Szerinted valamikor a közeljövőben a tudósok megtalálják az öregedést okozó géneket és sikerül is kiiktatni őket tehát nem öregedünk meg soha?

"már most gond van az idősebbekkel, mert folyamatosan változik a világunk, és ehhez ők képtelenek alkalmazkodni. Mi lenne, ha még tovább élnének?"

Olyanról beszélsz amiről fogalmad nincs! Én 70 éves vagyok és hozzám képest seholse vagy! Ja hogy én mindíg jó tanuló voltam? A PC-met én állítottam össze peldaul.

"ehhez ők képtelenek alkalmazkodni."

Nem sértés, hanem tény.

Azt elhiszem, hogy ha jó műszaki érzéked van, még 70 évesen is megtanulhatod, hogyan lehet egy PC-t összeállítani.

De a tanulás és a világkép kialakítása nagyrészt fiatal korban történik. Olyankor nagyon gyorsan tanul az ember (pl. azért is, mert kritika nélkül magába fogad mindent).

Idősebb korban egyszerűen nem lehet olyan gyorsan tanulni.

Másrészt egészen fiatal korban, ahogy az ember szembekerül a külvilággal, az agya ahhoz alkalmazkodik. Ha pl. valaki soha nem hall hangot, süketnéma lesz: ezek az agyterületek elsorvadnak, az agy többi része megnő.

Azt fogja tudni, amivel már kiskorában is szembekerült.

Ha a világ nagyon megváltozik körülötte, ahhoz már csak korlátozottan tud alkalmazkodni - ha akar egyáltalán.

Mondjuk egy mélyen vallásos ember nem hiszem, hogy csak úgy ateista lesz - akkor sem, ha már naponta hozunk létre újabb ősrobbanást.

Ez emberfüggő. Apámnak például nem okoz gondot alkalmazkodni a mai technikához, az mondjuk igaz, hogy utál majdnem mindent, az egész csaló, mocsok rendszert, de talán nem ok nélkül :>

Anyám viszont, aki jóval fiatalabb, még a mobilt se volt hajlandó használni régebben, merthogy ő nem tud azon az izén beszélni...

A vallásnak meg semmi köze ehhez, a világ keletkezését a modern technika se tudja jobban megmagyarázni (mi volt az ősrobbanás előtt?), mint az, hogy "teremté Isten a mindenséget"...

Én biológus vagyok, van talán egy kis rálátásom a dologra. Akik eddig nyilatkoztak, azok közül a többséget érdemes elfelejtni, mert láthatóan a Blikkből származnak a tudományos ismereteik.

Az első válasz (07:38) korrekt.

A második válasznak (07:44) nincs sok köze a kérdéshez.

A harmadik válasznak (09:24) a tárgyhoz tarozó részeire mint szakember mondom, hogy hülyeség, a többire (kormány, összeesküvés, stb) mint magánember.

A negyedik (10:09) nem válaszol igazán a kérdésre, csak általános ilyen ezo-dumával.

A többi kérdést sem vesézem végig, kb senki se ért hozzá, egészen…

A 11:52-es korrekt.

A 12:51-est felejts el, túl sokat nézi a TV-t.

A 12:55 érvelése tehát az, hogy mivel ma még nem tudunk gyógyítani egy adott betegséget, ezért a jövőben nem tudunk majd fiatalítani. Ez az érvelés akkor sem állja meg a helyét, ha véletlenül jó következtetésre jut.

A többi nem a kérdésre válaszol.

Na akkor nézzük a szakmai részt.

A biológusok egyik első óráján elmondják a legfontosabb dolgot: az élőlények nyílt rendszerek. Ez a kulcsmondat. Aki bármit tud a nyílt rendszerekről, az tudja, hogy egyetlen nyílt rendszer sem tartható fenn örökké. Teljesen mindegy, hogy az a nyílt rendszer pontosan micsoda, mennyire bonyolult, milyen nagy vagy milyen szép, soha, egyetlen nyílt rendszer sem tart örökké, sőt, öregednie kell.

Mi a baj a nyílt rendszerekkel? Az, hogy entrópiát „termelnek”. Az entrópia nem más, mint a rendszerek összevisszasága, vagyis a rendezettség elromlása, rendezetlenné válása. A nyílt rendszerek azért nyíltak, mert állandóan energia bevitel és kivitel történik, és közben óhatatlanul entrópiát termelnek, vagyis romlanak. (Nem akarlak a termodinamikai részletekkel untatni, de ezek sajnos elég jól bizonyított tények.)

