Szerintetek egy ember felnőttkori természetére, viselkedésére, temperamentumára a genetikája van nagyobb hatással, vagy a nevelés?

Ez orok kerdes, rengeteg szakirodalom foglalkozik ezzel a kerdessel. Vizsgaltak szetvalasztott ikerparokat, akiknek ugyanolyan szokasaik voltak, pedig nem talalkoztak 30 eve.

A romakra inkabb az a valasz, hogy a volt rokonok majd megkeresik, vagy a beilleszkedesi zavarai miatt lesz problemas az elete.

2: Azért ez nem olyan nagy ország, hogy ne fusson össze akár véletlenül is az örökbe adó a gyerekével.

Én is láttam olyan dokumentumfilmeket, amiben arról volt szó, amit az 1-es írt.

Szerintem számít mindkettő. Én a környezetemben is látok sok olyan gyereket, akinek elváltak a szülei kiskorában, apuka lelépett, nem foglalkozik vele, a gyerek mégis totál apukára hasonlít viselkedésében, jellemében. Szóval valószínűleg nem lehet teljesen kompenzálni a normális környezettel és neveléssel az öröklött dolgokat.

A gének az örökítőanyag. De véletlenül sem egy az egyben. Egy szemléletes példa. A rák egy fertőzés és sajnos képes beépülni a genomba. Tehát egy rákos ember gyereke is rákos lesz??? Igen és nem! Ez egy folyamat. Sok generáció hatása erősebb, kevésé gyengébb. A gén egy dologra nem ok, hanem hajlam. Ha tudjuk, a hajlam kiteljesedéséhez mi kell, és ezt elkerüljük, akkor nem leszünk rákosak. A viselkedés egy másik dolog. Másképpen működik, de a lényeg itt is ugyanaz, egy hajlam.

A psziché egy különös dolog, és alapvető a kapcsolata az evolúció törvényeivel. A csecsemő például még nem lát úgy, mint egy kisgyerek. És testi szükségleteit figyelemfelhívással (evolúció) azaz sírással fejezi ki. Sok szülő nem ismeri fel a problémát, és terel. Mert ez is működik. Ad a csecsemő kezébe egy mobilt, ami villog. A csecsemő elhallgat, mert inger éri és ezt neki fel kell dolgoznia (evolúció). Ha sok ilyen tapasztalat van, rögzül. Később a kisgyerek megtapasztalja, hogy a világ nem villog. Ez zavaró, mert ellentmondás. De nem képes feldolgozni. És ha ez így marad, egy másik dolog is rögzül. A világ ellenséges (evolúció: a világ segítsen nekem, hogy később segíthessek - tapasztalat: a világ nem segít, tehát ellenséges). Ez is rögzül. Mit tesz az ember, ha csupa ellenséges környezetben van? Védekezik, aminek egy módja az előre támadás. Sok egyéb tapasztalat dönti el, magába forduló áldozat vagy támadó harcos lesz belőle. A környezete (amelyiknek meg más volt a tapasztalata csecsemő és kisgyermekkorban) ezt ne mtudja és nem érti a viselkedést. Eszébe se jut, hogy oka van, meg kéne magyarázni.

Bizony, van sokféle örökítőanyag, ezek nem elhanyagolhatók, de aztán jön a tapasztalat, amely ezeket megerősíti vagy cáfolja. Az ember (élőlény) evolúciósan a bizonytalanságot tartja a legnagyobb ellenségnek, hiszen nem tudja, miképpen reagáljon, tehát akár bele is halhat. Pedig az életösztön ősi és elsöprő. A rosszul nevelt gyerek rengeteg ellentmondással találkozik, amit senki sem magyaráz el neki, a bizonytalansága tehát mérhetetlen. Némelyikből emiatt gyilkos, másokból öngyilkos lesz szélső esetben. Eközben a szülők (nekünk) többségének halovány fogalma sincs, hogyan kell nevelni. Vigyázat! Egy kormány embere is szülő, neki sincs sok fogalma, ezért ne msi törődik vele, így lehetséges, hogy társadalmi vélekedés, nem olyan nagy ügy ez! De igen! Nincs nagyobb ügy! Mindössze egy ember élete, sok ember élete, népek élete, az emberiség élete a tét. Persze rendkívül eltérő idődimenziókban.

A roma gyermek nevelése nem csecsemőkorban kezdődik. Kicsit korábban, pár száz évvel ezelőtt, amióta a roma ember másodrendű és ez a tapasztalat már a zsigereiben van, eszerint is viselkedik. De a beképzelt (kultúrált???) környezetét ez már nem érdeli, miért is érdekelné, hiszen fogalma sincs az evolúcióról, nevelésről, a psziché működéséről. Ő mindössze felsőbbrendű. Azért tévedés ne essék, ha egy végletesen elrontott roma közösség környezetében él néhány nem roma, azok helyzete bizony kétségbeejtő. Olyan problémát kéne pár embernek megoldania, amit egy komplett társadalom össze s vezetőjével együtt is csak összehangoltan és sok év alatt képes orvosolni. Miért várjuk pár embertől?!!!

A roma probléma létezik! Meg kellene oldani! Főleg olyanoknak, akik értenek hozzá és megkapják a megfelelő támogatást a hatalomtól. Ma őket is inkább tönkreteszi a hatalom.

És mi ezt hagyjuk!!!!

#5

" A rák egy fertőzés és sajnos képes beépülni a genomba."

A rákot nem fertőzés okozza. Emellett én nem úgy fogalmaznék, hogy "beépül a genomba" (nem kívülről jön), hanem a DNS megváltozása okozza.

"Tehát egy rákos ember gyereke is rákos lesz??? Igen és nem!"

????

Nyilván nem szükségszerűen, de a rákra való hajlam öröklődhet.

"Sok generáció hatása erősebb, kevésé gyengébb. "

????????

"A gén egy dologra nem ok, hanem hajlam."

Igen. Vagy ok.

"Ha tudjuk, a hajlam kiteljesedéséhez mi kell, és ezt elkerüljük, akkor nem leszünk rákosak."

Bárcsak ilyen egyszerű volna...

"Bizony, van sokféle örökítőanyag"

Örökítőanyag nem olyan sokféle van: a DNS és egyes vírusoknál az RNS.

Az igaz, hogy az örökítőanyag sokféle bázissorrendű lehet, sokféle információt kódolhat. Feltételezem erre gondoltál.

"Kicsit korábban, pár száz évvel ezelőtt, amióta a roma ember másodrendű és ez a tapasztalat már a zsigereiben van, eszerint is viselkedik."

Nincs ilyen. (Na jó, néhány esetben ismert generációról generációra történő epigenetikai öröklődés. A pontos szerepe még nem tisztázott. De általánosan biztos nem lehet ezt kijelenteni.)

Szerintem ez változó van akinél a genetika jobban meghatározó másnál kevésbé. Saccper kb Genetika/Nevelés

G/N = 30/70 -től, 60/40 -ig szórodik. De azért inkább a nevelés a meghatározó.