A nők valóban nagyobb válogatósságra lettek kondicionálva?

Hát nézzük: mondj olyan társadalmat, ahol a legmacsóbb férfiak és a legmenőbb bombázók szaporodnak, a többség csak bámulja őket.

És mondj olyat, ahol mindenki kufircol mindenkivel, nem számít, ki az apa-anya.

És mondj olyat, ahol többé kevésbé párba állnak férfi és nő, és nevelik a leginkább közös utódaikat.

Nos, melyik halmazba hány jelentős civilizáció került?

"Olyan értelemben, hogy bizonyos vonásokat, tulajdonságokat tudat alatt jó génekkel asszociálnak?"

Hogy ki mit milyen génekkel asszociál, azt meg embere válogatja, szóval ez esetben pláne hibás a kiinduló állításod.

Hát nem tudom, a megértés reményével írhatok-e itt. A probléma a szokásos. Nagyon sokan azt hiszik, erre nem lehet egzakt választ adni, adnak tehát bármilyent. Továbbá mindenkit vonz egy olyan bizonytalan terület, ahol a válasz nem "garantáltan hibás".

Annyit azért érdemes megjegyezni, az ember is élőlény, tehát érvényesek rá az evolúciós szabályok. Az oroszlánnal szemben azonban az ember gondolkodó lény is, ebből pedig sok minden következik. Például még az evolúciós szabályt is felülírhatja néhány jól végiggondolt praktikum. Továbbá az a tény, hogy az élőlények zöméhez képest az ember a szaporodási képességét örömszerzésre is használja. Ezért aztán rendkívül tág tere van a lehetőségeknek.

A "válogatósság" például egy praktikus tulajdonság, nevezetesen az utód életképességének minél nagyobb bizonyossga. Csak megjegyzem, erre manapág itt elég sokan azt a megoldást találják ki, hogy elmennek az országból. Ezt találják a legjobb bizonyosságnak. Mások maradnak az ősi genetikánál, megint mások mindennek fittyet hányva az örömszerzést abszolutizálják.

És ebben a katyvaszban akar valaki igazságot tenni. Én azt mondanám, mondjon valaki olyan esetet, ami még nem fordult elő.