Van összefüggés a tér/idő 2^kontinuitása, és anizotróp jellege között?

@2*Sü:

> 3. 2^c számosságú ponthalmazt, mint teret elképzelni is nehéz lenne.

Akkor segítek elképzelni, figyelj! A 2^c tér kisebb megkötésekkel a következőképpen néz ki: adott egy félegyenes, ami eddig c ponthalmazt jelent. A félegyenes minden nem-kezdőpontjából kettéágazik további félegyenesekre, amik szintén továbbágaznak,... a végtelenségig iterálva egy 2^c számosságú ponthalmazt, tkp. "folytonos" fát kapunk. De ha nem kettéágazna, hanem háromfelé vagy alef-nullfelé, akkor is 2^c lenne.

Ennek a fizikai reprezentációja a gyakran tárgyalt elágazó időszálak elmélete: minden pillanatban szétágazik az idő, és a különböző időszálakban potenciálisan más események játszódnak le. (Ennek peremfeltétele, hogy az idő tényleg egy ilyen 2^c struktúra kell, hogy legyen, ill. lehessen megkülönböztetni az időszálakat - például azáltal, hogy bizonyos események bekövetkeznek, bizonyosak meg nem.)

Egy ilyen időfa bizonyára anizotróp. De ha elhagyom azt a megkötést, hogy csak félegyenesekről van szó, hanem egyenesekről, akkor máris izotróp jellegűvé válik az egész - szerintem.

Azért élek az időfa félegyenesből induló 2^c struktúrás modelljével, ezzel párhuzamosan az anizotróp jelleget erősítve, mert tényleg van az időfa eredő félegyenesének kezdőpontja: az Ősrobbanás időpontja. Ezzel szemben a tér |R^3| = c, azaz egyenesekből kifeszített struktúrájú modellje egybecseng azzal az ismerettel, hogy a tér tényleg minden irányban végtelen, nincs irányfüggő kitüntetettsége, azaz izotróp.