Mit csináljak ha férfi létemre nem csak hogy nem vagyok műszaki zseni, de még csak egy kicsit se értek hozzá?

A Youtube nem rossz ötlet, de odaállhatsz apád mellé is, hogy nézzed, mit csinál, megpróbálhatod az útmutatása mellett, stb. Lehet, hogy csak a kérdésedre várt.

A másik dolog, hogy melyik része nem megy: a logikai dolgok? a folyamatok? a kezed nem elég ügyes? számolás, mérés? nem is érdekelt soha a technika, a technológia?

Akkor megnézel egy videót a neten. Ma már nem ördöngösség az ilyesmi. Lehet csak azzal van bajod, hogy nem hívtak magukhoz, amikor szereltek, mert kicsiként láb alatt voltál.

Persze van akit nem érdekel ez a világ, de akkor meg mégis csak mást lesz érdemes tanulnod.

Próbálkozz, és kiderül .

Szerintem is ezek jó módszerek.

Viszont azt tanácsolnám, hogy ha a műszaki dolgok egyáltalán nem érdekelnek, csak nyűgnek érzed az egészet, akkor inkább menjél humán pályára, és ott keresd meg azt, ami érdekel, esetleg kezdetben többet is. Nem ördögtől való ez egy műszaki családban sem.

Amúgy én ezt nem értem.

Akit igazán érdekel valami, az megtalálja a módját annak, hogyan lehet arról többet is megtudni, megtanulni.

Én nem vagyok egy műszaki beállítottságú ember, ha valamit szerelni kell, az öcsémet szoktam megkérni, nézzen már rá.

Viszont őt már gyerekkorától érdekelte a szerelés, és nem a szüleinkre várt, hogy tanuljon.

Általános iskolás volt már bicikliket szerelt.

16-17 évesen Ladákat, úgy, hogy a családban nem is volt autó.

Egyszerűen érdekelte a szerelés, és gyerek korától kezdve, folyamatosan figyelt, tanult, kérdezett.

Én kivülről láttam ezt a folyamatot, de nálam is így működött, csak más az érdeklődési terület, furcsa az, hogy 16 évesen kb semmit nem tudsz, pedig érdekel...

Van legalább 10 év lemaradásod, lehet nézni videókat, de tanulni igazán csak gyakorolva lehet.

Amikor egy gyerek szétszedi a játékát, mert kíváncsi, sokszor tönkre is teszi azt, de már ott elkezdődik a tanulás.

Idősödve megtanulja, hogy szétszedés előtt megnézi, hogyan is néz ki egyben a szerelt rész.

Mostanság többször láttam olyat, hogy le is fényképezik, ha ismeretlen "valamit" szerelnek, és a leemelt részeket sorba rakva teszik le, hogy az majd úgy kerüljön vissza.

Mindennek az alapja, hogy van rutin a szétszedéshez, látja, hogy milyen szerszám kell hozzá, érzékeli, hogy "még valami fogja" stb.

Ezek többnyire autodidakta módon tanult "érzéseken", érzékeken alapulnak, amire ráépül a többi tudás.

"ha a műszaki dolgok egyáltalán nem érdekelnek, csak nyűgnek érzed az egészet, akkor inkább menjél humán pályára, és ott keresd meg azt, ami érdekel" - 4-es! A kérdezőnek nem ez a legnagyobb problémája, hanem az ismerethiány és ebből kifolyólag a dolgok át nem látása.

"Akit igazán érdekel valami, az megtalálja a módját annak, hogyan lehet arról többet is megtudni, megtanulni." - Lehet, hogy rosszul tanítják neki. Mindenki volt / van közülünk iskolában, így mindenki (jól) tudhatja, hogy sokszor teljesen hibásan – pontosabban szemléltetés hiányában – tanítanak. Meg 16 évesen még nem feltétlenül van szakirány, tehát amit tanulna, azt nem feltétlenül kezdte még el tanulni, hanem csak az (elméleti) alapozások folynak. Én így látom a leírtak alapján.

