A költöző madarak honnan tudják, hogy mikor kell útra kelni, és hová kell menni?

Amúgy még egy érdekességet írok:

Tudtad, hogy az internetes globális fotótérképen az emberek többsége lazán képes 6-7 ráközelítéssel megtalálni a saját lakóházát az egész földgolyó szintjéről indulva?

[link]

P.S.

Nekem már lazán megy háromra is!

:-)

Vannak ilyen született ösztönös készségek. Például az ember ösztönösen szexuálisan felizgul a fajtársa testének a látványára, de a formailag nagyon hasonló emberszabású majmok testét visszataszítónak ítéli meg.

Egyes viszonylag primitív élőlények komplex életteret alakítanak ki, például az egyedül élő lopódarazsak formailag igényes sárkancsókat építenek, és azt telehordják kajával a leszaporodáshoz!

Nem is olyan bugyuta a kérdés, mint első olvasatra látszik, itt ugyanis a szerzett információ genetikai örökítéséről lehet szó, mert a kérdésben szereplő ösztön kialakulása erősen erre utal.

Igen megosztó kérdés ez, mert a genetika tudományának fejlődése alatt számos tévedés kapcsolódik hozzá és itt megemlíteném a szovjet Liszenko áltudományos kísérleteit, aminek erőltetésével szabályos éhínséget okozott a Szovjetunióban.

Végül kimondták, hogy szerzett információ örökítése nem lehetséges, de aztán árnyaltabb lett a kép és ma már elképzelhetőnek tartják hogy ritka és speciális esetekben mégis előfordulhat, ám sajnos sem biológus, sem genetikus nem vagyok, így nem ismerem ennek a pontos mechanizmusát, illetve az újabb tudományos eredményeket.

Olvastam ugyan erről régebben, de már nem nagyon emlékszem rá, de az ösztönök kialakulása kapcsán, vagy ha a szerzett információ genetikai örökítése irányában kutakodsz, bizonyára választ kapsz a kérdésedre.

Ezek az ösztönök is több millió éves múltra tekintenek vissza, nem a semmiből csak úgy bepattant egy csapat madárnak , hogy “menjünk Afrikába” és elsőre nyílegyenesen odataláltak.

Például könnyen lehet ha visszakövetnénk (már ha lehetséges) a faj eredetileg honnan hova vándorlt akkor két sokkal közelebbi pontot találnál. Talán még csak nem is Európa-Afrika vonalban lenne. Majd a generációk elteltével mindig egy kicsit eltolódtak az útvonalak például többek közt éghajlatváltozás miatt. Változott az éghajlat ezért máshol kezdtek megjelenni a számukra fontos táplálékok és/vagy az egyik helyen az év felében nem tudnának költeni sem. Ugyan így új ragadozók vagy betegségek is tudják módosítani az adott lelőhelyüket, szóval lényegében kihalnak egy olyan területen ahol korábban gyakoriak voltak s helyette egy másikon honosodtak meg stb.

De nem is muszáj konkrét oka legyen az útvonal változásának, simán történhetnek random mutációk amik egy-egy madarat kicsit félrevezetnek. S ha szerencséjük van akkor jó helyen kötnek ki és tovább élnek.

Szóval a vándorlási útvonalak tudnak változni és tették is meg tenni is fogják. Aztán amelyik madár ösztönei túlságosan rossz irányba vitték az aligha fogja továbbadni a “rossz irányba” vezető ösztönöket. Azok fognak szaporodni akik akarva-akaratlanul olyan helyre vándoroltak ahol életben maradnak. A fiókák öröklik ezeket az ösztönöket s minden kezdődik elölről.

Egyébként ha megnézel néhány térképet bizonyos madarak vándorlási útvonaláról akkor azt látod ,hogy azért nem olyan fix, elég nagy szórásban elterjednek. Például a gólyák sem egy konkrét afrikai országba/ helyre mennek, hanem hosszan Afrikán keresztül elterjednek. Van amelyik leutazik egészen Dél-Afrikáig.

Hogy mikor kell a költöző madaraknak indulniuk, azt a hőmérséklet, a környezet, a növények, táplálékok megváltozásából tudják, érzik.

Azt, hogy hová kell nekik menni, legfőképpen a fejükben (pontosan nem tudom, hogy mivel és hol) levő érzékszerveikkel döntik el, amik a föld mágneses mezejének erővonalait érzékelik. De a hőmérséklet és a környezet változásaiból is tájékozódnak. Az uticél nemkifejezetten Afrika, hanem Dél felé , hogy elmeneküljenek a hideg elől. Nyáron meg Észak az uticél, a nagy meleg elkerülése.