Szerintetek érdemes a jövőt tervezgetni?

Jövőt pont hogy olyankor érdemes komolyan tervezgetni, amikor várhatóan sz-r dolgok jönnek.

Merthogy pont a prosperitás időszaka az, amikor nem kell túlagyalni semmit, mert a lehetőségek szinte végtelenek, ha az egyik ajtó bezárul, majd nyílik egy másik, a hibás döntéseknek komoly következménye igazából nincs.

Csak képzelj el két scenario-t.

1. Nyár van, óriási gazdasági konjunktura, egy komoly tech cégnél dolgozol, amelyik épp behúzott egy óriási nagy projectet, egy qrva jól fizető programozói állásban vagy, stb.

Mi lehet a legrosszabb, ami történik 1 éven belül? Nem tudsz menni Balira nyaralni, csak mondjuk Ibizára?

Na bumm, nem nagy ügy, épp ezért nem érdemes túlagyalni.

2. Nyár van, épp kirúgtak, mert becsődölt a munkahelyed, általános gazdasági válság van, óriási infláció, az ukrán és magyar hadsereg már lövi egymást a határon, Kína megtámadta Taiwant, Irán lezárta a hormuzi szorost, az aszály miatt már tudható, hogy termés idén is nuku, mindenből hiány, stbstb.

Mi lehet a legrosszabb, ami történik?

Hát konkrétan akár éhen is halhatsz, vagy kirabolnak pár ezer forintért/pár konzervért, stb.

Tehát épp ez az a helyzet, amikor nagyon komolyan tervezni és gondolkodni kell, mert itt nem engedhetsz meg magadnak tévedést és hibázást, mert súlyos és végzetes következményei lehetnek.

Persze ha te hosszú távú, 20-30-40 évre tervezésre gondolsz, akkor ki kell ábrándítsalak, az ilyen hosszú távra tervezés mindig is csak önámító illúzió volt.

"1-2év távlatában gondolkozom.Szeretnék,férjhez menni és családot alapítani de nem tudom hogy van e értelme ilyenekről ábrándozni és tervezni"

Kva nagy közhely, de attól még igaz, hogy a remény hal meg utoljára :)

Ha az emberiség többsége a mostaninál sokkal sz-rabb életkörülmények és kilátások között úgy gondolkodott volna, mint te, hogy csakis a biztos tutiba alapít családot meg szül gyerekeket, már rég kihaltunk volna :)

Nem tudom már, hol olvastam, de a lényege az volt, hogy háromféle gondolkodási séma van.

- optimizmus: minden jó lesz, semmi baj nem fog történni

- pesszimizmus: minden sz-r lesz, kár minden erőfeszítésért

- és a pozitív realizmus: egészen biztosan lesznek sz-r dolgok, de lehetnek jó dolgok is, a lényeg, hogy bízok magamban, hogy le tudom küzdeni a nehézségeket, és kihasználni a "hullámhegyeket".

A helyzet az, hogy a pesszimizmus és az optimizmus is delúzió, mindkettő életképtelen gondolkodási séma és élet-stratégia, a pesszimizmus azért, mert eleve megfoszt a küzdeni akarástól, az optimizmus pedig azért, mert nem készít fel lelkileg a csalódásokra.

Ennek a szellemében próbálj gondolkodni a jövőről.

Háborúk?

Majdnem biztos, hogy az ukrán-orosz háborúnak idén(2023) nem lesz vége, és a legjobb forgatókönyv még az, hogy az ukrán határokon belül marad, és a jelenlegi intenzitással és eszközökkel folytatódik. Ennél csak rosszabb lehetőségek vannak, pl. Irán rendetlenkedni kezd, Kína-Taiwan meccs, Észak-Korea-Dél-Korea, Szerbia-Koszovó, stb.

Igazából valószínűbb, hogy ez a háború tovább eszkalálódik, mint hogy nem.

Járványok?

Most, hogy Kínában feloldották a totális lockdown policy-t és kvázi szabadjára engedték a járványt, bármikor mutálódhat egy új variáns, ami újra letarolja a fél világot.

Napkitörés?

Hát ezt nem lehet jósolni - ennyi erővel attól is retteghetsz, hogy az Apophis kisbolygó belénk csapódik, és akkor tényleg mindmeghalunk.

És akkor a globális klímaváltozásról még nem is beszéltem, még egy ilyen aszályos év, mint a 2022, amire igen jó esély van, és nagyon komoly éhínségek lesznek a fejlődő világban, amiknek természetesen ránk is hatása lesz.

Ez a realitás, ezek várnak ránk valószínűleg.

De most, hogy tudod ezt, nyilván nem fogod az ereidet felvágni.

(Vagy ha igen, akkor hülye vagy)

Az életképes stratégia ebben az esetben nem az, hogy áá, minden sz-r, minden felesleges, hanem pszichésen elteszed a megfelelő polcra ezekt a kihívásokat, végiggondolod a dolgokat, hogyan tudod mitigálni ezeket, és ezeket figyelembe véve tervezed meg az életedet, a gyerekvállalást, a családot, stb.

Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát. Martin Luther

Nem számoltam össze, hogy így 40 éves koromra hány világvégén vagyok túl. Jövőre is lesz év.