Az etnikailag is magyarok hány százaléka valóban fehérember pigmentáció alapján?

Én soha nem értettem ezt igazán. Magyarnak lenni nem egy biológiai tulajdonságegyüttest jelent, hanem kultúrát, közösséget, szokásokat, identitást. Édesapám édesanyja cseh volt. Én akkor 25%-ban cseh lennék és csak 75%-ban magyar? De hiszen a cseh kultúráról nem tudok sokkal többet, mint mondjuk a szerb, a portugál vagy a bolgár kultúráról. Magyar az anyanyelvem, Magyarországon nőttem fel, magyar meséken, magyar mondókákon, magyar ételeken. A magyar történelmet és irodalmat ismerem, magyar szokások szerint tartom a magyarok által tartott ünnepeket. Több, mint 20 éven keresztül néptáncoltam, jó pár évig tanítottam is.

Nincs semmi gondom azzal, hogy a nagymamám a cseheknél született. Úgy nem is nagyon tartom nyilván ezt magamban, maximum az ilyen hasonló kérdéseknél jut eszembe. De egyszerűen a magyarságom szempontjából teljesen irrelevánsnak gondolom ezt a tényt. Tudod hogy hívták Szent István apját? Ébredtél már úgy, hogy a Vízipók vagy a Magyar népmesék dallamát dúdolod? Lázadtál valaha az ly ellen? A húsvétról a hímes tojás és a locsolás jut eszedbe? A karácsonyról meg többek között a mákos bejgli is? Ég a napmelegtől a kopár szik sarja? Ecc, pecc, kimehetsz? Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni? Hát akkor magyar vagy.

De még a kultúridegen vagy kultúrafüggetlen dolgok is tudnak identitásközösséget, kulturális jelenséget teremteni. Ha tudod, hogy Izaura rabszolgalány volt, akkor magyar vagy (főleg ha túl vagy a 40-en). Mert bár brazil szappanoperáról van szó, a brazilok többsége aligha emlékszik rá, nekünk magyaroknak meg kultikussá vált, még ha nem is a legpozitívabb értelemben. De még Szalacsi vagy a Bikicsunáj is összeköt, azonossá tesz minket.

Élnek itt Magyarországon sváb származásúak. Egy részük teljesen asszimilálódott, ha évekig élsz vele, akkor sem mondod azt, hogy „nem magyar”, vagy hogy „máshogy magyar”, mert valóban nincs semmiféle megkülönböztethető jellegzetesség benne. Maximum valamiféle családfa kutatás során derülhetnek ki a sváb felmenők. Vannak svábok, akik viszont őrizték a kultúrájukat és mind a mai napig vannak saját dalaik, saját mondókáik, saját ételeik, saját szokásaik. Sváb–sváb? Nem érzem úgy. Mert ez nem a géneken múlik, hanem a kultúrán és tényleg az önazonosításon.

Ezért nem igazán értem azt, hogy „etnikailag is magyar”, meg „valóban fehérember pigmentáció”, és nem értem, mi relevanciája van a magyarság szempontjából annak, hogy valakinek milyen gének milyen árnyalatúra festik a bőrszínét.

~ ~ ~

> A magyar etnikai csoport minden külföldi meghatározás szerint a lexikonokban.

Ja, csak az etnikum megint nem genetikai fogalom, hanem az azonos nyelv, azonos kultúra, azonos hagyományok, meg az összetartozás tudata tesz egy etnikumot etnikummá.

~ ~ ~

> > Szerintem az a magyar aki ismeri a múltat, és a jelképeket.

> A hungarofób román szlovák szerb történészek akkor mind magyarok? Ennyi elég is?

A múltban benne vannak a közelmúlt hétköznapjai is, a jelképekben meg tágabb értelemben a hétköznapi „mémek” is. A hungarofób román, szlovák, szerb történész lehet, hogy olvasott róla, tud róla, de nem élő benne, nem azonosítja magát ezekkel.

