Az öszötönökhöz hasonlóan nem lehetne a DNS-be olvasási készséget vagy nyelvtudást is beépíteni?

Az utódok ellátása hosszú távon ugyanazokat a készségeket igényli, ezzel szemben a nyelv változik. Utóbbit ezért nem lenne értelme olyan ösztönként programozni, mint pl. a hangszín, testbeszéd értelmezését, ami szintén viszonylag stabil dolog.

Ami tényleg jó lenne, ha a nyelvérzék, vagyis a gyors és könnyű idegennyelv-tanulás lehetősége ugyanúgy meglenne genetikailag, mint a két lábon járás készsége. Erre viszont nem fog sor kerülni, mert nem hat közvetlen szelekciós nyomás ilyen irányba.

> azok csakis úgy lehetnek, hogy az agyukba ez eleve genetikailag bele van programozva

Ez egy erős költői megszemélyesítés. Anno volt a macskának egy elődje, amiben olyan mutáció jött létre, hogy a szülés utáni hormonális állapotban számára a placenta vonzó, ízletes dolognak tűnt. Mivel ő és az utódai egy kicsit nagyobb eséllyel éltek túl, idővel ez a mutáció vált uralkodóvá, az ezzel a mutációval rendelkező egyedek száma nőtt a populációban, az ezzel nem rendelkezők egyedszáma csökkent. Amúgy ez egy roppant egyszerű ösztön.

Az írás viszont az egyik legkomplexebb dolog. Eleve alapfeltétele, hogy az embernek legyenek elvont fogalmai a világról. Ezt megtanulni is sok-sok év kérdése. Oké, hogy az alma ebből a négy betűből áll, mint szó, de emögött van rengeteg tapasztalás. Az alma piros, sárga vagy zöld, esetenként – ha rohadt –, akkor barna, a jellemző mérete akkora, amekkora, az alakja olyan, amilyen. Az alma ehető, édes, savanykás, nedves, kicsit kemény, de nem túl kemény. Az alma fán terem, stb… Az alma ilyen és olyan szempontokból hasonlít a körtéhez, a narancshoz, kevésbé hasonlít a tökhöz, még kevésbé a targoncához. Az almás sokfélék, de ezen és ezen tulajdonságok hellyel-közzel közösek bennük.

Az „alma”, mint négy betű egymás után, az csak egy jel. Hogy mi a jelentése, a tartalma, az igen komplex dolog, rengeteg tapasztalat áll mögötte. Az ember felnőttként is tanul új szavakat, új fogalmakat, illetve felnőtt korában is kiderül, hogy egy-egy szót nem teljesen jól használ (akár írás szempontjából, pl. rubrika vs. rublika, akár jelentés szempontjából, pl. albérlő vs. bérlő, szabados vs. szabatos, stb…). A helyesírási hibáról és kérdésekről már ne is beszéljünk. Sőt sokszor vita tárgya, hogy egy-egy szó jelentésébe valami belefér-e vagy sem. A paradicsom zöldség vagy gyümölcs? A vírusok élőlények vagy sem? A Plútó bolygó-e vagy sem? A Kaszpi-tenger tenger-e, vagy tó?

És akkor még ott vannak az átvitt értelmű jelentések. Az alma nem esik messze a fájától… Mondják egy emberre. Hogy értsük ezt az analógiát, megint rengeteg tapasztalattal kell rendelkeznünk a világról. Amúgy elég vicces tud lenni, mikor egy 3–4–5 éves gyerek érti félre ezeket a közmondásokat.

A különböző nyelvek közötti eltéréseibe, így a különböző nyelven beszélő emberek gondolkodásának eltérésébe nem is akarok belemenni.

Szintén probléma, hogy a szavak mögötti jelentéstartalom is változik. Régen nem volt vonat. Aztán lett vonat, a vonatjegy meg valami olyasmi lett, amit az ember felszállás után megvásárolt a kalauztól. Később valami olyan papír lett, amit felszállás előtt vásárolt meg és csak megmutatta a kalauznak, aki kilyukasztotta. Ma meg egyre inkább valami, ami a mobiltelefon kijelzőjén látszik, és amit a kalauz egy vonalkódolvasóval olvas be.

