Wignerék tényleg kivételes tudósok voltak, vagy csak a múlt tette azzá őket?

A dolgok nem hasznosak vagy haszontalanok

Az ember altali felhasznalasuk soran valnak hasznossa vagy karossa.

Ha egy Fold fele szaguldo nagy meretu aszteroidat teritenenk el a palyajarol nuklearis bombakkal, amely amugy telibe verne a bolygonkat, akkor is azt mondanad hogy haszontalan dolog a nuklearis bomba?

Egyénileg nem volt egyikőjük sem kivételes, viszont maga a jelenség (század közepi kivándorolt magyar tudós) annyira jellegzetes volt, hogy az amerikai egyetemeken nevet is adtak ennek a generációnak, ők voltak a "Martians", azaz "marslakók". A név onnan jött, hogy földöntúli ötleteik voltak, a gondolkodásuk teljesen eltért az angolszász következtetési rendszertől amire az ottani tudományos logika épült, ráadásul a nyelv amit beszéltek minden kollégájuknak teljesen érthetetlen volt, mint ha csak E.T. a földönkívüli csöppent volna közéjük. Aztán erre a legendára persze maguk a magyarok is rájátszottak, Szilárd Leóról van egy anekdota miszerint egyszer megkérdezte tőle egy újságíró, hogy szerinte mi a valószínűsége az intelligens földönkívüli életnek, mire ő azt válaszolta, hogy talán már meg is találtuk az intelligens földönkívülieket, s itt élnek közöttünk, csak magyarokként ismerjük őket.

Ha végigmégy a korabeli tudományos adatbázisokon és klaszterezed ennek a nagyjából 20-30 kiemelkedő és további 40-60 jelentős kutatónak a pályafutását, életútját akkor az alábbi következtetések vonhatóak le:

1) Átlagos kispolgári családok, mérnök, tanár és hasonló foglalkozású szülők.

2) Szinte mind ugyanabba a 3-4 budapesti gimnáziumba jártak alig pár kilométeres sugarú körön belül, sokuknak ugyanaz volt a matematika és fizika tanára - magukat a tanárokat is külön szokták egyébként jegyezni s kutatni, hiszen ez alapján fel lehet állítani a hipotézist, hogy a középiskolai tanulmányok és a pedagógiai módszertan erősen befolyásolták (vagy befolyásolják még ma is) a felnőttkori teljesítményt.

3) Az egyetemeik viszont már nem voltak közösek - akadt, aki a korabeli ELTE-re, megint más Bécsbe, Németországba vagy rögtön az Egyesült Királyságba ment. Rangos egyetemekre, de azért ez alapján nem lehet állítani, hogy a BME Vegyészkarán szívta volna magába a tudást sok Nobel-díjasunk.

4) Sokuk amolyan polihisztor volt - bár volt egy szűk saját kutatási területük, de mindig mindennel is foglalkoztak kicsit ami érdekelte őket - Neumannt legalább 3 különböző szakterület megszületésénél jegyzik, Harsányi János kb. bárminek a matematikai megközelítésével foglalkozott ami épp eszébe jutott, s Szilárd Leó is rengeteg témába belekóstolt akár felkérésre akár belső inspirációra. Ez abból a szempontból nem különösebben említésre méltó, hogy természettudományos területen ez gyakran előfordul (Carl Sagan vagy Feynmann is az voltak), de ennek eredményeképp kicsit látni kell azt is, hogy ők általában nem azok a tudósok voltak, akik sok évnyi fáradtságos munkával megadták a részletes válaszokat és kidolgozást a tudomány nagy kérdéseire, hanem inkább az a típus, akik odakontárkodtak a többi kutató asztala fölé és a jegyzeteiket átnézve fel tudták tenni a jó kérdéseket. A mai tudományos közegben ezzel amúgy nem sokra mennének.

Az a generáció valóban kivételes, nemcsak a magyarok, hanem mindenki más, akik Einsteinnel egy időben éltek. Csak hogy érezzük a kontrasztot: manapság sokszor arra adnak Nobel-díjat, ha sikerült bebizonyítani amit ők már akkoriban elméletileg előre jeleztek. Az 1900-as évek elejétől Planckal kezdődően nagyjából Feymannig, olyan fizikát írtak le, amit azóta sem sikerült megcáfolni, de ők olyan új szempontokat emeltek be, amik addig teljesen elképzelhetetlen voltak.

A fizika jelenleg bélyeggyűjtés. Ez azt jelenti, hogy csak gyűjtik az adatokat évtizedek óta, de igazán nagy előrelépés nem igazán volt 70 éve. Csupán a már megszerzett tudást használták fel, de igazán új és korszakalkotó tudást nem sikerült szerezni.