Videókból valóban lehet tanulni, mint előttem többen is írják, azonban a passzív tudás szerzése, tehát a videón keresztül való információ szerzés az nem úgy marad meg, mintha csinálná az ember. Anno volt egy jó nagy téma (barkácsolás féleség), ami rendkívül érdekelt. Nagy hévvel nézten videókat videók után. 500 videót is letöltöttem, de lehet, hogy ennek a 3-szorosa is volt (az 500 teljesen biztos). Évekkel később azonban mikor abba a helyzetbe kerültem, hogy na akkor most csináljam azt, amiket ott láttam sok száz videón keresztül, akkor döbbennem rá arra az alapigazságra, ami kering a köztudatban (bár ritkán hallani): Az elmélet 1 millió grammja nem ér fel a gyakorlat 1 grammjával. Nagyon, de nagyon fájó volt és mintegy megszégyenültem anno, hogy milyen jónak, milyen bölcsnek tartottam a tömkeleg videó nézését, ugyanakkor az égvilágon semmit, de semmit (1-1 aprócska dolgon kívül) nem sajátítottam el belőlük. Átfogó ismeretet adott, ez tény, meg ilyen-olyan tudást, de most inkább azt kívánnám, hogy bárcsak ne néztem volna meg a 90%-át, és ezt az időt mind gyakorlatban alkalmaztam volna. Az igaz egyébként, hogy fizikai távolság (igen nagy távolság! Legalább 1,5 óra séta csak oda) is behatárolt engem, és emiatt se kezdem el megvalósítgatni a látottakat, meg akkor még nem volt okostelefonom. El lehet képzelni, hogy milyen e nélkül létezni...

Tehát nem lehet fizikális gyakorlás hiányában értelmesen, bölcsen tanulni. Az elméletek szárazok, semmitmondóak önmagukban. A gyakorlat az, ami életet ad beléjük és megeleveníti.* Így tehát neked sincs más dolgod, mint neki kezdeni fizikailag is gyakorolni (ami 100 meg 100 hiba elkövetésével jár és az elején valószínűleg 5x (vagy még több) időt fog igényelni a megvalósítása, pontosabban a leutánozása. És az elején, míg nincsen kellő mértékű tapasztalat, addig bizony utánozni kell. Majd, ha elegendő mennyiségű tapasztalatra teszel szert, akkor automatikusan el fogod hagyni az utánzást, mert már nem lesz rá szükséged. Mindenkinek vannak hátrányai, lemaradásai. Szerintem nem vagy olyan szitnen, hogy reménytelen lenne a helyzeted (nem gondolom, hogy 5-ösnek igaza van a 10 év lemaradással kapcsolatban), de, ha továbbra sem csinálod és próbálgatod a gyakorlatban (és nem az elméletben gyönyörködni!!!) a szükséges dolgokat, akkor reménytelen lesz a helyzeted és nem leszel jó abban, amit tanulsz / tanulni szeretnél. A kedved is el fog menni tőle és félúton vagy a legvégén fogod abbahagyni a tanulmányaidat, az pedig sok-sok száz óra kidobást jelentene.

Tehát: GYAKORLAT!

*Történt egyszer, hogy leírtam fix dolgokat, hogy miket tartok be bizonyos emberekkel szemben. Rendszerint mielőtt arra a helyre értem volna, ahol ezekkel az emberekkel találkoztam, átolvastam ezt a jegyzetet. Egy idő (néhány hónap) után elmaradt az ismételt átolvasás és csak több mint 1 év múlva kerültek elém azok az emlékeztetők. Ahogy olvasni kezdtem, úgy elkezdtem megjelölgetni, hogy melyekre nincsen már szükségem. Néhány sorral később hangosan kiáltottam fel (lehet, hogy nem fizikálisan, de magamban mindenképpen), hogy Mit kellett ezen leírni és emlékeztetni erre magamat??!!?? Annyira természetesek lettek tehát, hogy el is felejtettem, hogy anno mennyire nem sajátítottam el azokat, és hogy ezért emlékeztetésre van szükségem. Hát természetesen nagy kincsnek tartom azokat a viselkedés fejlődéseket, ugyanakkor mint egy gyerekre (természetesen megszégyenült érzéssel) nézek vissza magamra, az akkori énemre. Ebből is látható, hogy automatikusan hagytam el a segítséget, mert már megerősödtem. Tehát utánozni és emlékeztetni is kell magadat. És ami nem megy, azt nem 1x csinálni, hanem még egyszer megpróbálni. Talán extra életerőt adhat, ha időre csinálod. Úgy jobban láthatod a fejlődést és kihívássá, játékossá is teszed ezt. (Bár meglepetésemre ismerek olyat, akit a számok (%-ban, hogy például egy adott dolog hány százalékban van kész) nem motiválnak. Jó, ez mondjuk nem egyenlő az időméréssel, de végeredményben ugyanazt nyújtja.)