Persze ideig-óráig az entrópia ellensúlyozható, sőt, le is győzhető. Csakhogy az a probléma, hogy az élet entrópia-legyőző alrendszere is egy nyílt rendszer, aminek már nincs egy további helyreállító al-alrendszere, vagyis egyszer csak ő maga is elkezd romlani, így tulajdonképpen eljön egy pillanat, amikor a termelődő entrópia (azaz rendszerhiba) nagyobb lesz, mint a helyreállított rendszer. Mivel minden rendszernek van egy olyan hatásfok értéke, aminél nem lehet jobbat elérni, ezért mindig lesz egy olyan öregedési mérték is, aminél kisebbet nem lehet elérni. Vagyis minden rendszerhez tartozik egy olyan érték, aminél nem tud kevésbé öregedni, persze lehet, hogy annál sokkal jobban öregszik a valóságban. Ez volna tehát a fizikai megközelítés.

Nézzük az élet biokémiáját. Az alapvetés ugye az, hogy van egy információ (DNS), amiről több lépésben képződnek az élet működéséhez nélkülözhetetlen fehérjék. Minden lépés tökéletlen, ezért hibák halmozódnak. A sejtosztódásokkor a DNS-ben is hibák halmozódnak, így bármilyen tökéletes is volt a petesejt DNS-e, osztódásról osztódásra egyre több lesz a hiba. A hibákat persze megpróbálja kijavítani a sejt, de nem tudja mindet (maga a hibajavítási mechanizmus sem működik ám tökéletesen), így minél többet osztódott egy sejt, annál több hibát gyűjtött. Vannak olyan sejtek, amik rövid ideig élnek, és vannak, ezért mindig osztódniuk kell haláluk előtt, hogy darabra ugyanannyi legyen. Más sejtek sokáig élnek (pl idegsejt). Az idősödés egyik oka, hogy egyre kevesebb az a sejt, ami még relatíve hibátlan, mert a legtöbbjük olyan sok osztódáson van túl.

Nézzük az élet dinamikáját. Ugye tudjuk, hogy az élőlények különböző teljesítményre képesek. Ha futni kell az oroszlán elől, akkor jön az adrenalin, és szinte emberfeletti tempóra vagyunk képesek. Ugyanez a jelenség ismert sejtszinten is. Az élőlények mindig többre képesek egy rövid ideig, mint amit a hétköznapokban használnak, azaz semmi nincs csúcsra járatva, vannak tartalékok. Ez egyébként tök normális, az emberi rendszerek közül is azok a jók, amikben van tartalék. Csakhogy a tartalék kihasználása mindig kerül valamibe. Olyankor gyorsabban kopik, több hiba halmozódik. Ezért a szervezet mindig mérlegel, hogy merre dőljön a mérleg. A gyorsabb osztódás több hibához vezet, de egy seb esetén nem lehet hetekig várni, míg lassan osztódik a bőr, hanem gyorsan be kell hegednie. Ezért is lesz csúnya, heges, mivel gyors, ám hibákat jobban halmozó osztódás eredménye. Elvileg ha lassabb lenne az anyagcserénk, akkor élhetnénk tovább, de egy csiga is gyorsabb lenne nálunk.

Nézzük genetikai szempontból. Vannak olyan gének, amik hatnak az élethosszra. Egérben vagy kukacban ezeknek a géneknek a manipulálásával akár 150% élethosszt is elértek (mint emberben egy 120 körüli lenne). Csakhogy a dolognak ára van, amit az állat nem tud elmesélni, ám a viselkedésén jól látszik: szarul érzi magát, alig szaporodik. Örülünk, hogy milyen hosszan élnek, de lehet, hogy az egész életüket hányinger és fájdalom övezi, ami nincs rájuk írva, nem lehet lemérni. Egyébként van egy rossz hírem: egy már megszületett egyedben nem lehet a géneket kicserélni, úgyhogy bármit is érnek el a kutatók, abból te már nem részesülsz, max a gyereked.

Olyan gén, ami direkt az öregítésért felel, nincs. Tehát ezeket nem lehet csak úgy "kilődösni", hogy hosszan éljünk. Ez nem olyan, mint amikor az autó sebességét egy mikrochip lekorlátozza, és ha azt kilőjük, akkor gyorsabb lesz. Ez sokkal inkább olyan, mintha kivennénk a légszűrőt, ami valóban lekorlátozza a teljesítményt, de cserébe óvja a motort.

(Mivel a kérdés a genetikai lehetőségre irányult, ezért a társadalmi hatásokat kár elemezni, így nem is fogom. Szerintem ezek a válaszok jelen esetben nem hasznosak, csak helykitöltő rizsák.)