszer választásánál nagy szerepe van. Az eredmények értelmezésénél szigorúan véve már nem kaphatna szerepet, de mégis hallani néha olyasmit, hogy bizonyos tudományos kérdésekben intuitív módon arra hivatkozva formálódik ki a konszenzus, hogy "ezt ugyan nem tudjuk falszifikálni, de matematikailag olyan szép, hogy igaznak kell lennie".
Az biztos, hogy a tények ellenében nem lehet megérzésre hivatkozni.
Van olyan, hogy induktív módszer. Ekkor előbb van a sejtés, utána ezt bizonyítja logikailag igazolt lépésekkek.
Van olyan, hogy deduktív módszer, hogy az ismeretekből ujjabb tételeket alkotok, és ez elvisz egy váratlan helyre.
Leginkább vegyesen működik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!