Van valami bája annak, ha valaki magát műszaki antitalentumnak tartja, és olyan tervei vannak amihez ez alapvető követelmény. Az én kérdésem az lenne, hogy ez miként lehetséges.

Am az érdeklődést illeti, annak több ága van. Egyfelől vannak ugye a gének, ami vagy előjön vagy nem. Másfelől és főleg, van a kisgyermekkori mikrokörnyezet. Ami vagy célzott vagy nem is tudja, hogy annak kéne lenni. A kisgyerek meg mindenképpen tapasztal. Vagy az érdeklődést mint olyant (szinte mindegy, mi iránt), vagy a felszínes semmit. Utóbbi főleg a sok lehetőség káoszából jön. Ugyanis kevés ismerettel az a baj, hogy az ember mindent zűrzavarosnak lát, nem tud, de főleg nem mer nekikezdeni.

Én inkább egyfajta lustaságot (nem szabad ezt félreérteni, sokféle van és sok olyan, ami a tanítás hiányából következik), ebből vagy másból eredő félszegséget látok. Nagyjából így " mi lesz, ha nem sikerül, ismét egy kudarc?". Az! És pszichológusok szerint nincs nagyobb hajtóerő ennél. Mert nincs nagyobb tapasztalat, mint megélni, mi hogyan nme sikerül (persz azért kell néha egy kis siker is).

Van ennél fontosabb is! A 16 év nem felnőttkor akkor se, ha ma sokan szeretik ennek tekinteni. Az agy még kíváncsi. 40 után már nem, ha nincs mögötte kellő edzettség.

Mindenekelőtt kérdezz!! Ne ijedj meg, elkezdted. Itt! Igaz, hogy bújhatsz a névtelenség mögé, de ez meg egy fikázó, és kevés infót adó közösség.

Azért kérd meg apádat! Meg a tanáraidat. Nem a jobbakat, hanem a segítőbbeket. Elsősorban arról, hol érdemes kezdeni.

A lényeg (bármilyen témában), a megértés. Az meg a próbából derül ki, van-e. A fizika (és főleg a hozzá szükséges matematika) nagyon logikus dolog. Mindennek oka van, mindennek következménye van, minden teljesüléséhez előbb feltételeknek kell teljesülniük. Nem érdemes autószereléssel kezdeni, van bicikli is. Sőt, annál is sokkal egyszerűbb dolgok. Meg szerszámok.

A figyelés fontos. De megértés nélkül nagyjából nulla. Tehát végiggondolni, elemezni, megmagyarázni miért úgy és miért nem másképp. Saját magadnak. Ha nem megy, kérdezni. Nem az űrhajó működését, hanem például, hogy miért görbül el a szög, a fába beveréskor. És másnak miért nem.

7-es! Szerintem nem lustaság, hanem tanácstalanság van jelen nála, (meg talán gyávaság, ami megszégyenülés lehetőségéből indul ki, bár ezt innen távolról a leírtak alapján nem tudom 100%-osan kijelenteni, de ahogy ismerem a magamat és ezáltal mások jellemét azok alapján úgy 90%-os meggyőződésem, hogy ez is jelen van) hogy hol kezdje el. Ez pedig nem egyenlő a lustasággal.

"Igaz, hogy bújhatsz a névtelenség mögé, de ez meg egy fikázó, és kevés infót adó közösség." - Azért vannak segítő válaszolók és sokatmondó válaszok is, de inkább csak (90%-ban) a Tudományok témában találkoztam ilyenekkel. A konkrét kérdései viszont valószínűleg nem ebbe a kategóriába fognak érkezni, tehát tényleg tanácsos fizikai segítőkész embereket kérdezni, akik nem nézik le a lemaradását. [Jó, ezt a mondatot inkább a kérdezőnek intézem, mindenki úgy transzformálja át, úgy ragozza.]