Emiatt nem is lenne túl hasznos a dolog. Hiszen a világ változik, a fogalmaink változnak, szavak és kifejezések tűnnek el (ma senki nem húzza fel a órát és senkinek nincs walkman-je), új szavak keletkeznek (lájkol, posztol, stb…), szavak jelentése és kontextusa változik meg gyökeresen.

~ ~ ~

Mekkora az esélye annak, hogy a DNS egy olyan módosulása jöjjön létre, hogy az agy új fejlődjön ki, hogy ezek a huzalozások az agyban tanulás, tapasztalat nélkül létrejöjjenek? Gyakorlatilag nulla. Meg lehetne ezt oldani génsebészet segítségével? Nem. A jövő században sem valószínű. De ha mégis létezne egy ilyen ember, nőne a túlélési, szaporodási esélye, ezen mutáció jelent-e akkora előnyt, hogy működjön a szelekció, ami elősegítené ezen mutáció elterjedését? Nem hinném.

Szerintem nincsen elvi korlátja, létezhetne valami szigorú idegpálya rendszer ami bizonyos jeleket társít mondjuk hangokhoz. De ilyen alapon lézerágyúk növesztésését is programozhatnánk valamibe.

Az én benyomásom laikusként, az hogy a géntchnika ma inkább csak copy-paste alapon működik. Egy meglévő fehérjét át tudunk másolni egy másik élőlénybe, ki is tudunk vágni felesleges szakaszokat. De ez elképzelhetetlenül távol van attól, hogy bonyolult sosem látott struktúrákat alakítsunk ki egy fenotípusban. Még egyetlen fehérje natív térszerkezetét is aligha tudjuk meghatározni a genetikai kódja alapján. Az hogy ez a fehérje mit csinál, hogyan hat az egyedfejlődésre, megint egy másik kérdés.

Elvi síkon megoldható.

De nem szerencsés, mert pl. a beszéd kialakulása is igen bonyolult.

Egy 2 hetes angol csecsemő különbséget tud tenni a mandarin és a szabványos kínai nyelv között. Egyszerűen érzi.

Egy 6 hetes már nem - CSAK akkor, ha folyamatosan ezt hallotta.

Na most te például ezt vennéd el tőle azzal, ha eleve megtanítod neki a beszédet.

Elben talán.

Én három nagy akadályát látom most.

- fingunk sincs arról, a gének hogyan tárolják az agyban "ROM+-ként születéstől jelen lévő infókat.

- fingunk sincs, az agy hogyan kódolja a memóriatartalmakat. Mármint kiolvasás és esetleges beírás szintjén.

- nem vagyok benne biztos, hogy a DNS tárolási képessége ilyen kifinomult infókhoz is elegendő lenne (mármint a letárolásuk teljes infójával, nem simán adatmennyiségre). Sőt inkább azt mondanám, szerintem esélytelen, hogy beleférjen a DNS-ünkbe.

És megmondom, hogy szerintem miért nem érdemes ezt megvalósítani, kutatni sem.

Ha már ismerni fogjuk a memória pontos letárolási módját, akkor azt egyáltalán nem kell DNS-be tenni, bármikor később is be lehet vinni az agyba.

Én amúgy is kockázatosnak érezném egy csecsemő agyának az egészséges kifejlődését, tanulási folyamatát megzavarni kismillió , számára még értelmezhetetlen infóval "előre feltöltéssel".

Beláthatatlan módon befolyásolhatná a mostani értelmi kifejlődési, növekedési folyamatot.

Szóval lehet, hogy mire az a gyerek eljutna olyan felnőttségi állapotra, hogy már fizikálisan képes lenne beszélni (mert ezt egy csecsemő nem csak azért nem tudja, mert nem tanulta még, hanem a fizikális képessége sincsen még meg), rá kéne jönnünk, hogy már megőrült az addig használhatatlan és mégis fejében álló infóktól.