Súlytalanságban értelmetlen fel és le irányokról beszélni. Ha az ember a súlytalanságbeli körülményekhez alkalmazkodott volna az evolúciója során, akkor most hogyan különböztetnénk meg a három (hat) irányt?

Ahhoz, hogy az evolúció során a súlytalanság formáló tényező legyen, a súlytalanság állapotában kellene létezni.

Az asztronauták számára nem értelmetlen a különböző irányok megjelölése, ugyanis vannak körülöttük fix pontok, amihez tudnak viszonyítani.

Az ürjármű "padlózata", "plafonja" akkor is jelzi a lent, és fent irányt, ha éppen fejjel lefelé lebegnek.

Ahogy az 1-es is írja ha csak lebegnénk a semmiben akkor sehogy. Ha vannak fix pontok akkor azokhoz viszonyítanánk az irányt, de talán nem léteznének a “fel” és “le” fogalmak. Elvégre ezek kb a gravitáció irányát jelölik, anélkül meg nem lenne értelmük.

Egyébként csináltak mindenféle állatokkal meg növényekkel kísérleteket ,hogy hogyan viselkednek súlytalanságban. Hátha érdekel itt van például Sam O’Nella videója:

[link]

"akkor most hogyan különböztetnénk meg a három (hat) irányt?"

Akkor lehetne fejirány és lábirány. A beszélő vagy a címzett szempontjából szubjektíven. Mint most pl. a "menj balra" vagy "menj jobbra".