És végül erre reagálok "Nem a jobbakat, hanem a segítőbbeket." egy történettel: Gimnáziumban volt egy matematika tanárom. Senki sem szerette az osztályból. Nem ok nélkül, hanem a jelleme miatt. Megmaradt egy emlékezetes eset mikor olyan elmarasztalóan, flegmán visszakérdezett egy osztálytársam felé, hogy "Hát mit nem értesz?!?" Itt írott formában nem biztos, hogy átmegy a hanglejtés, de nem tanárnak való az ilyen. Nálam ez volt az a pont – noha semennyire sem érintett engem ezen lekezelő kérdése, még közvetlenül sem –, amikor igazán meggyűlöltem ezt a tanárt. Volt nála "végtelenszer" megértőbb és segítőkészebb tanár, pontosabban őt helyettesítette mikor hónapokig megbetegedett. Örültünk is neki!! És emennek a helyettesítő (fizika tanárnak, de matematikához jóóól értő és tökéletesen magyarázni tudó embernek) pedig csak úgy ittuk a szavait és sokkalta jobban figyeltük az órákon. Számomra volt egy igen erős vonzalma ennek a (velem azonos nemű!) tanárnak. Szóval e történet is alátámasztja, hogy mennyivel fontosabb és tényleg a segítőbbeket kell kérdezni, mert különben elveszik a kedvet az egésztől. (Osztálytársak, meg "barátok" (azaz haverok) is elvehetik a kedvet.)

(6-os voltam.)

Ha apukád egy ezermester, akkor hogy nem lested el tőle a fogásokat? Egy ilyen ezermester otthon mindent maga javít , épít és szerel. Akaratlanul is látnod kellett mit csinál, főleg ha érdekel is a dolog. Soha nem voltál ott mellette?

Akkor be kellene rendezned egy kis műhelyt otthon, venni egyre több szerszámot, és elkezdeni barkácsolni. Ami érdekel, annak utánaolvasol neten, youtube-on. Aztán a műhelyedben kipróbálod.

Dehogy kell műhelyt berendezni kezdésnek!

Inkább lehet a probléma a valódi érdeklődés hiánya, de csak találgatni lehet, mivel a kérdező nem kommunikál.

Az, hogy a továbbtanulához fontos a fizika, nég nem jelentené azt, hogy a gyakorlati műszaki ismeretek is fontosak, de ő írta, hogy fontos.

Valamikor a kerékpárok tartozéka két univerzális kulcs, egy küllőhúzó és egy defekt javító készlet volt, azzal mindent meg lehetett oldani, nem műhely berendezéssel kezdődik a szerelés, és nem is kerékpárral

Egy bóvli "svájci bicskával is sok mindent szét lehet szedni, össze lehet rakni, ha valakit érdekel a szerelés, és már van olyan szinten, hogy nem csak szétszedi, de vissza is tudja rakni az alkatrészeket.

Idővel kellenek a speciális szerszámok, de ha nincs érdeklődés, fel sem tűnik, hogy "nini, ez milyen érdekes"

Gyermekkoromban a segédmotoros kerékpárok jelentették a motorizációt a legtöbb családban, és a Rigákat, Komárokat, Verhovinákat, és a többi "csodát" folyamatosan szerelték, nem hordták szerelőhöz.

A lendkerék lehúzóra már gyerekként felfugyeltünk, komolyabb műszaki érdeklődés nélkül is furcsa volt.

A másik csoda az akkori defektjavítás, a saller, és a sallerszorító használata volt, amit csak nézni engedtek, se olyan karácsinyi csullagszóró feelingje volt.

16 éves fiatalok már zsákban, dobozban oda szállított Riga blokkot össze tudtak rakni.. nem mindenki, csak akiket érdekelt, és volt mögöttük gyakorlat, 8-10 évesen már bicikliket szerelt, és negvolt az érdeklődése a komolyabb szerkezetek iránt is.

A berendezett műhely segítség, de az már haladó szint, nem az a kezdő lépés. (Ami akár rendelkezésre is állhat, ha az apa rendszeresen barkácsol, szerel)