Az oldhatosagi szorzat miert csokken?

A válasz igazából attól függ, hogy milyen szintű magyarázatra van szükség. Egy magasabb szintű közelítés első lépése, hogy belássuk, az adott anionok eltérő polarizálhatósággal rendelkeznek. Ez F->I irányba nő. Egy másik dolog, hogy az anionok sokkal nagyobb rádiusszal rendelkeznek (mint minden felvett elektron esetén), ami egyel lentebbi periódushoz hasonlítható.

Ha megnézzük, hogy a szolvatációhoz:

1, szolvatált ionok képződése legyen kedvező (a kötés ionos karakterű),

2, a kristályrács könnyen bontható legyen,

akkor azt találjuk, hogy egyik sem jellemző ezekre a vegyületekre. Ez válasz a rossz oldhatóságra, de nem ír le trendet. A felmerülő kérdés tehát, hogy melyik tulajdonságban van különbség.

A válasz az, hogy az ezüst-ionok és anionok közötti kötés eltérően ionos jellegű. Ezt a molekulapályák átfedésével tehetjük meg. A leghasonlóbb pályát az első bekezdés alapján az AgBr esetén várhatnánk (azonos sorba kerülhetne rádiusz szerint), de ott már sokkal erősebbek a relativisztikus hatások és a kontrakció miatt a jóddal legjobb a pályák átfedése. Másszóval: az AgI a legkovalensebb az AgX vegyületek között.