Ha ilyen ütembe halad a globális felmelegedés és a belsőégésű motorok eladása akkor az elkövetkező 10-20 évben a a nyári hőmérséklet MO-n elérheti a 40 fok feletti hőmérsékletet illetve milye a fekvésünk a felmelegedés szempontjából?

#11 Ez minket nem igazán fenyeget. Az emberiség nagy része sokkal melegebb térségekben lakik, mint mi. A 30-adik szélességtől délre mindenki kiröhögne minket, hogy 35 °C-os melegben 40 % páratartalom mellett félhullák vagyunk.

Az emberi faj igen meleg térségekben fejlődött ki, ennek megfelelően "gyárilag" a hőháztartásunk is alkalmazkodott ezeknek a térségeknek a szélsőségeihez (az egy másik kérdés, hogy az eddigi életedben mihez szoktál hozzá). Jelenleg nincs a Földön olyan hely, ahol valaha is megfigyeltek volna 40 °C melletti tartós esőzést (35 °C mellettit sem).

#12 A kérdező azt kérdezte: "Mi fog velük történni ... olyan napok, hetek amikor eléri a 42 43 fokot?"

Akkor bizony hőgutát fogunk kapni, nem kevesen. Lásd például a 2003 augusztusában Franciaországot súlytó hőséget, ahol a szokatlan hőhullámban 20000(!) ember vesztette életét. Az, hogy jelenleg nincs olyan hely a Földön amit leírtál, sem a kérdés, sem a válaszom szempontjából nem releváns.

"Szokatlan vagy sem, felkészülünk rá vagy sem, gyakorlatilag egy határon túl édesmindegy."

Én enyhén szólva nem nevezném édesmindegynek, hogy van-e a tartózkodási helyeden üzemelő légkondi felszerelve, vagy nincs.

"Az ember energiát alakít át, miközben hőt termel. Ezt a hőt le kell adnia, aminek az igen hatásos módja a párologtatás, magyarul izzadás. De ez csak egy pontig működik. "

35 °C-os harmatpont a kritikus érték, ahol az emberi test párologtatás révén már nem tud hőt leadni, és egészséges ember kb. 6 óra alatt hőgutát kap. 35 °C-os harmatpontot eddig a Vörös-tenger partján (ahol roppant forró sivatag és viszonylag párás levegő egyszerre van jelen) sikerült egy-egy mérőállomásnak nagyon kivételes esetben egy-két órán keresztül elérnie.

Az már plusz kérdéseket vet fel, hogy mi történne az emberiséggel, ha tartósan olyan körülmények lennének, ahol technikai segítség kellene a túléléshez.

A néhány napos, 1-2 hetes hőhullámokat át lehet vészelni, de nem rövid távon van a gond.

A Földön az átlaghőmérséklet folyamatosan változik, ami viszont egy lassú, ugyanakkor kitartó folyamat, amit nem lehet gyorsan az ellenkező irányba átfordítani.

A most zajló felmelegedés kapcsán is csupán arról van vita, hogy azt az emberi tevékenység mennyire gyorsította meg, nem pedig arról, hogy kizárólag csak az lenne az oka, de a végeredmény az, hogy rendkívűl gyors a melegedés üteme, ami évtizedek, évszázadok múlva katasztrófához vezethetnek.

Messze eltávolodva a jelentől, a Földön eddig öt nagy kihalási hullámot tart számon a tudomány, amelyek kiváltó okai különbözőek, de a klíma változott meg, amit az akkor élő lények többsége nem tudott tolerálni, de a folyamatok emberi léptékkel nézve hihetetlenül hosszúak lehettek, akár százezer években is mérhetőek.

Eltüntek az addig uralkodó fajok, és elkezdtek feljönni az addig jelentéktelen, de a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni képes fajok.

Vannak kutatók, akik szerint most is egy nagy kihalási hullám zajlik, amit nem az ember idézett elő, mert csak az elmúlt évtizedekben nagyon meggyorsított a tevékenységével.

Visszatérve oda, hogy az ember az itelligenciájával képes olyan technikai megoldásokat alkotni, amelyek segítségével számára élhetetlen körülmények között is élhető feltételeket tud biztosítani (pl képes repülni, búvárkodni, hűteni, fűteni, stb), de a techika nem végtelen, ahhoz energiaforrás kell, és bizonyos mértékig tartható csak fönt.

El lehet milliókat bújtatni a hőség elől, de milliárdokat már nem, és hiába a hűtött bunker, ha kevés lesz az élelem, stb.

Afrika ebből a szempontból lett puskaporos hordó, robbanásszerű ütemben nőtt, növekszik ott a népesség, annyi embernek nincs ott elegendő élelem, és a klímaváltozással még rosszabb lesz a helyzet.

Senki nem tudja mi lesz 50, 100, 200 év múlva, ami földtörténeti léptékkel csak egy pillanat.

"Senki nem tudja mi lesz 50, 100, 200 év múlva, ami földtörténeti léptékkel csak egy pillanat."

Az a baj, hogy a 20-25 évről sincs semmilyen elképzelésünk. Csak annyi a biztos, hogy az évenkénti 3% körüli gazdasági növekedés mellett addigra megint megduplázódik a gazdaság teljesítménye, ezzel együtt a nyersanyagok, a fosszilis energiahordozók felhasználása. Ez exponenciálisan növekvő kifosztása a Föld véges erőforrásainak, aminek gyakorlatilag a végére fogunk érni. Ebben a helyzetben fog minket találni a hirtelen felgyorsuló klímakatasztrófa (az évtizedben várják az első jégmentes szeptembert az Arktiszon), ekkor kellene valamit kezdeni az egyre élhetetlenebb környezettel, a haldokló ökoszisztémával aminek mi is részesei vagyunk. A mai, hihetetlen mértékben specializálódott globális civilizációnk egyszerre fog szembesülni a nyersanyagforrások kimerülésével és a bioszféra összeomlásával. Ez nem a távoli jövőben lesz, hanem még a többség életében!