Még hány évre elegendő készletek állnak rendelkezésre ún. kritikus kémiai elemekből?

#9

Nagyon érdekes, amit írsz. Főleg azért, mert ugyanúgy igaz a nagy mennyiségben szükséges elemekre, mint a kis mennyiségben szükségesekre. Szóval most már végképp nem értem, miért lovagolsz a mennyiségen.

"#10 - nem az a filléres lítium a hiánycikk, hanem a kobalt!"

Csak logikusan gondolkodva, amíg jut kobaltból arra, hogy eldobálható manórudakat gyártsanak belőle, addig az nem hiánycikk.

Nem tudom hol tart a beszélgetés, de pár alap dolog biztos jól jön...

- A különféle nyersanyagok készletei eltérőek, és egyikből van bőven míg egy másik szűkösebb. Nem azonosak a mennyiségek.

- Feltárhatnak újabb lelőhelyeket, de azok még a remény kategória és nem biztosak.

- Vannak nyersanyagokból kevésbé jó új lelőhelyek, de a kitermelésük nagyobb befektetést igényel. (Kb "túl híg" a lelőhely.)

- Sok nyersanyagból a jobb lelőhelyeket már ki is merítették, míg más nyersanyagokhoz bőven van kapacitás.

- A nyersanyag visszanyerés, újra feldolgozás vagy hasznosítás még sok esetben nincs gazdaságosan megoldva. De azokra elvileg kifejleszthető technológia.

- Szükség lehet új technológiákra egyes nyersanyagok helyettesítése miatt. Pl lítiumot nem használó akkumulátorok kifejlesztése (stb). Ez azért lehet fontos, mert adott technológiák esetén elég, ha kiesik csak egy nyersanyag és az egész technológia elakad tőle. Példa még a kőolajból készült műanyagok esete, amire ha nincs gazdaságos nem kőolaj alapú műanyag, akkor minden elektromos berendezés gyártása is elakad, mivel az elektromos szigeteléshez műanyagokat használunk.

- A készletek például fosszilisből 150-200 évre még megvannak - körülbelül efféléket írnak - de a 200 év sem sok, mert az 75 éves emberélet korban számolva, csak 2,6 emberéletnek felel meg és a civilizációs "terv" ennél biztosan több elméletben is.

Egy publikációból a fontosabb részek:

"A kritikus fémdinamika áttekintése 2050-ig 48 elemnél"

"Összességében a kritikusság és a vizsgálatok száma nincs szoros összefüggésben, ami azt eredményezi, hogy egyes alacsony kritikusságú fémek, például a lítium felkeltik a figyelmet, míg egyes magas kritikusságú fémek, például az arzén és a ródium kevésbé jól vizsgáltak. Ez arra utal, hogy még mindig nem rendelkezünk kellő ismeretekkel egyes fémek iránti jövőbeni keresletről, annak ellenére, hogy jelenleg kritikusak."

Diagram: Az egyes elemek kritikussági vizsgálatára vonatkozó publikációk száma (függőleges tengely) megjelenési évenként. Baloldalon a kritikusabbak és jobb oldalon a kevésbé kritikusak. A vizsgálatok nem veszik előre a kritikusabb nyersanyagokat.

[link]

"Ez azt is jelenti, hogy még mindig hiányzik a lehetséges erőforrás-korlátok átfogó elemzése."

" Az egyik legfontosabb megállapítás itt az, hogy kevés figyelmet fordítottak azokra a társadalmi és környezeti következményekre, amelyek szinte biztosan együtt járnának a fémkereslet növekedésével. A legtöbb tanulmány kizárólag a hosszú távú kereslet előrejelzésére összpontosít, ami a következő kérdéssel kapcsolatos ismeretek hiányát eredményezi: "Milyen társadalmi-környezeti következményei vannak a kereslet növekedésének?" "

"A kisebb jelentőségű fémekről általában csak a kimerülésükről vagy a várható szűkösségből adódó fizikai erőforrások korlátairól beszélnek."

"4.1 . Öt megoldatlan probléma

A 48 fémre kiterjedő 88 tanulmány kritikai áttekintése során a következő fontos, de látszólag megoldatlan problémákat azonosítottuk: (I) Néhány nagy kritikusságú fém esetében nem áll rendelkezésre hosszú távú keresleti kilátás; (II) A feltörekvő iparágak , például az orvosi eszközök és a robotok által vezérelt jövőbeli kereslet potenciális növekedését nagyrészt figyelmen kívül hagyták; (III) A fémek iránti kereslet növekedése által kiváltott társadalmi és környezeti hatásokat alig számszerűsítették; (IV) A fogyasztó és termelő országok közötti térbeli eltérés figyelembevétele, amelyet a nemzetközi erőforrás-kereskedelem alakít ki, alulhangsúlyozták; (V) Kevés figyelmet fordítottak a körforgásos gazdaság különböző stratégiáira, amelyek magukban foglalják az alkatrészek újrafelhasználását és újragyártását. Ezek az eredmények hangsúlyozzák a további tudományos kutatások szükségességét, amelyek feltárják a kritikus fémek hosszú távú kilátásait, amelyek szorosan kapcsolódnak az ENSZ fenntartható fejlődési céljaihoz és a Párizsi Megállapodás végrehajtásához ."

[link]

Tudtommal az egyik legalapvetőbb kritikus elem a foszfor.

A modern növénytermesztés elengedhetetlen része a műtrágyázas. A foszfor műtrágyák a növeken keresztül nagy mennyiségben beépül a sejtek foszfolipid ketősrétegű sejtmendránjaiba vagy a DNS-be is.

Most úgy áll a dolog, hogy kibányásszuk a véges apatit forrásokat (Ca, PO4^3- vegyületek) aztán a műtrágyagyártás-növénytermesztés-élemiszer-széklet-szennyvíz-óceán vonalon távozik a foszfor.

És nem műkődik "az anyag nem vész el, csak átalakul", mert az eredeti érc közvetve az óceánok aljára kerül, mint hozzáférhetetlen kis koncentrációjú lerakódás.