A kétrés kísérletben a foton hogy tud saját magával kölcsönhatásba lépni, ha át se ment a másik résen?

1. A foton a hullámtermészetének köszönhetően egyszerre megy át a két résen.

2. Több hullám esetén érvényesül a szuperpozíció elve.

"ha egymás felé világítunk, akkor is kioltják egymást?"

Igen, lehet ilyet csinálni.

A feltétele ugyanaz: vagyis egyforma energiájú fotonok, pontosan szinkronban. Precíziós lézerrel megoldható.

A mi tudatunk azt tartja logikusnak, természetesnek, ami a mi mérettartományunkban tapasztalható. A kvantumvilág logikája paradoxnak tűnik, holott matematikailag ellenmondásmentesen leírható.

>Akkor ha egymás felé világítunk, akkor is kioltják egymást?

-Nem, két egymás ellen haladó hullám sem oltja ki egymást, csak a pilalnatfelvételen úgy látszik (mert azon a lendület nem látszik, csak a kitérés). Zavartalanul áthaladnak egymáson.

Nem lép kölcsönhatásba magával, félreértettél valamit. Nyilván arra gondolsz, hogy akkor is a (bocsánat az idegen szóért) interferenciamintázatot látod, amikor egyesével küldöd át őket. De ez nem azért van, mert a foton "kölcsönhatásba lép magával", hanem azért, mert hullámként terjed. Épp ezzel bizonyították, hogy az interferenciakép nem a fotonok közti kölcsönhatás eredménye.

Ami ennél durvább, az az, hogy ha megfigyeled, hogy a két rés közül melyiken ment át (pl a résekre egy polárszűrőt teszel) akkor eltűnik a mintázat, és a vásznon két különálló csíkot látsz. A megfigyelés (szűrővel való kölcsönhatás) hatására az addigi széles hullámfront megszűnik, és az egyik pontból újraindul.

A két rés elég közel van egymáshoz, mikrométeres nagyságrendben. Ha sokkal messzebb lennének, a foton hullámhosszának sokszorosár, akkor nem tudnád úgy lőni a fotonokat, hogy bármely résen reális eséllyel átmehessenek: ha a kettő közé, középre lövöd őket, szinte mind a falban akad el, ha meg az egyik irányába, akkor mind ott megy át, és nem látsz semmi érdekeset.

Adott ponton semlegesíthetik egymást. Például az ernyőn, ahol nézed a képet. Amúgy tényleg az van, ahogy az ötös is írta: ha van helyük, akkor mennek tovább a hullámok.

Ha egy foton van, az saját magával hat kölcsön. Átmegy MINDKÉT résen egyszerre, mint a hullámok, és utána tovább hullámzik, ezért lesz interferenciakép.

Amikor viszont megérkezik az ernyőhöz, akkor részecske lesz, és csak egy ponton csapódik be.

A "kétrés kísérlet" vagy "kétrés probléma" a kvantummechanika egyik alapvető jelenségét szemlélteti. Ebben a kísérletben egy forrásból két rés felé bocsátanak ki fotonokat, és az egyik résen detektorral mérnek. A meglepő eredmény az, hogy a másik résen lévő fotonok is meghatározó módon befolyásolják a detektorok méréseit, még akkor is, ha a fotonoknak nincs közvetlen kölcsönhatásban egymással, és nem mentek át a másik résen.

Ez a kísérlet az ún. kvantumösszefonódás és a komplementer elvek alapján működik. A kvantumösszefonódás azt jelenti, hogy a két foton egy párt alkot, és bár elkülönülnek, az állapotuk összefonódott marad. Amikor az egyik foton egy résen észlelőnél mérésre kerül, az állapota azonnal megváltozik, és ez a változás az összefonódott pár másik felének fotonjaira is hatással van. Ez az összefonódott kapcsolat vezet ahhoz, hogy a mérések eredményei úgy néznek ki, mintha a fotonok kölcsönhatásba lépnének egymással, noha nem mentek át a másik résen.

Ez a jelenség a kvantummechanika alapelveire vezethető vissza, és nem azt jelenti, hogy a fotonok valóban fizikailag érintkeznek egymással. A fotonok pusztán az összefonódott párok tagjai, és az állapotuk egyszerre változik meg, bármilyen távol is legyenek egymástól.

Amikor két foton egymás felé világít, azok ugyanúgy nem "kioltják" egymást, mint amikor a két résen egyszerre észlelnek fotonokat. A kvantummechanika szuperpozíció elve szerint mindkét foton egyidejűleg lehet jelen, és az észlelések során a kvantummechanika szabályai alapján az egyes fotonok valószínűségekkel rendelkeznek. Tehát a két foton nem szükségszerűen semlegesíti egymást; inkább valószínűségi eloszlást mutatnak a detektorokban.

Ez a kvantummechanikai jelenség egyike azoknak, amelyek a kvantumvilágban eltérnek a klasszikus fizikai intuíciótól, és az alapja számos modern technológiai alkalmazásnak, például a kvantumszámítógépeknek és a kvantumkommunikációs rendszereknek.