Mi az oka annak, hogy a tigris -- legalább is alapértelmezetten -- nem tekint prédaként az emberre?

A ragadozók jellemzően nem tekintenek prédaként az emberre! Nem a tigris, a ragadozók. Ennek jellemző oka, hogy a természetben adott az élelemlánc, és ebben az ember a csúcson van. A ragadozó jellemzően akkor eszik embert, ha az felelőtlenül behatol a territóriumába, ott ostobán viselkedik. Mondok példát. Svalbardon (Norvégia) manapság elég sok az éhes jegesmedve az ismert melegedési problémák miatt. Nem sok, de azért relatíve gyakori az emberi haláleset, ebből kevés az emberi hús fogyasztása. A halottak egyike sem helyi ember, mind turista a felelőtlen fajtából.

Észak Amerikában nagyon sok a medve, nagyon sok a turista és nagyon nagyon kevés a haláleset, baleset se sok. Igaz, ott hatalmas gondot fordítanak a felvilágosításra, és rendkívül szigorúak a kihágásokkal szemben. És elég sok ilyen őr van ott, ahol a helyzet kritikus.

Indiából lehet a kérdésbeli példákkal találkozni. Ott túl nagy a szegénység, nem ritka az éhínség, viszont a trópus adna élelmet, de nem lehet akárhogyan megszerezni. A tudatlan éhes ember nem mérlegel, nem körültekintő. És áldozattá válik. A tigris azt tanulja meg, hogy ez a préda könnyebben elejthető, mint a neki megszokottak. Élég természetes, hogy átszokik. Sőt, neki is megvannak a problémái, ezért már bemerészkedik az emberi élőhelyekre is néha. Ha szerencséje van, könnyű prédára lel (és tele lesz vele az újság), ha nincs szerencséje, ő lesz a préda.

A természetben nincs új a nepa alatt.

Az állatok nem ostobák, nagyon jól fel tudják mérni, hogy a prédájuk mire lehet képes és egyáltalán nem akarnak fair módon eljárni, igyekeznek biztosra menni, mert pontosan tudják ők maguk mire képesek és mikor milyen veszélynek teszik ki magukat.

Láttam már felvételt párduc és óriáskígyó harcáról, de ehhez mindkét állat csak végszükségben fordul, van ennél sokkal könnyebb lehetőség a létfenntartásra.

Az ember mozgása, a karjai, lábai hatótávolsága, lendülete, gyors irányváltozásai és az egész megjelenése akkor is veszélyeket mutat, ha nem karatebajnok, vagy pankrációs ketrecharcos.

Az állatok már kölyökkorban kezdik megismerni és begyakorolni saját ösztönös harci technikájukat, ez alatt szereznek tapasztalatokat és jól fel tudják mérni akár egy asszony erejét is és ha nem muszáj, nem veszélyeztetik a szemük épségét például, mert az emberek mozgásából látják, hogy képesek lehetnek azt megsérteni, de egy őz, vagy egy zebra, ha megfelelő irányból, megfelelő módon van megtámadva, akkor erre képtelen, pontosabban van rá módja a ragadozónak, hogy a sérüléseket elkerülje, ám az ember összetettebb mozgásai több veszélyt sejtetnek.

Vannak viszont híres emberevővé vált oroszlánok, tigrisek, nagymacskák, akik rájöttek az ember gyengeségére, hogy valójában nem is annyira veszélyes és rászoknak az emberevésre, főleg mivel sérültek, vagy öregek már, mert más mozgékony prédát ejteni nem tudnak valami miatt, így kénytelenek bevállalni a feltételezett veszélyeket, aztán kiderül a számukra, hogy az ember nem is olyan veszélyes ellenfél, mint aminek látszik.