A hullaszaghoz hozzá lehet szokni?

Patológián nincs büdös, hűtik a testeket, a temetkezési vállalkozó sem igazán érintkezik a holtakkal. A kórházban a boncmester öltözteti fel őket temetés előtt.

A nyomozó, tűzoltó már más téma, ők tényleg találkoznak oszló holttesttel. Az ember ösztönösen undorodik a bomló fehérjék szagától, nem lehet megszokni.

Ahogy a Citromfejben mondá vala a gyógyító guru:

"Mindent meg lehet szokni!"

Az emberi idegrendszer adaptív.

Megtörtént sztori:

Amikor kiskoromban először vezettek végig egy járási modern nagykórház üzemi konyháján, akkor majdnem bőgni kezdtem a rosszulléttől, és könyörögni kezdtem a közeli hozzátartozómnak, hogy húzzunk innen, mert behányok. Ekkor távoztunk a mosogatóüzem helységén keresztül - és mivel nem bírtam ki levegővétel nélkül - kidobtam a taccsot.

Későbbiekben már fájdalom nélkül kibírtam a konyha szagát, és a mosogatón is képes voltam faarccal átmenni visszatartott lélegzetvétel nélkül.

Kiegészítés:

A mosogatóban dolgozó "egyszerű lelkivilágú" nőszemélyek a legboldogabb személyzetnek tűntek az egész intézményben. Munka közben mosolyogva beszélgettek és kacarásztak - egyáltalán nem törődtek a gyomorforgató bűzzel!

Minden alkalommal meg kell szoknom, alapvetően érzékeny a szaglásom. Kellemetlen a szag, de tömegközlekedésen gyakrabban kap el a hányinger, mint egy bonctetem előtt.

Boncoláskor minden üreg nyitásával más szagok jönnek, "megújul", akkor ismét meg kell szokni. Tehát hasüreg nyitásnál is, meg mondjuk gyomor felvágásánál is. Mellüreg és szervei amúgy kifejezetten nem büdösek, a legdurvább a gastrointestinális traktus. A többi az teljesen hétköznapi.

Amúgy meg annyira lefoglal a boncolás, hogy nem is jut rá időd, hogy a szaggal foglalkozz - legalábbis nálam így van.