A folyóknak és a tavaknak hány fok a fagyáspontjuk?

Nulla fok. A be nem fagyás oka kettős. Eleinte az, hogy van mozgás (hullámzás), amely energiát igényel, és ez a vizet nem engedi szilárd halmazállapotúvá válni, mert az elég sok energiaveszteséget jelentene. Ha tartósan van sokkal hidegebb (mondjuk itt -10°C egyfolytában fél évig), akkor egy darabig a hőáramlás lassúsága nem engedi megfagyni a vizet. De ahogy a melegebb helyekről egyre több hő áramlik a hidegebbek felé, egyre szélesebben, egyre mélyebben fagynak meg a tavak. Szibériában évszázadok óta nagyon hideg van, nyáron is alig megy nulla fölé. Ott a talaj sok méter vastagon fagyott. A rövid nyár alatt legfeljebb egy két méter olvad fel, aztáén ismt itt a tél.

Azért nem teljesen nulla fok. Egy adott tó/folyó fagyáspontja függ az ottani légnyomástól, ami eleve változik valamennyire, plusz a tengerszint feletti magasságnak is függvénye, ezen kívül a folyó/tó nem tiszta víz, hanem kismillió oldott anyag található benne, ami szintén változtatja a fagyáspontját. Így adott helyre és adott időre jellemzően van eltérés a nulla foktól, általánosságban pedig nem lehet semmilyen értéket mondani, "a tavaknak xy fok a fagyáspontjuk" jelleggel.

Az sem elhanyagolható egyébként, hogy a nagy víztömeg sokkal lassabban hűl le (és melegszik fel) mint a körülötte lévő szárazföld.

A legnagyobb oka hogy a tavak nem fagynak teljesen be az az hogy a jég fajsúlya kisseb mint a viz, és bizonyos fokig hőszigetőlöként is funkcionál. Ha a hideg viz/jég lesülyedne sokkal tőbb minden fagyna teljesen be.

Tegnap még folyt a patak az Alpokban 2000 méteren -13 fokban. Ott a mozgási energia nyert :D

A 4°-os víznek a legnagyobb a sűrűsége, tehát a nagyobb víztömeg esetében jelentős a víztömegen belüli függőleges áramlás. A víznek igen nagy a fajhője és a fagyáshője is, tehát igen jelentős hőmennyiség elvonására van szükség, ezért a nagyobb víztömegeknek földi körülmények között a teljes tömegüket tekintve nagyon hosszú idő kell a teljes befagyáshoz.