Az ózonlyukról mikor szereztünk tudomást?

A 70-es évek elején már felvetődött, hogy bizonyos folyamatok nem elhanyagolható mértékben pusztíthatják az ózonréteget. A 70-es évek közepére az ózonréteg pusztulásának hipotézisét tudományosan kellően alátámasztottnak tekintették, ezután kezdték bizonyos anyagok – pl. a freon – kibocsátásának a korlátozását.

Ha minden igaz, akkor az Antarktisz feletti ózonjuk felfedezése a 80-as évek közepén történt, maga az ózonlyuk fogalma is ekkor látott napvilágot.

[link]

"

Elsőként az 1970-es években tapasztaltak ózonkoncentráció-csökkenést az Antarktisz feletti sztratoszférában. A mérések gyors ütemű csökkenést jeleztek, míg 1955-ben 320 Dobson-egységet mértek, addig 1975-re ez 280-ra, majd 1995-ben 90-re süllyedt. Mivel más régiókban a mérések folyamán nem tapasztaltak csökkenést, ezért közel egy évtizedig mérési hibaként könyvelték el az antarktiszi eredményeket. 1974-ben három tudós, Paul Crutzen, F. Sherwood Rowland és Mario Molina kimutatta, hogy a fogyatkozás valóságos jelenség, és rámutattak, hogy az okozóit a mesterséges eredetű vegyszerek körében kell keresni. A felfedezésért a három tudóst megosztott Kémiai Nobel-díjjal jutalmazták 1995-ben.

"

[link]