Milyen alakúak a meteorrajok? Valami nem stimmel ezzel.

5: Jaja, zseniális cucc! Miután írtad, sokat játszottam vele, állítgattam a dátomot, a sebességet, a nézőpontot, leszűrve az egyes rajokra külön-külön, vagy együtt szemlélve mindet. Ezzel sokkal érthetőbb lett az egész. Minden évben kifekszem az ég alá a Perseidák éjjelén valami fényszegény helyen, meg amúgy is sokat bámulom az eget távcsövekkel vagy csak szabad szemmel, de a meteorrajokat valahogy mégsem tudtam vizualizálni eddig.

Több ilyen programra lenne szükség az oktatásban, akkor ezerszer érthetőbb lenne az emberek számára az égi mechanika, fizika, vagy szinte bármilyen tudomány. A legtöbb ismerősömről kiderült, hogy a mai napig nem értik azt sem, miért van tél, miért van nyár, és hogy pl. miért van mindig a Nap közelében a Vénusz az égen. Egy-egy ilyen 3D szemléltető ábra azonnal világossá tenné ezeket a sok tudományos magyarázat nélkül.

Még egy kapcsolódó kérdés: A meteorrajok mindig egy irányból bombáznak minket (a radiánsuk felől). Akkor eszerint ha a radiáns a Naphoz közeli szögben látszik, akkor esélytelen akár egy rajbeli meteort is látnunk. Mert ugye a meteorok kb. 100-200 km magasságban fénylenek fel a légkörben, de ha éjjel épp háttal vagyunk nekik (tehát úgy áll a Föld, hogy árnyákolja a meteorokat számunkra), akkor teljesen lemaradunk egyes rajok élvezetéről, mert azok mindig csak a nappali oldalról látszanának. Ráadásul minden évben menetrendszerűen lemaradunk, nem csak a szerencsén múlik, mert egy adott naptári napon a Nap mindig ugyanott tart az égi pályáján. Eszerint vannak meteorrajok, amiket szabad szemmel sosem láthatunk (esetleg egy-egy extrém fényes tűzgömböt, ami nappal is látszik), és talán népesebbek, mint a Perseidák vagy a Leonidák, mégsem okoznak vizuális örömet, legfeljebb a rádióvisszhangos észlelők fülének. Jól gondolom?

Rajzoltam magamnak egy kis szemléltető ábrát, amin látszik a meteorok felfénylési zónája, az irányvektoruk, és pár földi megfigyelő, azoknak a látótávolsága (ahonnan még láthatják az átlagos fényességű meteorokat), ebből az derült ki, hogy a radiáns zenithez képesti szöge is elég drasztikusan befolyásolja, mennyi meteort láthatunk. A zenit közelében lévő radiánsok jóval kedvezőbbek. Talán ezért lehet, hogy egy éjszaka során durván változik a meteorok sűrűsége, pl. a Perseidák hajnalban szokták a csúcsformájukat hozni, nem este 11 körül, amikor mindenki várja őket a réteken. Most egy online planetárium programban megnéztem, és ez beigazolódott, a Perseus pl. a Perseida maximumkor hajnal 4 -kor sokkal magasabban van, mint éjfélkor.

6 (sadam87):

Pont a Leonidák közelgő maximuma kapcsán merült fel az egész téma a fejemben, azért is, mert próbálok valami összefüggést találni, miért vannak néha extrém erős kitörései, máskort miért nincsenek, még a 33 éves periódusú maximumai során se. Nyilván valami inhomogenitás lehet a "gyűrűn" belül, és időnként telibe kapunk egy foltot, mint 1833 -ban, amikor óránként több ezer meteort lehetett látni, gyakorlatilag folyamatosan estek a hullócsillagok órákon át, egy időben egyszerre több is.

A szemléltető appban nézegetve még az is felmerült, hogy egyes rajokkal az év különböző hónapjaiban is találkozhatunk, pl. az észeki tauridákkal, amiknek a pályásíkja nagyon közel van a Földéhez. Persze onnantól vicces őket Tauridáknak nevezni, mert a másik maximum idején totál más irányból találnak el minket.

Az is jól látszik, hogy elég változatos, melyik raj mennyire diffúz vagy koncentrált, amikor áthaladunk rajta, ez elég alaposan hatással van a radiáns precizitására. Ahol szórtabb részen ütközünk velük, ott sokkal kevésbé a tartják be a meteorok a radiánst.

A programnak van egy kis hibája, de nem okoz problémát. A háttér csillagai nem a végtelenben vannak, hanem egy poliéderre textúrázva, aminek elég kicsi a sugara, ezért ha pl. a Jupiter távolságából nézem, milyen a csillagos háttér egy irányban, egész mást látni, mint a Földről. De valószínűleg a csillagos hátteret csak dekorációnak szánták, nem pontos referenciaként. Pedig nem lenne rossz, ha a csillagképek jól láthatóan, vonalakkal összekötve, nevekkel mutatnák magukat.