~ ~ ~

> "Egyébkénk, genetikailag a magyarok keveredtek mindenféke emberekkel, "

> Ez nem igaz, ilyesmi ökörséget azok állítanak akik nem ismerik a populációgenetikát

Betelepítettük, befogadtunk a besenyőket, kunokat, jászokat (jó pár településnév is őrzi ezt), székelyeket (oké, ők lehet, hogy kakukktojások), svábokat, szászokat, ruszinokat, szlovákokat, más szláv népeket, románokat, cigányokat, zsidókat (oké, ők részben vallási okokból kevésbé hajlamosak a keveredésre), de nyilván nem, még véletlenül sem keveredtünk. „Anyám kun volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az.” Hogy keveredtünk volna. Kedvesem felmenői között vannak – mint kiderült – svábok is, magyarok is, szlovákok is, de nem, keveredésről szó sincs. Én is egy soha nem látott anomália vagyok, mert a nagymamám cseh. Meg persze Kodály Zoltán is az volt, mert az apja magyar–flamand–cseh–morva felmenőkkel rendelkezett, édesanyja meg lenyel származású volt. Meg Bartók Béla is, akinek az apja nemesi származású, az édesanyja viszont bunyevác volt. Meg – ha már zene – valahogy Liszt Ferencnek is voltan magyar, de német és szláv felmenői is (német volt az anyanyelve, de a felmenői között voltak magyarok is). Valahogy nekem túl sok szemmel látható kivétele van annak az általános szabálynak, hogy a magyarok nem keveredtek más népekkel.

Vagy a te fogalmaid szerint ők nem ”etnikailag is magyarok”? Erről az „igazi skót” logikai hiba jut eszembe:

- Minden skót szereti a haggist.

- Az én nagybácsim is skót, de ő nem szereti a haggist!

- Nos, akkor ő nem igazi skót.

Petőfi nem magyar, hanem szlovák. Zrínyi Miklós meg horvát. Akkor már csak egy kérdésem van: Ki magyar egyáltalán?

> Miért kell sajnáltatni magad? Most úgy véled ettől talán kevesebbet érsz?

Nem, mert azt gondolom – függetlenül ettől a személyes tényezőtől –, hogy ilyen téren nem vagyok igazán kivétel. Illetve sejtésem szerint te sem vagy kevésbé kevert származású, mint én, de ha igen, az sem számít semmilyen szempontból, senki nem fog téged magyarabbnak tartani, mint engem. Sőt a néptáncon keresztül én sokkal jobban tisztában vagyok a magyar népi kultúrával és annak gyökereivel, ha te kevésbé, akkor lehet, hogy kvázi bárki szemében én tűnök magyarabbnak. (Holott erről szó sincs, a hagyományok ismeretétől nem lesz valaki „magyarabb”, maximum tudatosabb benne a magyarsága.)

~ ~ ~

De akkor tisztázzuk, hogy jól értem-e…

Tegyük fel volt egy magyar férfi és egy magyar nő – a te kritériumrendszered szerint is magyar –, akik 56-ban kivándoroltak Ámerikába. Tegyük fel, hogy a férfi megerőszakolta a nőt, a nő belehalt a szülésbe, így aztán a megszületett gyerek bekerült mondjuk egy atlantai árvaházba. Nem tud a származásáról, nem beszél egy árva szót sem magyarul, sőt azt sem tudja, hogy hol van Magyarország, vagy hogy egyáltalán létezik ilyen ország a világon. Ő a te értelmezésedben magyar. Nemhogy magyar, de sokkal inkább magyar, mint mondjuk Petőfi Sándor, Kodály Zoltán, Herman Ottó vagy éppen Szent István (aki legfeljebb 50%-ban lehet az, hiszen az anyja besenyő volt). Ez eléggé sajátos – és az emberek többségétől eltérő – értelmezése a „magyar” szó mibenlétének, jelentésének.

