Egy csillag mennyire tud hirtelen fekete lyukká válni? Lehet olyan, hogy a határon billeg, és pulzálva hol elnyeli a fényt, hol nem?

Nem, ilyet nem tud. Vagy azzá válik végérvényesen, vagy nem.

A Nap tömege hatalmas, ami miatt a gravitációja is hatalmas, ami befelé, a középpont felé akarna húzni mindent. De miért nem roskad össze a saját súlya alatt?

Azért, mert van egy erőhatás, ami ellensúlyozza ezt: a magjában folyamatosan zajló fúzió általi, kifelé ható energiakibocsátás.

A két erő egyensúlyban van, így a Nap stabil.

És miután felrobban élete végén egy csillag? Marad egy fehér törpe (vagy neutron csillag). Relatíve kicsi méret, mégis iszonyat tömeg. Ott az miért nem roskad össze?

A Pauli-elv, illetve az ebből adódó degenerációs nyomás miatt. Ez kizárja, hogy a fermionok (ami anyag ott megmaradt) ugyanazt a kvantumállapotot foglalhassák el.

Magyarosan a lényeg leegyszerűsítve: nem mehet közelebb egymáshoz a sok-sok részecske.

Ez szolgáltat egyfajta ellensúlyt, így nem roskad össze a csillagmaradvány.

[link]

A fehér törpében az elektronok degenerációs nyomása szolgáltatja ezt az ellensúlyt. A neutron csillagokban már akkora a gravitáció, hogy ez a nyomás sem képes ellenállni, ezért úgy összepréselődik az anyag, hogy az elektronok a protonokkal egyesülve neutronná válnak (innen a név), és ennek a degenerációs nyomása az utolsó lépcsőfok.

Ha akkora a tömeg = gravitáció, hogy ezt is legyőzi, akkor nincs visszaút, az egész kóceráj összeroskad a saját tömege alatt, és létrejön a feketelyuk.

Ahhoz, hogy pulzáljon, kellene valamilyen erőhatás, ami legyőzi és úgymond visszacsinálja az egészet. Ilyen erős erőhatás nem létezik.

"Ha akkora a tömeg = gravitáció, hogy ezt is legyőzi, akkor nincs visszaút, az egész kóceráj összeroskad a saját tömege alatt, és létrejön a feketelyuk."

Ha jól tudom, létezik egy másik magyarázat is a fekete lyukak létére. E szerint valóban a neutroncsillag állapot a végső "stádium", és ez így is marad a nagyobb tömegű csillagok esetében is. Csupán annyi a különbség, hogy a fekete lyukaknál akkora neutronmennyiség tud összegyűlni a magban, hogy annak Schwarzschild-sugara már nagyobbá válik, mint a neutronmag fizikai átmérője. Tehát nem roskad tovább össze a tömény neutronmasszává préselődött anyag, hanem a fekete lyukak továbbra is "ugyanolyan" neutroncsillagok maradnak, mint a neutroncsillagnak nevezett formációk, csak az a határ, amit már a fény nem képes legyőzni, túlnő a neutronmag fizikai átmérőjén, az égitest eseményhorizontja onnantól "elfedi" a "valós felszínt".

Amennyiben ez a verzió a valós, úgy elviekben létrejöhet következő formáció: egy kóbor neutroncsillag a "határon billeg", éppen csak nem takarja el a felszínét az eseményhorizont, és egy ritka anyagot tartalmazó óriási térrészen halad keresztül, amelyből olykor anyagot nyel el. Ekkor megnő a gravitációja, fekete lyukká válik, majd lassanként a Hawking-sugárzás útján tömeget veszít, ismét "visszaváltozik" neutroncsillaggá. Ekkor ismét anyagot nyel el, és a ciklus újrakezdődik. Nyilván, ez nem lenne túl gyors pulzálás, legalábbis nekünk, embereknek nem.

Ha már fekete lyuk, azon kívül nem marad meg stabilan ilyen közel semmi, tehát NINCSEN burkolt fekete lyuk!

Olyan viszont létezik, hogy egy csillag robbanás nélkül omlik össze: ilyenkor egyszerűen eltűnik, nem sugároz többé. A gravitációja megmarad.

#3! Erről az elméletről még nem hallottam (hogy a neutroncsillagok belsejében fekete lyukak lapulnának) - persze ez nem jelenti, hogy ne létezhetne (az elmélet).

Ettől függetlenül is sántának érzem a gondolatmenet második felét. Ha már egyszer az egész fekete lyukká alakult, akkor nem tud "visszaformálódni" neutron csillaggá. Az az anyag, ami valamikor a neutron csillagot alkotta, könyörtelenül elnyelődik, és "megindul" a centrum felé.

Hogyan is tudna megmaradni? Pont ez a lényeg, hogy az óriási tömegvonzzás miatt úgy meggörbül a tér, hogy minden téri irány a középpont felé fog mutatni. Bárhogy próbálkozol, csak a szingularitás felé tudsz haladni. Nem tudsz megállni egy helyben, mert nem létezik olyan erő, ami ennél erősebb lenne, és ellensúlyozná azt.

Ezért is mondják, hogy az eseményhorizonton túl kvázi felcserélődik a tér és az idő: a középpont nem egy hely a térben, hanem egy hely az időben, ami felé haladsz, ha akarod, ha nem.

Ergo NINCS visszaalakulás. Az elmélet, amit írtál, ha jól értem, azt feltételezné, hogy a fekete lyuk eseményhorizontján túl ott van a neutroncsillag, ami "előbukkan", ha kellő mennyiségű tömeget veszít a feketelyuk a Hawking-sugárzás révén.

Ez nem így működik.

A Hawking-sugárzás miatt (ha valóban létezik) tényleg képes tömeget veszíteni a fekete lyuk, de ez csak annyiban nyilvánul meg, hogy kisebb lesz az átmérője. Egyre kisebb. Előbb-utóbb pedig végérvényesen elpárolog és megsemmisül.