Ha egy faj minden élő egyede vérfertőzésből született és a faj egyre életképtelenebbé válik,akkor kihalásra van ítélve?

Nem feltétlenül, hiszen egy faj egy már létező fajból válik ki mutációk során, de nincs éles átmenet, vagyis egy darabig még nincs elszeparálva az eredeti fajtól, így a szükséges változatosság biztosítottá válik.

Jó példa erre az emlősök kialakulása, amely egyetlen fajból történt, így nemigen létezhet az, hogy minden egyed 'vérfertőzésből' szülessen, de persze az bármikor megeshet, hogy beltenyészet alakul ki egy már meglévő fajnál, vagy annak egy részénél és az többnyire nem előnyös, gondolok itt az új fajták szelektív kitenyésztésére, de amíg nem válik szét külön fajjá, addig van mód a visszakeresztezésre, így esetleg lehet javítani az állomány életképességén, feláldozva részlegesen egyes kívánatos tulajdonságokat.

Dán hibrid teheneket kereszteztek vissza magyar szürke marhával, az életképesség javítására,igyekezve megőrizni a jól tejelőképességet,ami a magyar szürkére nem jellemző.

Az észak amerikai bölények is a kipusztulás szélére kerültek, néhány egyedből sikerült felszaporítani a számukat, nagyjából százezer körülire, de szükségessé vált más bölényfajjal a keresztezés, éppen a kialakult beltenyészet miatt és ez a természetben is gyakran megesik, de egyébként is működhetnek az evolúciós szabályozók, az előnytelen tulajdonsággal bíró egyedek kieshetnek a tenyésztési láncból természetes körülmények között is.

Létezik olyan, hogy kihalási küszöb. Ez az egyedszám, ami alatt a populáció jó eséllyel kihal. Szóval nem hülye kérdés.

Ez részben tényleg a betlenyészet miatt következik be, ami csökkenti a genetikai változatosságot, és növeli a homozigóta gének arányát (és ezáltal a genetikai betegségek valószínűségét). Részben pedig a genetikai sodródás miatt, ami a tulajdonságok véletlenszerű változását jelenti generációról generációra, és kis populációkban jóval erősebb, így akár hátrányos tulajdonságok elterjedéséhez vezethet.

[link]

Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy azért ez nem jelent biztos kihalást. Például a gepárdok egyedszáma (évezredekkel ezelőtt) nagyon lecsökkent, szó szerint néhány egyedre. Ennek ellenére a faj végül fennmaradt, de nagyon kicsi a genetikai változatosságuk, és például elég kicsi a hímivarsejtszámuk.

[link]

[link]

[link]

" A tudósok képesek utódokat létrehozni az xy és yz-ből, anélkül hogy az x örökre eltűnne, de teljesen kizárják az örökletes defekteket?"

Itt most nem nagyon értem, mire gondolsz. Egyrészt különböz fajba tartozó egyedeket leggyakrabban nem lehet egymással sikeresen szaporítani (bár közeli rokon fajok esetén előfordulhat). Másrészt nem tudom, mit jelent nálad az x, y és z.

Mindenesetre léteznek úgynevezett recesszív allélok. Az allélok egy adott gén változatai. Minden génből két példányt hordozunk, melyek lehetnek egyformák vagy eltérőek. Ha a kétegyforma allélt hordoz egy élőlény, akkor az egyik lehetőség, hogy az egyik allél (a domináns) elnyomja a másik (a recesszív) allél hatását. Például az Rh+ vércsoportot okozó allél elnyomja az Rh- vércsoportot okozó hatását, tehát ha valaki Rh+ és Rh- allélt is hordoz, Rh- lesz.

(A beltenyészetnél épp az a probléma, hogy jó eséllyel mindjét szülőtől ugyanazt az allélt kapja az utód, és így a káros recesszív allélok hatása érvényesülhet.) Tehát ha sikerül nem rokon egyedekkel keresztezni a faj tagjait, az csökkenti a beltenyészet káros hatását. De ha egy másik fajba tartozó egyeddel keresztezzük őket (feltéve, hogy ez egyáltalán lehetséges, aminek elég kicsi az esélye), akkor már nem ugyanazt a fajt kapjuk vissza.

És igen, léteznek olyan génváltozatok, amelyek károsak, de általában nem fejeződnek ki, így kis számban fennmaradhatnak a populációban. Ilyen például az albinizmust vagy a vérzékenységet okozó allél.