> "besenyőket, kunokat, jászokat "

> Nagy részüket kiirtották az oszmán háborúk idején, és pl: jászok kunok vérségen alapuló kiváltságrendszere a középkorban is gátolta a veygesházasságokat.

De a kettő között – mármint a betelepülésük és az oszmán háborúk között eltelt jó pár száz év. És ezalatt nem keveredtek? Meg kizárólag földbirtokosok voltak közöttük, nem voltak közöttük jobbágyok, jobbágysorba csúszottak, ahol aztán a kiváltságrendszer irreleváns. És ahhoz képest, hogy kiirtották őket, valahogy mégis több ismert történelmi személyről – vagy valamelyik felmenőjéről – azt tartjuk vagy magukról tartották azt, hogy kun származásúnak, évszázadokkal a kunok kiirtása után. Sajátos.

De közelítsük meg a kérdést más szemszögből. A Magyarországon lakók, magukat magyarnak vallók 20%-a valamilyen nemzetiségre utaló családnévvel rendelkezik (Tóth, Horváth, Németh stb…). Nem azért-e mert apai ágon valahol egy tót, horvát vagy német ősatya állt? Ha igen, akkor nem tudom miért ne feltételezhetnénk, hogy anyai ágon sem más a helyzet, csak onnan a családnév nem megy tovább. Pusztán ez alapján azért észszerű feltételezni, hogy egy magyarországi ember átlagosan legalább 20%-ban rendelkezik nem magyar felmenőkkel. Azért legalább, mert lehet, hogy valaki mondjuk szász is volt, meg amúgy kovács is, de a szakmáján keresztül valahogy jobban tetszett másoknak így utalni rá, mint a nemzetiségén keresztül. Az ő családneve Kovács lett, de amúgy lehetett volna Szász is. Ha tehát a maradék 80%-nak is a 20%-a nem magyar, akkor mindjárt azt kapjuk, hogy egy magyarországi ember felmenőinek nagyjából a harmada nem magyar. Ha Magyarországnak az etnikai arányát nézzük a családnevek kialakulásának idején, az sem mutat nagyságrendileg más arányt. És mégis, ezek ma mind magyarnak vallják magukat. Hogy történhetett ez? Mikor történt ez? És azóta sem keveredtünk? Nem gondolom, hogy nagyapám korában egy magyar ember nem vett volna el egy Tóth családnevű lányt, pusztán azért, mert ugyan magyarnak látszik és magyarnak vallja magát, de mégiscsak Tóth a neve. És ha így van, akkor legalább 3 generáció óta már tudtunkon kívül keveredünk.

Ez valahogy nagyon nem erősíti meg azt az elképzelést, hogy a magyaroknak a más népekkel való keveredése elenyésző arányú lenne.

Az sem, hogy XVIII. század végére az ország népességében a magyarok aránya 40% alá is benézett, majd bő száz évvel később már 50%-on felül volt. Ha nem keveredtünk, akkor ennyire túlszaporodtuk volna őket? Még különösebben drasztikus történelmi események sem voltak közben, leszámítva a 48–49-es szabadságharcot, ami viszont az adatok szerint nem módosított érdemben az etnikai arányokon. Nekem logikusabbnak tűnik úgy első blikkre is, hogy úgy lett magasabb a magyarok aránya, hogy a nem magyarok asszimilálódtak. Ennek meg az a következménye, hogy nem tudván a felmenőik származásáról – vagy lényegtelennek tartva azt – nyilván óhatatlanul keveredtek is a magyarokkal legalább az elmúlt 100–150 évben.

Mert ha a más népekkel való keveredés ilyen mértékű, akkor tényleg az a kérdés, hogy akkor tulajdonképpen kik is magyarok egyáltalán, és mégis miért releváns kérdés, hogy annak a fél tucat embernek – akik a te kritériumrendszered szerint magyaroknak számítanak – azoknak milyen színű a bőre vagy a haja.